Idő 
Értékelés 
Értékelés A szerzőpáros jól megírta, TANQ –ban…
r>
r>Ilyenkor, tér-idő
r>Keveredik, láthatár: köd.
r>Sárgul már a határ.
r>Ködös hajnal, napfény sápadt,
r>Tőle a határ felszáradt.
r>*
r>Morcosak a felhők
r>Ahogy úsznak, égen felém.
r>Le fognak vizezni…
r>Szürke felhők gyülekeznek,
r>Lesz eső, ha összevesznek.
r>*
r>Felhők között, látom,
r>Elhaló kondenzcsíkokat…
r>Azokból, nem esik!
r>Sávot rajzol a vasmadár,
r>Eső abból nem hullhat már.
r>*
r>Nincsen más, csak sárgás
r>Levél… ők röpködnek körbe.
r>Este van, jön sötét.
r>Nagy örömében táncot jár,
r>A sok levél. Est Holdra vár.
r>*
r>Esik eső, zuhog,
r>Mintha morc csíkokból állna…
r>Eláztam, jól-esik!
r>Dől az eső, hull, mint mennykő,
r>Csuromvíz lettem! Üsse kő!
r>*
r>Sötétben nem látok,
r>Arcomon folyik zuhogás…
r>Egy évet várhatok…
r>Sötétben csak botorkálok,
r>Jövőre hazatalálok...?
r>
r>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2017. november 23. - Kustra Ferenc- A HIAQ –kat én írtam, alájuk a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:” Oximoron ősz is van...”
r>
Vigyázz apró büdösbogárr>merre vezet az utad,r>ne menj ki a dagonyábar>sár a lábadra tapad.r>r>Több veszély is fenyegethetr>mástól is kell ott félni,r>hidd el hogy ha rád taposnakr>sárba gyúrva nem jó élni.r>r>Arról nem is beszéltem mégr>akár meg is dögölhetsz,r>döglötten meg főleg nem jó,r>akkor már nem remélhetsz.
A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában…
r>
r>Ősz, már ököllel kopog az ablakon,
r>Lefolyó vizet csinál a falakon.
r>Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden,
r>Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen.
r>*
r>Köd-hajnal dereng,
r>Fázós hideg, dermesztő.
r>Szomorkás szürke.
r>Metsző lég, hajnal hasad,
r>Szürke tájra köd tapad.
r>*
r>Ébredő hajnal
r>Köd-párát lehel körbe.
r>Utak, nyálkásak.
r>Ködburok, tájat ölel,
r>Síkos út veszélyt növel.
r>*
r>Aggasztón, csendben
r>Hűl hajnali levegő.
r>Ködben… ugatás.
r>Fagyos hajnal, csend honol,
r>Sűrű köd bosszút kohol.
r>*
r>A kutyánk, biztos beteg, mert hullik a szőre,
r>A szomszéd lova meg nem, a jó idő őre…
r>A kutyánk bundájának ilyenkor már vastagodni kéne,
r>A szomszéd lova meg lusta? Valamit tán’ tennie kéne…
r>*
r>A hajnali nap
r>Söpri el ködfoltokat.
r>Nincs tejfehérség.
r>Köd szitál, napsugár gyér,
r>Civódik, földet nem ér.
r>*
r>Ködruhát vett fel,
r>A sárgás, napfelkelte!
r>Nagy rejtőzködés.
r>Ködfátyol Napot takar,
r>Fénye kúszik, mily’ pazar.
r>*
r>Reggeli ködből
r>Lidércként süt ki a nap.
r>Látótávolság.
r>Ködhomály, napfény sápadt,
r>Könnye hull bágyadt ágnak.
r>*
r>Gyerekek iskolába menet már, rugdossák a „bőrt”.
r>Az egyik „gyertyát" rúg, ez levitte a ködről a szőrt...
r>A labda nincs is meg ha, nem látják, nem találják,
r>A köd elvette, jól eldugta, ezt konstatálják...
r>*
r>Pislákol a nap,
r>Inkább csak erőlködik…
r>Lanyha ködfátyol.
