Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditálok…
r>
r>Csak állok a keresztútnál és nézelődök.
r>Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök
r>De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
r>Hogyan jutok így előre… előre az életbe?
r>
r>Nézek körbe és a szemembe égő vágyak…
r>Innen messze vannak a legelésző nyájak
r>És messze a szép, békés délibábos tájak…
r>Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.
r>
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű,
r>De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?
r>
r>Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
r>Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?
r>
r>Látom még az úti táblákat is lebontották,
r>Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
r>Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
r>Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.
r>
r>Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
r>Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>
r>Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak…
r>Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
r>Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek
r>És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…
r>
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
r>Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők,
r>Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József
r>
Mint egy maszáj, csak fél lábon állok,
r>Révedek a semmibe és várok.
r>Por ment a szemembe, nem látok mást,
r>Elnyomok egy unalmas ásítást…
r>
r>Erre egy árva oroszlán sem jár,
r>Így a dárdám hegye sem kopik már.
r>Ágyékkötőmet tépdesi a szél,
r>Az ötletem, mind sorra elvetél…
r>
r>Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza…
r>Hol kellett volna születnem vala?
r>Sutba a tudást és a profizmust?
r>Ez átmeneti állapot, mint must?
r>
r>Budapest, 2001. április 10. – Kustra Ferenc József
r>
Mint rendesen, leszállt az este,
r>TV- ben már elmúlt az esti mese.
r>Ember csak ül, számadást csinál,
r>Elemzi, hogy tette mit kóstál.
r>
r>Biz’ nem mindig jó a számadás,
r>Embert magától ér támadás.
r>Van, hogy lelkiismeretem lázad,
r>És jöhet a támadás, mint század.
r>
r>Egyedül ülni és értékelni
r>Fontos magunknak is megfelelni.
r>Ez lehet, úgy tűnik, hogy kevés,
r>De gondoljuk át, nem is kevés.
r>
r>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József
r>
Lét szilánkok…
r>
r>A kihalt lélekben
r>Nagy a pusztaság, nincs remény.
r>Nincs többé életút?
r>*
r>A lélekreménység,
r>Ápolhatja, életösvényt.
r>Út, kietlen tájon…
r>*
r>A sivár pusztaság
r>Reménytelenül, csak semmi?
r>Átszelni kellene.
r>*
r>Szilánk van lélekben…
r>Helyes ösvényt, befútta szél?
r>Ez, filozófia…
r>*
r>Hervadt virágoknak
r>Már a nyoma… végleg eltűnt!
r>De port, nagyon fúj szél.
r>*
r>Kopár fák, kiégtek.
r>Egyedül lenni, semmiben…
r>Por és hamu hullik!
r>*
r>A lélek dolgai,
r>Maguk a tudattalanok.
r>Ha tudjuk, lélek mi…
r>
r>Csak egyedül állni,
r>Nézni Ég és Föld egyesül.
r>Madársereg szabad!
r>*
r>Holdfény, arcot borít,
r>Lélekrétegek, árnyékban.
r>Bilincs a sötétség!
r>*
r>Előlem bujdosok!
r>Egyedül bóklászok… úton.
r>Lesem, árnyak táncát…
r>*
r>Síkit, magány-téboly…
r>Élet, csak bizarr karnevál…
r>Magány. Lélek. Semmi…
r>*
r>Démon, bennem paktál?
r>Mit keres, tökéletesben?
r>Úr… éj koronája!
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 14. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ –ban. (Szótagszám = 6-8-6)
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
r>Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék.
r>*
r>(Leoninus)
r>De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben.
r>Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután.
r>Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy.
r>Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket.
r>Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég.
r>Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő.
r>Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar.
r>Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott.
r>Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája.
r>Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem!
r>Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte.
r>Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével…
r>*
r>(Septolet)
r>Hazaértem,
r>Ázott létem
r>Fürdőkádba gyömöszköltem…
r>Megmenekültem…
r>
r>Délutánon, már csak nevetek,
r>Vízbe beleesek,
r>Abban elténfergek…
r>
r>Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
