Idő 
Értékelés 
Értékelés Az a könny, mely a lelkedbe égett,r>örökre benned marad,r>mint egy parányi kis tövis, melyr>szúr benned, fájdalmasan.r>r>Az a vágy, mit a szemedben láttamr>úgy éget, s olyan nekem,r>mint egy örvény, mely magával ránt,r>s felkavar süvítő szele.r>r>A szenvedély, amit irántad érzek,r>oly forró, s olyan heves,r>nem csillapítja senki más, csak te,r>mikor itt vagy velem.r>r>A féktelenség, ahogy szeretni tudlak,r>olyan jó! Ez kell nekem!r>Te vagy csak, aki lángra lobbant,r>szeretlek. Maradj velem!
Ma azoknak gyújtsunk, egy gyertyát,r>kik már a mélyben alszanak,r>nem látva semmit, s nem érezve,r>hogy nekünk mennyire fontosak.r>r>Ma is ugyan úgy gondolunk rájuk,r>mint mikor itt voltak velünk,r>szívünk mélyében nincs megnyugvás,r>most is ugyanúgy szenvedünk.r> r>r>mint akkor, amikor elvesztettükr>kik annyira fontosak nekünk,r>hogy lelkünknek gyöngyöző cseppjer>könnyeket fakaszt legbelül.r>r>Elfogadjuk, hogy nem látjuk már,r>s nem foghatjuk a két kezét,r>de belenyugodni, s elfogadnir>mi tudjuk csak, milyen nehéz.r>r>Lelkünkben nem szól a dallam.r>Vad vihar tépdes legbelül,r>hisz már csak emlékeinkbenr>él az, akiket szeretünk.r>r>Most nekik égjen a gyertyar>S őértük imádkozunk,r>hogy legyen békés az álmukr>ameddig találkozunk.r>r>Nem halt meg. Nyugodni tért csak,r>szívünkben ott él belül,r>mélyen a szívünkbe zárvar>kiket annyira szeretünk.
Színes levelek szállnak a szélben,r>lábam alatt a rőt avar,r>suhogva zizzen léptem nyomában,r>s szőnyeget képez a fák alatt.r>r>Csupaszra vetkőztek már a fák is,r>levették őszi ruhájukat,r>vacogva, fázva, védtelen állnakr>s szél csapkodja az águkat.r>r>Olyan nehéz lett hirtelen minden!r>Dermedten állok a fák alatt,r>éppen úgy fázva, éppen úgy félve,r>mint egy megriadt gyönge vad.r>r>Hirtelen levél zizzen a szélbenr>és már látom az arcodat,r>s máris ott vagyok karodba bújva,r>hozzád simulva, boldogan.r>r>Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.r>Ölelj. Szítsd fel a lángomat!r>Az a tűz, amely engem éget,r>tudom: benned is lángra kap.
Írni szerettem volna nékedr>valami nagyon kedveset,r>de a papír, amelyre írtamr>átitatta a könnyeket.r>r>Mért is sírok? Nem bántott senki,r>mégis: a könnyem úgy csorog,r>áttetsző cseppel legördülver>gyöngyként csordul le arcomon.r>r>Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!r>Sóvárgó szívem úgy dobog,r>mintha millió tüske szúrná,r>minden légzésnél úgy sajog.r>r>Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,r>és a szívedben ott vagyok,r>mint a derengő őszi napfény,r> mely végigsimít az arcodon.r>r>Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,r>bármilyen messze is vagyok,r>minden feltörő lélegzetben,r>elnyomott vágyban ott vagyok.r>r>Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.r>Nélküled oly magam vagyok,r>mint az ég alján messze tűnőr>zuhanó hulló csillagok.
Virágok, melyet úgy készítettem,r>oly türelemmel, könnyedén,r>minden szirmukba lelkemet rejtve,r>amely majd bennük újra él.r>r>Különös színben pompázó rózsák,r>mik csillogva nyújtják szirmukat,r>ezüst csillámmal bepermetezve,r>hogy téged elkápráztassanak.r>r>Belevarrtam, mit lelkemben érzek,r>Látod? Szirmukban ott vagyok!r>Mint a szeretet bűvös varázsa,r>hiszen csak ennyit adhatok.r>r>Minden, melyet e rózsában látolr>szinte a lelkem tükrözi,r>épp oly törékeny, védtelen, néma,r>bár tudom, hogy mások nem hiszik.r>r>Vigyázz rá! Hiszen épp olyan gyönge,r>mint a lelkem, mely úgy ragyog,r>egyetlen néma érintéstől,r>Amelyet tőled kaphatok.r>r>Becsüld meg. Kérlek! Ne törd össze!r>Hiszen csak teérted vagyok!r>Mint a csillagok fent az égen,r>ameddig szeretsz, úgy ragyog.
