Idő 
Értékelés 
Értékelés Hallom, hogy csönd van, s kattan az óra,r>amikor mozdul a mutató,r>és én csak várok magamba hullva,r>nincs már több illúzió.r>r>Szeretjük egymást. Tisztán és forrón,r>ma sem hiszem, hogy vége lesz,r>magamban most is látom az arcod, r>s hallom a lélegzeted.r>r>r>Most is ugyan oly erősen érzem,r>ahogyan fogod a kezem,r>s míg távolodsz, szemeddel szinter>kétségbeesve keresel.r>r>r>Én csak mosolygok integetve,r>de könnybe lábad a szemem,r>karom lehull, és feljajdul bennem,r>miért nem maradhatsz velem?r>r>r>Te sem hiszed, és én sem értemr>miért kell harcolni nekemr>egyetlen boldog ölelésért,r>mit meg tudok adni neked.r>r>Olyan nehéz, hisz oly más a sorsunk,r>s ezernyi gond, mi közénk áll,r>de úgyis legyőzöm! Újra és újra,r>bárhogy áll köztünk száz határ.r>r>r>Hiszen szeretsz. S szeretlek én is,r>s túl a könnyfátyolon át,r>szemed tükrében látom, érzem:r>s tudom, hogy lesz folytatás!
Akkor kellene legjobban szeretned,r>amikor néha rossz vagyok,r>olyankor minden fájó emlékr>sebzett lelkemben felsajog.r>r>Akkor kellene legjobban hinned,r>hogy hozzád mindig hű vagyok,r>amikor félek, s gyötör a kétség:r>lesznek e közös holnapok.r>r>Akkor kellene legjobban bíznod,r>mikor semmit sem adhatok,r>csak a szívem, mely oly mélyen dobban,r>ha átölelsz, szinte hallhatod.r>r>Akkor kellene úgy szeretned,r>oly forrón, ahogy én tudok,r>hogy minden csókban és simításbanr>ezernyi tűzben lángolok.r>r>Akkor kellene hinned azt, hogyr>örökre hozzád tartozom,r>mikor érzed, mily boldoggá tesz,r>amikor veled vagyok.r>r> Akkor kellene legjobban félnedr>attól, hogy elveszíthetel,r>Amikor ok nélkül bántasz,r>s fájdalmat okozol nekem.r>r>S akkor kellene hinned azt, hogyr>nélküled nem kell semmi sem,r>mikor szememben könnyeket látsz,r>és mégis: ott vagyok veled.
Vár az életr>r>Búcsúzunk most tőletek,r>léptünk zaja elcsitul,r>titkoljuk a könnyeket,r>állunk némán, szótlanul.r>r>Azt hittük, hogy könnyebb leszr>elhagyni az iskolát,r>a sok emlék körbevesz,r>fáj most minden kézfogás.r>r>Vár az élet, vár a harcr>valós élet színpadán,r>hisszük nem érhet kudarc,r>őrizzük a biztatást.r>r>Tanáraink, köszönjükr>a feddést és tanítást,r>közös volt az örömünk,r>fogadtuk a kihívást.r>r>Szívünkből egy kis darabr>itt marad a falakon,r>megannyi szép pillanatr>hömpölyög a padokon.r>r>Menni kell, a dal kísér,r>változik az útirány,r>küzdenünk kell őszintén,r>titkot rejt a nagyvilág.
A legszebb ajándékr>r>Nagyon régen sok-sok éve,r>két kisgyermek lép, a fénybe.r>Ajándékot kaptam tőlük,r>szeretetből párnát szőttünk.r>Sok meleg-színt, emlékeket,r>bánattól majd, megvédenek.r>r>Kicsi szívük olyan tiszta,r>kacagásuk vidám trilla.r>Szaladnak a karjaimba,r>kincsek ők a napjaimnak.r>Szél kapja fel illatukat,r>Uram!- őrizd csillagukat.r>r>Aranysugár ölelgeti,r>fényglória körbeveszi.r>Gyermeket csak úgy szerethetsz,r>ha hozzájuk felemelkedsz.r>Gyógyítgatom fájó lelkük,r>mosolyuktól szívem derül.r>r>Elrepült az idő gyorsan,r>nézem őket titkon, lopva.r>Amit kaptam, nem feledem,r>gyémántnál is értékesebb.r>Szívből adták a szívemnek,r>régi párnát átszínezve.
Mindenki más és, másként érez,r>másképp szövi az álmait,r>mégis: mindenki szerelemről,r>boldog jövőről álmodik.r>r>Mindenki vágyik valami újra,r>mely megszépíti az életét,r>hallgatni, s néha megcsodálni,r>mit a természet tár elé.r>r>Mindenki vágyik nyugalomra,r>csöndre, amelyik úgy beszél,r>hogy szavak nélkül is meghall mindent,r>s meggyötört lelke újra él.r>r>Mindenki próbál boldog lennir>rendbe tenni az életét,r>s mégis, mindenhol gátak vannak,r>melyet a balsors tár elé. r>r>És mégis: nem szabad félni,r>haladni kell a cél felé,r>újult erővel, izzó tűzzel,r>s hinni kell azt, hogy van remény.
