Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne félj szívem. Majd vigyázom álmod,r>hogy ne tépje széjjel semmi sem,r>mesélek majd egy csodás világról,r>ahol még jók az emberek.r>r>Ahol ugyan úgy szeret bárki,r>nincsen harag, se gyűlölet,r>csak szeretet, amely oly forró, hogyr>lángra gyújtja a szíveket.r>r>Ne félj szívem. Én itt leszek véled.r>Hajtsd a vállamra kis fejed.r>Olyan jó, mikor aranyló fürtödr>csiklandozza a bőrömet.r>r>Olyankor szinte nem fáj semmi.r>Elfelejtem a gondokat,r>mikor ujjammal megsimítomr>lágyan leomló copfodat.r>r>Magam előtt már szinte látomr>a boldog mosolyt az arcodon,r>amikor némán átölellek,r>és a nevedet suttogom.r>r>Ne félj szívem. Én itt leszek, véled.r>Én majd mindentől védelek.r>Foggal-, körömmel küzdök érted,r>nem űz el tőled semmi sem.r>r>Tudod, hogy te vagy minden kincsem,r>s hidd el: annyira féltelek!r>Amíg a szívem egyet is dobban, r>minden erőmmel védelek!
Nincsen helyem e csillogó világban,r>a tűző napban nem lelem helyem,r>nem vakít el a színek sokasága,r>bármilyen szép is, nem fontos nekem.r>r>Lennék inkább csendes félhomálybanr>megbújva, hol rám talál a csend,r>míg az alkony szárnyait kibontva,r>hűs szellővel végigpermetez.r>r>Nem kell más, csak nyugalom, és béke,r>amelyben testem-lelkem megpihen,r>néma csönd, mely oly nyugalmat áraszt,r>s úgy simogat, mint a hűs selyem.r>r>Nem szeretnék semmi mást, csak élni,r>s messze tűnni olyan hirtelen,r>mint a villám, amely egyet dörren,r>s eltűnik a felhős ég felett.r>r>Nem kell más, csak meghitt, meleg otthon,r>ahol végre nyugalmat lelek,r>s úgy tűnik el, mint a nyári villámr>minden rossz, mely megtörtént velem.
(Anaforás „Grádics” csokor)
r>Nincsen félelmem
r>Asztalnál nem, vagyok egyedül
r>Itt ül magány… rendületlenül.
r>A hívatlan magány terheli szembe székem!
r>Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem...
r>
r>Félnem nem kell már
r>Ablakomat fedi, porfüggöny,
r>Tapadt por… nem jön át fényfüggöny.
r>Nekikészülők és több verset írnék immár,
r>Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már.
r>
r>Félni nincs mitől,
r>Az életévekben egyedül
r>Múlattuk az időt, remekül…
r>Dia, ég egy mécses, boldog vagyok, de mitől?
r>Poétaként, nem múlik magány, esengéstől?
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Az én magányom, nagyon kitartó
r>Nézi, hogy verselek, hű fegyverhordozó.
r>
r>Az én magányom segít, hogy írjak,
r>Itt ül... minden-magányt kibírjak.
r>
r>(Septolet)
r>Készülök
r>Írni, nekifeszülők,
r>Szédelgök…
r>
r>Tollamat forgatom,
r>Harsonát nem hallom…
r>Ceruzacsonkom előveszem,
r>Ezzel várom ihletem…
r>
r>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