r>Köd szűnőben, fény dereng,
r>Pőre ág könnye pereg.
r>*
r>Nap, nem is nézi
r>Hulló faleveleket.
r>Sokfelé, ködfolt.
r>Konok köd engedetlen,
r>Napot bújtat szüntelen.
r>*
r>Oszladozó köd,
r>Áttetsző az árnyjáték.
r>Kúszó napkorong.
r>Sugarait átszűrik,
r>Fény úrrá lesz, köd szűnik.
r>
r>Vecsés, 2017. október 17. – Szabadka, 2017. november 25. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a tankák versét, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit! A versrész címe: „Ködfátyol napot takar”
r>
Életmeditálás, versben és apevában…
r>
r>Jártam én sokat a macskaköves utakon,
r>Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon.
r>Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs,
r>Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs.
r>Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon,
r>Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon…
r>
r>Volt
r>Múltban
r>Jó és rossz.
r>Voltam fenn s lenn,
r>Padlón maradtam...
r>*
r>Sors
r>Keze
r>Életem
r>Megtépázta,
r>Szép csak itt-ott volt.
r>*
r>Jó?
r>Mi az?
r>Volt olyan?
r>Talán volt is...
r>Ámítom magam.
r>*
r>
r>Visszanézve emlékszem, engemet ők mind... mindig megloptak,
r>Ettől meg, csikorgattam a fogam és lassan el is koptak.
r>Most, reggelente már csak, az a kérdés, hogy nekem is kel-e a Nap?
r>A másik meg, a reggeli misén értem is imádkozik a pap?
r>Álmodok én is és a jövőm vajon ott előjelzik?
r>Fognak nekem a spejzban lógni rúdszámra a szalámik?
r>
r>Kór
r>Eszi
r>Testemet.
r>Meddig bírja?
r>Tudja... a halál.
r>*
r>
r>Törődéstelenségbe. múlté már az eltelt életem,
r>Mert az úgy volt, hogy sorsom volt a végzetem.
r>Törődéstelenségbe csoszogva, araszolnak a napjaim,
r>Nincs, már mit átszakítsak, nincsenek már célszalagjaim.
r>Törődéstelenségbe fog-e megjelenni, a felbukkanó jövő?
r>Lesz ki totemoszlopot farag nekem? És majd mondják: megérdemli ő!
r>
r>Nem
r>Látok
r>Jövőmbe,
r>Halvány remény
r>Semmit sem ígér…
r>*
r>
r>A múltba futottam, elbuktam…
r>Jelenbe, fel sehogy nem álltam…
r>Jövőmbe… előre kárhoztam!
r>
r>Vecsés, 2017. március 6. – Szabadka, 2017. november 8. – Kustra Ferenc – A versszakokat én írtam, közéjük az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin, Szőke Margit.
r>
Elmélkedés Európai stílusú tankában…
r>
r>Engemet szeret
r>A csend, össze is bújunk.
r>Így, ketten vagyok?
r>Ölel, visszafog s csitít
r>Lelki bánatot tompít.
r>*
r>Csendes éj szétmar!
r>Magány sötét, urizál.
r>Egyedül… lét, győz!
r>Csendem, éjben ijesztő,
r>Magányom oly’ dermesztő.
r>*
r>Új veszekedés,
r>Este bor, éjjel a vágy!
r>Majd, csendben cigi.
r>Csendben izzik fájdalom,
r>Csellengő füsttel oltom.
r>*
r>Csendes ég alatt
r>Ücsörgők. csillagjárás!
r>Felhők alszanak…
r>Csendeséj, eget nézem,
r>Keresem az életem...
r>*
r>Kóbor tüzeid
r>Lelkedben hűlnek. Hideg!
r>Szigetelő csend.
r>Messze szállt a szeretet,
r>Lelkem csendesen reszket.
r>*
r>Kútban visszhangzik
r>A belecsebbent kavics!
r>Csendben, mit üzen?
r>Ne veszítsd reményedet,
r>Hallgasd csendes zenémet.
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 20. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a tanka versét, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: „Az én csendem”
r>
