Idő 
Értékelés 
Értékelés E szürke ködben nehéz a légzés.r>Mellkasom fáj, és most is úgy sajog,r>mintha valami súly volna rajta,r>melytől levegőt alig kapok.r>r>r>Könnyes- párás a lég is köröttem,r>mintha lesírná égi könnyeit,r>szelet kavar e furcsa félhomályban,r>süvítve, sírva sóhajtozik.r>r>Ködharmatos a levél a fákon,r>amely sárgultan, elhalva hull,r>búcsút intve az őszi világnak,r>s avarszőnyegként földre lapul.r>r>r>Vastag takarót terít a földrer>s akárcsak én is, úgy álmodik,r>egy sokkal boldogabb, szebb világról,r>s közben zizegve sóhajtozik.r>r>r>Ő is úgy várja, ahogyan én is,r>hogy mire ébred könnyebb legyen,r>s talán ő is a Jóistent kéri,r>hogy könyörüljön a nincstelenen.r>r>Elmúlás helyett életet adjon,r>s minden asztalra friss kenyeret,r>éhbérek helyett fizetést, munkát,r>és egy emberibb, jobb életet.
Sok tüskéje van a süninek,
r>Nagy pofája a kis hörcsögnek.
r>Az elefántnak oszlop lába,
r>Vízben él, mint hal a márna.
r>
r>A kígyó teste surran, siklik,
r>A majom fáról fára ugrik.
r>Cápa a tenger királya,
r>Aligátor a mocsár ura.
r>
r>Naponta öt állatfaj kivész,
r>Az ember nekik olyan, mint vész.
r>A természet részei vagyunk,
r>S erre biz’ kéne vigyáznunk.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Sok tüskéje van a süninek,
r>Nagy pofája a kis hörcsögnek.
r>Az elefántnak oszlop lába,
r>Vízben él, mint hal a márna.
r>
r>A kígyó teste surran, siklik,
r>A majom fáról fára ugrik.
r>Cápa a tenger királya,
r>Aligátor a mocsár ura.
r>
r>Naponta öt állatfaj kivész,
r>Az ember nekik olyan, mint vész.
r>A természet részei vagyunk,
r>S erre biz’ kéne vigyáznunk.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Bálna merül mély vízbe,
r>Légzés után ízibe.
r>Búvár merül mély vízbe,
r>Légzés közben végtébe.
r>Lent a mély víz egyforma,
r>Bálna, búvár más forma,
r>De azonos mindkettőben,
r>Szeret vizet egyvégtében.
r>Víz bálnának lételeme,
r>Víz búvárnak kedvtelése.
r>Lent a vízben találkoznak
r>És egymásra csodálkoznak.
r>Bálna nézi, mit keresel,
r>Búvár nézi, Te mit nézel.
r>Víz azonban mindenkié,
r>Nem csak az ő kettőjüké.
r>Így hagyják egymást elmenni,
r>Hátranéznek búcsút venni.
r>Bálna elmegy lefelé,
r>Búvár meg jön felfelé.
r>
r>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
r>
Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok?
r>Tudom, hogy vannak temetetlen sírok…
r>Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot?
r>Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot…
r>
r>Kérdezzem, menjek-e én vadászni dzsinnekre?
r>Tudom, akkor vérfarkas rálép a lelkemre…
r>Menjek én el, de ne vadásszam a dzsinneket?
r>Tudom, önön tébolyom zárja le végeket…
r>
r>Vecsés. 2012. augusztus 12. - Kustra Ferenc József
r>
