Idő 
Értékelés 
Értékelés Mikor már nincsenek álmokr>és minden oly keserű,r>hogy nem tudsz semmiben hinni,r>akkor kell valami tűz.r>Valami szikra mely felébreszti r>benned a szunnyadó parázst,r>s kirángat fájó magányodból,r>amely szívedet járja át.r>Pár kedves szó, amely éltetr>s lelkedet úgy járja át,r>mint a véred mely lüktet,r>míg az ereiden halad át.r>Mikor már nem bírod többér>ezt a toprongyos életet,r>s szeretnél felrúgni mindent,r>de félsz, és egyedül nem mered.r>Akkor hívj! S rohanok hozzád,r>szélvészként száguldanák,r>mint a vihar, mely tombol,r>s dühöngve mindent szétcibál.r>Ne félj. Hisz megteszek mindent,r>s két karom úgy ölel át,r>hogy felfűt, s nyugalmat áraszt,r>akár egy meleg kabát.r>Gyere. És bújj ide hozzám.r>Látod? Már semmi se fáj.r>Úgy védem törékeny lelkedr>akár egy viharkabát.
Mutass utat a félhomályban,r>vezess. Fogd meg a kezem.r>Ne engedj kavicsos útra lépni,r>amely a talpam sérti fel.r>r>r>Mutass utat, ha csípős csalán köztr>járható utat keresek,r>ne engedd azt, hogy összecsípjer>hófehér, gyönge bőrömet.r>r>r>Mutass utat, ha zord hidegbenr>meleg hajlékot keresek,r>hol a lángoló tűznyalábokr>felmelegítik testemet.r>r>r>Mutass utat, ha sötétben félek,r>s egy kicsit világíts nekem,r>hogy lássam szemed, ha csillog,r>Míg ölelésemben megremegsz.r>r>Mutass utat a giz- gazok közt,r>amely tehozzád elvezet,r>Olyan sötét van: tudod, félek,r>s nem találom a helyemet.r>r>r>Mutass utat, hogy merre menjek,r>s én viharos vággyal érkezem,r>Tudod: mikor a karomba zárlak,r>olyankor nem fáj semmi sem.r>r>r>Mutass utat, és fogadj el engem,r>hogy kísérhessem a léptedet,r>s őrizlek, szívembe zárva,r>mint a legdrágább kincsemet.
Hallom, hogy csönd van, s kattan az óra,r>amikor mozdul a mutató,r>és én csak várok magamba hullva,r>nincs már több illúzió.r>r>Szeretjük egymást. Tisztán és forrón,r>ma sem hiszem, hogy vége lesz,r>magamban most is látom az arcod, r>s hallom a lélegzeted.r>r>r>Most is ugyan oly erősen érzem,r>ahogyan fogod a kezem,r>s míg távolodsz, szemeddel szinter>kétségbeesve keresel.r>r>r>Én csak mosolygok integetve,r>de könnybe lábad a szemem,r>karom lehull, és feljajdul bennem,r>miért nem maradhatsz velem?r>r>r>Te sem hiszed, és én sem értemr>miért kell harcolni nekemr>egyetlen boldog ölelésért,r>mit meg tudok adni neked.r>r>Olyan nehéz, hisz oly más a sorsunk,r>s ezernyi gond, mi közénk áll,r>de úgyis legyőzöm! Újra és újra,r>bárhogy áll köztünk száz határ.r>r>r>Hiszen szeretsz. S szeretlek én is,r>s túl a könnyfátyolon át,r>szemed tükrében látom, érzem:r>s tudom, hogy lesz folytatás!
Akkor kellene legjobban szeretned,r>amikor néha rossz vagyok,r>olyankor minden fájó emlékr>sebzett lelkemben felsajog.r>r>Akkor kellene legjobban hinned,r>hogy hozzád mindig hű vagyok,r>amikor félek, s gyötör a kétség:r>lesznek e közös holnapok.r>r>Akkor kellene legjobban bíznod,r>mikor semmit sem adhatok,r>csak a szívem, mely oly mélyen dobban,r>ha átölelsz, szinte hallhatod.r>r>Akkor kellene úgy szeretned,r>oly forrón, ahogy én tudok,r>hogy minden csókban és simításbanr>ezernyi tűzben lángolok.r>r>Akkor kellene hinned azt, hogyr>örökre hozzád tartozom,r>mikor érzed, mily boldoggá tesz,r>amikor veled vagyok.r>r> Akkor kellene legjobban félnedr>attól, hogy elveszíthetel,r>Amikor ok nélkül bántasz,r>s fájdalmat okozol nekem.r>r>S akkor kellene hinned azt, hogyr>nélküled nem kell semmi sem,r>mikor szememben könnyeket látsz,r>és mégis: ott vagyok veled.
Vár az életr>r>Búcsúzunk most tőletek,r>léptünk zaja elcsitul,r>titkoljuk a könnyeket,r>állunk némán, szótlanul.r>r>Azt hittük, hogy könnyebb leszr>elhagyni az iskolát,r>a sok emlék körbevesz,r>fáj most minden kézfogás.r>r>Vár az élet, vár a harcr>valós élet színpadán,r>hisszük nem érhet kudarc,r>őrizzük a biztatást.r>r>Tanáraink, köszönjükr>a feddést és tanítást,r>közös volt az örömünk,r>fogadtuk a kihívást.r>r>Szívünkből egy kis darabr>itt marad a falakon,r>megannyi szép pillanatr>hömpölyög a padokon.r>r>Menni kell, a dal kísér,r>változik az útirány,r>küzdenünk kell őszintén,r>titkot rejt a nagyvilág.
