Idő 
Értékelés 
Értékelés Nincsen helyem e csillogó világban,r>a tűző napban nem lelem helyem,r>nem vakít el a színek sokasága,r>bármilyen szép is, nem fontos nekem.r>r>Lennék inkább csendes félhomálybanr>megbújva, hol rám talál a csend,r>míg az alkony szárnyait kibontva,r>hűs szellővel végigpermetez.r>r>Nem kell más, csak nyugalom, és béke,r>amelyben testem-lelkem megpihen,r>néma csönd, mely oly nyugalmat áraszt,r>s úgy simogat, mint a hűs selyem.r>r>Nem szeretnék semmi mást, csak élni,r>s messze tűnni olyan hirtelen,r>mint a villám, amely egyet dörren,r>s eltűnik a felhős ég felett.r>r>Nem kell más, csak meghitt, meleg otthon,r>ahol végre nyugalmat lelek,r>s úgy tűnik el, mint a nyári villámr>minden rossz, mely megtörtént velem.
(Anaforás „Grádics” csokor)
r>Nincsen félelmem
r>Asztalnál nem, vagyok egyedül
r>Itt ül magány… rendületlenül.
r>A hívatlan magány terheli szembe székem!
r>Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem...
r>
r>Félnem nem kell már
r>Ablakomat fedi, porfüggöny,
r>Tapadt por… nem jön át fényfüggöny.
r>Nekikészülők és több verset írnék immár,
r>Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már.
r>
r>Félni nincs mitől,
r>Az életévekben egyedül
r>Múlattuk az időt, remekül…
r>Dia, ég egy mécses, boldog vagyok, de mitől?
r>Poétaként, nem múlik magány, esengéstől?
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Az én magányom, nagyon kitartó
r>Nézi, hogy verselek, hű fegyverhordozó.
r>
r>Az én magányom segít, hogy írjak,
r>Itt ül... minden-magányt kibírjak.
r>
r>(Septolet)
r>Készülök
r>Írni, nekifeszülők,
r>Szédelgök…
r>
r>Tollamat forgatom,
r>Harsonát nem hallom…
r>Ceruzacsonkom előveszem,
r>Ezzel várom ihletem…
r>
r>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
Újra jó idő jár, fú a langy szél,
r>Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
r>Emlékeinkből kibújik a jó,
r>Szép az emlék, másra úgysem jó.
r>
r>Betöltöttem a negyvenkilencet,
r>Elővettem régi emlékeket.
r>Kezdek már én is nosztalgiázni,
r>A rossz emlékeket is szépnek látni.
r>
r>Bízom, hogy csak a felénél járok,
r>Jövő évezredből sokat látok.
r>Inkább hosszan nosztalgiázzak,
r>Semhogy hosszú életről lemondjak.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
