Idő 
Értékelés 
Értékelés Sok tüskéje van a süninek,
r>Nagy pofája a kis hörcsögnek.
r>Az elefántnak oszlop lába,
r>Vízben él, mint hal a márna.
r>
r>A kígyó teste surran, siklik,
r>A majom fáról fára ugrik.
r>Cápa a tenger királya,
r>Aligátor a mocsár ura.
r>
r>Naponta öt állatfaj kivész,
r>Az ember nekik olyan, mint vész.
r>A természet részei vagyunk,
r>S erre biz’ kéne vigyáznunk.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Sok tüskéje van a süninek,
r>Nagy pofája a kis hörcsögnek.
r>Az elefántnak oszlop lába,
r>Vízben él, mint hal a márna.
r>
r>A kígyó teste surran, siklik,
r>A majom fáról fára ugrik.
r>Cápa a tenger királya,
r>Aligátor a mocsár ura.
r>
r>Naponta öt állatfaj kivész,
r>Az ember nekik olyan, mint vész.
r>A természet részei vagyunk,
r>S erre biz’ kéne vigyáznunk.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Bálna merül mély vízbe,
r>Légzés után ízibe.
r>Búvár merül mély vízbe,
r>Légzés közben végtébe.
r>Lent a mély víz egyforma,
r>Bálna, búvár más forma,
r>De azonos mindkettőben,
r>Szeret vizet egyvégtében.
r>Víz bálnának lételeme,
r>Víz búvárnak kedvtelése.
r>Lent a vízben találkoznak
r>És egymásra csodálkoznak.
r>Bálna nézi, mit keresel,
r>Búvár nézi, Te mit nézel.
r>Víz azonban mindenkié,
r>Nem csak az ő kettőjüké.
r>Így hagyják egymást elmenni,
r>Hátranéznek búcsút venni.
r>Bálna elmegy lefelé,
r>Búvár meg jön felfelé.
r>
r>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
r>
Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok?
r>Tudom, hogy vannak temetetlen sírok…
r>Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot?
r>Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot…
r>
r>Kérdezzem, menjek-e én vadászni dzsinnekre?
r>Tudom, akkor vérfarkas rálép a lelkemre…
r>Menjek én el, de ne vadásszam a dzsinneket?
r>Tudom, önön tébolyom zárja le végeket…
r>
r>Vecsés. 2012. augusztus 12. - Kustra Ferenc József
r>
Naplemente szemet nagyon gyönyörködtető,
r>Amikor látszik a bárány… rózsaszín felhő!
r>Olyan, mint amikor az álom és valóság
r>Egyesül és így lesz gyönyörű, valós világ.
r>
r>Nap és az éj összefonódnak egy röpke nászban,
r>Mi meg gyönyörködünk e varázslatos világban.
r>Remeg rajtam a libabőr, csak ámulok és bámulok,
r>Olyan szép, ha még soká nézem, lehet, hogy elájulok…
r>
r>Magam mellé, leültetem a csendet,
r>Karolom, és együtt nézzük az estet.
r>Elmerengek magamban, milyen az élet,
r>Csend nem is zavar… várja őszinteséget.
r>
r>Ahogy süllyed bennem az este
r>Úgy süllyedek el én is benne.
r>Jő sötétség, át veszi hatalmat
r>És látom, nem mulasztja alkalmat.
r>
r>Naplemente után az éj sötétjébe veszek,
r>Majd magamba fordulok, a csend én magam leszek!
r>A sötétben majd csak hangtalanul hangoskodok
r>És a múlt… szép naplemente után vágyakozok.
r>
r>A fránya éj, mindent beborít fekete-korom fénnyel,
r>És ez lesz a mérvadó reggelig, így tán egész éjjel?
r>De nem! Tudom, hogy ez a sorsunk, az életünk,
r>Reggel ismét fent, és akkor újjá születünk.
r>
r>Kapuban áll az éjszaka,
r>Látom, hogy vadul az arca.
r>Egy bátortalan fénysugár, még az udvarba oson,
r>Körbe sem néz, csak megy, épphogy végigfut az udvaron.
r>
r>A kezdődő sötétben hallgatom a suttogó lomb szavát,
r>Légkör meg eldúdolja csoszogva közeledő éj dalát.
r>Ész nappali sötétben sem tűri a rabszolgaságot,
r>Bízzunk benne, hogy holnap reggel látunk egy jobb világot.
r>
r>Én még meglátom, hogy a Nap kihunyó sugarától legott
r>A templomtorony kísérteties, vörös fényben ragyogott,
r>De gyorsan elmúlt a fényorgona pazar játéka,
r>Mert nagy rohanvást ideért a vaksötét éjszaka.
r>
r>Vecsés, 2013. február 24. - Kustra Ferenc József
r>
