Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.
r>
r>A csend borzongó!
r>A villám, nagyot csattan.
r>Vad időjárás.
r>
r>Villám szárnyak földre csapnak,
r>Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
r>*
r>A csendem zajong.
r>Dió koppan fejemen.
r>Diós a bejgli.
r>
r>Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
r>Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
r>*
r>A csend felfigyel
r>Ég-zajok hangjaira.
r>Vadludak jönnek.
r>
r>Ismerős hangok, szárnysuhogás,
r>Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
r>*
r>A csendem nyűgős.
r>Távolban patazajok.
r>Lófogat motor.
r>
r>Távolodó lovasfogat zaja, hallik
r>Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
r>*
r>A csend szépséges
r>És nagy nyugalmat áraszt.
r>Nézek sehová.
r>
r>Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
r>Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
r>*
r>A csendem, vidám.
r>Temetésről kacajok…
r>Halál, lehet víg?
r>
r>A halál nem válogat,
r> Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
r>*
r>A csend fájdalmas
r>Síremléknél… ott ülve.
r>Süket csend-magány.
r>
r>Szeretteid elvesztése fáj,
r>A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
r>*
r>Csendem, szerelem.
r>Kezét fogva szeretni…
r>Csend, már vakító!
r>
r>Szerelemben kikapcsol a józanész,
r>Mámor fénye vakító, szíved után mész.
r>*
r>A csend fülsértő
r>Egy cella magányában.
r>Bűnözés… oka.
r>
r>Cella csendje elviselhetetlen,
r>Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.
r>
r>Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”
r>
A feneketlen kút mélyénr>titkot őriz a sötét,r>megkeresném, de az utatr>lezárja ősi pecsét.r>r>Mélység árnyai vigyázzákr>leplet borítanak rá,r>el kell hoznom lélek fényétr>pecsétet csak az nyitná.r>r>Ha felnyílna az ősi zárr>feltárulna a titok,r>fényt vinnének sötétségber>mélybe szálló angyalok.r>r>Pecsét nyitját kerestem énr>árnyak álltak utamban,r>harc helyett csak megálltam ésr>megtaláltam magamban.
Azt hiszed megtudsz bántani?r>Soraimmal nem fogok világot megváltani,r>Egy dolgot mégis elérek,r>Kiadok mindent mielőtt bevérzek.r>r>Elhagytál, lehet az én hibám volt,r>Mégis minden folt, ami volt, beforrt,r>Veled voltam boldog és jókedvű,r>Amíg el nem hagytál és nem lett mindenr>búslelkű.r>r>Nem fogsz engem összetörnir>Hideg párnák közt temetni.r>Lelkem gondja egy dolog,r>hogy most már nélkülem vagy boldog.r>r>A harag, ami bennem van nem eresztr>Ágyam fölött azóta ott feszül a kereszt,r>Elhagytál, átvertél, megbocsájtani nem fogom. r>Légy boldog, akivel tudsz, már nem érdekelr>Elérted mit akartál légy boldog édesem.
Eljöttem meglátogatnir>rég látott édesanyám,r>látom semmi nem változottr>domboktól ölelt tanyán.r>r>Csüngő fejű öreg kútunkr>csorba vederből szürcsöl,r>régen látott kedves kutyámr>nagy örömében szűköl.r>r>A moha korallszigetkéntr>benőte a nádtetőt,r>tyúkok járják torzsa körülr>a bús magyar keringőt.r>r>Csermely folyik az udvaronr>mit az eső varázsolt,r>sárhullámos partjainálr>néhány kacsa bukdácsolt.r>r>Nyikorogva nyílt az ajtór>anyám dugta ki fejét,r>mikor meglátta, hogy jövökr>könny borította szemét.r>r>Kérges kézzel simítottar>végig könnyes arcomat,r>szavakká vált köztünk sok százr>ki nem mondott gondolat.r>r>Most hát végleg hazatértemr>nem megyek el már soha,r>e kis tanya lesz már nekünkr>a szeretet otthona.
Labirintus nyirkos mélyénr>vaksötétben ballagok,r>nem ad fényt itt semmi más csakr>fejem felett csillagok.r>r>Megroppan a lábam alattr>szerteszét szórt csonthalom,r>láthatatlan rém pusztít ittr>nincsen benne szánalom.r>r>Acéloznám a szívemet,r>de legyőz a borzalom,r>félelembe burkolódzvar>az utamat folytatom.r>r>Madárdalos hajnal fényer>felváltja a vakságot,r>nehéz lesz majd elfelednir>ezt a szörnyű rémálmot.
