Idő 
Értékelés 
Értékelés Újra jó idő jár, fú a langy szél,
r>Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
r>Emlékeinkből kibújik a jó,
r>Szép az emlék, másra úgysem jó.
r>
r>Betöltöttem a negyvenkilencet,
r>Elővettem régi emlékeket.
r>Kezdek már én is nosztalgiázni,
r>A rossz emlékeket is szépnek látni.
r>
r>Bízom, hogy csak a felénél járok,
r>Jövő évezredből sokat látok.
r>Inkább hosszan nosztalgiázzak,
r>Semhogy hosszú életről lemondjak.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Nem sírok, tovább már nincs erőm,
r>Érint még valaha, mi öröm?
r>Csak zúg, süvít, fúj élet szele,
r>Örökös vihar vagy lesz vége?
r>
r>Nem elég a sikertelenség,
r>Bevágott cukor, mint betegség.
r>Mi végre büntet Isten, ha van?
r>A hét szűk esztendő tán’, hatvan?
r>
r>Mindenki oly’, minek születik,
r>Meg még, aminek mások nézik.
r>Én vajon minek is születtem,
r>Élni sikertelen életem?
r>
r>A jó élet, mi kiteljesedett,
r>Ha az ember boldog, elégedett.
r>Nekem eddig ez nem adatott meg,
r>Sikertelenséget, hogy éljem meg?
r>
r>Hely hová születtem, vajha rossz,
r>Pedig más is ragadt rám, mint kosz.
r>Mások nem néznek valakinek,
r>Magam, hogy tartsam; főleg kinek?
r>
r>Sorsát ember nem kerülheti,
r>Ez megadatott, ezt kell élni.
r>Én azért mégis csak bánkódóm,
r>Miért adatott, ily’ rossz sorsom?
r>
r>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Ébredezünk.
r>Kappan hangja harsan korán,
r>Új kihívások várnak tán’.
r>Kel fel, látszik már a Nap is,
r>Új napra ébredünk, vagyis
r>Ébredezzünk!
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Köd üli meg egész tájat,
r>Reggel kenjük szét a vajat.
r>Nem látjuk így a szépségét,
r>Ember eszi reggelijét.
r>
r>Közben persze elmélkedünk,
r>A Nap mikor süt fel nekünk.
r>Eszünkbe jut vad gondolat,
r>Együnk reggel egy sült halat.
r>
r>Miután kentük vajacskát
r>És ettünk egy sült halacskát,
r>Elhagyja a tájat a köd,
r>A szép látvány az örömöd.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Vad az éj, csöndje suhan nesztelen,
r>Éjszaka ember, állat meztelen,
r>De mit számít az, amikor alszunk,
r>Csak álmokban éldegél tudatunk.
r>
r>Éjszaka sötét van, nem látunk,
r>Bár a csend miatt jobban hallunk.
r>Meztelenség az összes ruhánk,
r>Nem tudjuk reggel mi vár miránk.
r>
r>Álmodunk vagy sem, eljő a reggel,
r>A virradat tele új élettel.
r>Mai borús napot másként látjuk,
r>Holnapi nap is a mi világunk.
r>
r>Részben kialusszuk a fájdalmat,
r>Így is regeneráljuk magunkat.
r>Mit tehetünk, biz' tovább kell élni,
r>Jó lenne teljes életet élni...
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
