Idő 
Értékelés 
Értékelés Maszkot vett fel a Télapó r>és elindult a szánnalr>remélte, hogy nem lesz nagy bajr>még tegnap küzdött lázzal.r>r>Óvatosnak kell lennier>hisz lehet, hogy Covidos,r>meg ne fertőzzön valakitr>bizony ez nem humoros.r>r>Ajándékkal a zsákjábanr>megállt a falu szélén,r>mosoly volt a maszkkal takartr>láztól vöröslő képén.r>r>Tüsszentett egy hatalmasatr>nagyon hamar megbánta,r>mert a házból kikukkantvar>kis Karcsika meglátta.r>r>Szia kedves Télapócskar>szeretettel fogadlak,r>védettségi igazolványr>van-e nálad mondjad csak.r>r>Sajnos nincsen kisbarátomr>kérlek, ne hozzál hírbe.r>Itt van a te ajándékodr>le van fertőtlenítve.
Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet,
r>Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet…
r>Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet…
r>
r>A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat,
r>Hátra dőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat…
r>
r>Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő,
r>Az asztalomon is már csak leégett gyertyacsonk, mi égő.
r>Gondolataim elszállnak, most a sötétben, harangszó elvarázsolt,
r>Most a lelkem a mély, matt-sötét harangszóval szárnyalt, sötét meg árnyalt…
r>
r>A békességben én
r>Kicsit el is szunyókáltam.
r>Varázslat fönnmaradt.
r>*
r>Harangszó elmúlt már,
r>Sötét fátyol, tovább borít.
r>Szellő meg széllé lesz.
r>
r>A sötét erősödik, csillagok eltűntek, felhők már takarják,
r>A harangszó is megszűnt, elhalt, messze jár, hátha ott is akarják.
r>
r>A gyertyámnak léte vége... bemegyek,
r>Hogy írjak, nem akarják az Istenek…?!
r>
r>Versezhetnékem volna még talán, meglehet…
r>Rám terül az álomvilág, valós lehelet…
r>Párnám habosítom, nyálam ráfolyik,
r>Majdan eljön hajnal, és rám virradtik.
r>A Nap majd egyre jobban pironkodva lépdel,
r>És én majd gyertya nélkül, elleszek sorvéggel…
r>
r>Vecsés, 2016. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…
r>
Mán’ én öregszek, megettem a kenyerem javát,
r>De öregségemben még jobban szeretem hazát.
r>Írok is én érte, mindent, amit csak tudok,
r>Én már nem megyek el, el sehova sem futok.
r>
r>Tollam is van nekem, golyós és töltőtoll is,
r>Fiatalon az dukált, volt még tollszáram is.
r>
r>Ha én a tollam, marokba fogom és csak írok,
r>Akkor ott papír nem marad üresen és bírok
r>A tintával, hogy pacanyomot ne hagyjon… írok.
r>
r>Tollnok vagyok én, poéta mind a létem,
r>Hogy egyszer nem írok többet, azt úgy félem…
r>Úgy reménykedek… soká lesz, hogy megélem.
r>
r>Vecsés, 2016. január 8. – Kustra Ferenc József
r>
Halk neszezés idáig el is hallik,
r>Közeledő gyertyafény körbe nyaklik.
r>
r>Jő a szeretet, terjesztése reményével,
r>Jő a szeretet, kiosztása reményében.
r>
r>Ez, bíz még csak az első gyertya,
r>De hosszú advent időszaka…
r>Lesz még itt kis gyertya több is,
r>Lesz itt még melegség több is…
r>
r>Messze még a január hatodika,
r>Bízzunk, szeretet addig uralkoda.
r>
r>Vecsés, 2021. november 22. – Kustra Ferenc József
r>
Az első gyertya…
r>
r>Igen ez is eljött, advent első vasárnapja
r>Már elő is került a múlt évi koszorúja…
r>Igen ez is eljött, advent első vasárnapja.
r>
r>Szívünkben fellobbant a csodavárás fénye,
r>Ezzel elébe is mentünk… a várt ünnep elébe.
r>Hét nap és már az első gyertya gyújtás vagyon,
r>Lila lesz az, mi melegfényű, nem marad parlagon.
r>
r>A másik három szál, kis lángnál melegedve úgy irigykedik,
r>De nincs okotok ilyenre, mert mindenki sorban következik…
r>A másik három szál, kis lángnál melegedve úgy irigykedik…
r>
r>Rohanvást közeledik szeretet várva óhajtott ünnepe,
r>Várja is apraja, nagyja meg meséli a szomszéd gyereke…
r>Rohanvást ide is ér és a szeretet minket beteríte…
r>
r>Vecsés, 2021. november 21. – Kustra Ferenc József
r>
