Idő 
Értékelés 
Értékelés Szeretlek. Hidd el. De hangom már elhalt.r>Torkomban nincsenek szavak,r>csak szenvedély, mely a lelkemet őrli,r>néha úgy érzem, szétszakad.r>r>Akár egy vulkán, mely belülről forrong,r>s kitörni nem tudott soha,r>ugyanúgy lázad, ugyanúgy tombolr>lelkemben most az indulat.r>r>Hozzád bújnék. De félek: megégetr>az a tűz, amely lángra kapr>szemedben, melyet látni vélek,r>mikor átfogod vállamat.r>r>Lelkem már most is annyira megtört,r>mint üveggyöngy, amely meghasadt,r>szeretnélek, de annyira félek!r>Nem bírom már, ha bántanak.r>r>Neked az érzés szalmaláng csak,r>amely könnyedén lángra kap,r>de nekem izzó, forrongó láva,r>mely mindent magával ragad.r>r>Ne kísérts engem! Kerülj messze!r>Máshol is vár rád pirkadat,r>szikrázó fény, mely rád világítr>eloltva minden vágyadat.r>r>Nekem a láng az akkor kell csak,r>ha a parázs is itt marad,r>s ugyanúgy fűt, ha téli fagy van,r>megőrizve a lángomat.
Nem az az igazi költő,r>kit mindenki körülrajong,r>hanem az, aki úgy ír,r>hogy lelke szinte dalol.r>r>Van, kit éltetnek, felkarolnakr>s lenéz mást, pedig olyanr>minden szó, amely tollából jön,r>Akár az üres szavak.r>r>Nincs benne szív! Nincs benne tűz sem!r>Nincs benne nemes gondolat!r>Bármilyen könyvbe is fonják,r>csak hitvány papírdarab.r>r>Nem baj, ha nem rajong körber>senki, hisz nem az a nagy,r>kit érdekből, szánalombólr>az égbe kiáltanak.r>r>Nem kell a sajnálat nékem!r>Csak szavak, mely oly igazak,r>mint gyöngyök, mik tengernek mélyénr>kagylóba zárva alszanak.r>r>Hiszen ki mindegyik szóbar>a lelkét írja bele,r>írása oly szépen hangzik,r>akár a legszebb ige.r>r>Többet ér nekem, ha másokr>lelkének vigaszt adok,r>ha csak egy percre is szűnikr>bennük a mély fájdalom.r>r>S a szó, mit hálából írnakr>hozzám, az olyan nekem,r>mint a bársony, hisz oly lágy.r>Simogatja a lelkemet!r>r>Tudom. Ez semmiség másnak,r>de nekem sokat jelent,r>hisz akit így szeretnek,r> az sokkal nagyobb lehet!
Könnyekben úszik, sír a lelkem,r>fájdalom marja mindenem,r>Ne kínozzatok! Nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!r>r>Szerettem volna mindent adnir>magamból, mit csak lehetett,r>nem maradt másom, csak a szívem,r>tépjétek ki, hogy ne legyenr>r>Belsőmben annyi keserűség,r>amely mardossa mindenem,r>felgyülemlett, akár az égenr>feltornyosuló fellegek.r>r>Törékeny szívem, mint egy tárgyat!r>Tálcán kínáltam fel neked,r>de te széttépted, mint egy rongyot,r>mely a sarokban ott hever.r>r>Csak egy darabja maradt nékem,r>a többi széttépve ott hever,r>azt a darabot mért hagytad meg?r>Mért nem tépted ki teljesen!r>r>Akkor többé nem fájna semmi.r>Csak béke lenne, mely végtelen,r>ne bántsatok, hisz nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!
Az ember is olyan, mint a hangszer,r>mely elszakadt húrral nem zenél,r>csak nyiszorog, minthogyha sírna,r>s keserű könnyét rejtené.r>r>Hiába húzzák a legszebbik nótát,r>nem hallja már a dallamát,r>csak a szívéből feltörő sóhajr>hallatja zúgó moraját.r>r>Az ember is olyan, mint a hangszer,r>legszebben annak beszél,r>kiért a szíve oly mélyen dobban,r>hogy neki adná tán mindenét.r>r>Minden szavában úgy cseng a dallam,r>hogy feltörő hangja égbe kiált,r>olyan szépen és oly tisztán csendül,r>mint a legszebben szóló gitár.r>r>Az ember is olyan, mint a hangszer,r>amely csak akkor zenélr>szépen, ha törődnek véle,r>s bársonyos tokban védenék.r>r>Szívében ott él minden dallam,r>de ha nem értik énekét,r>mint a gitárhúr, elpattanhat,r>s könnyekbe fojtja énekét.
Ha öreg leszek, és dús hajambar>számtalan szürke köd vegyül,r>akkor is épp úgy élni fog majdr>szívemben szikra és derű.r>r>Ha arcomra sűrű, mély barázdátr>rajzol az idő vasfoga,r>akkor is épp úgy szeretem majd,r>akik nekem oly fontosak.r>r>Ha fáradt leszek, és tört erővelr>reszketve indulok feléd,r>ölelj csak át. Erős karodbólr>új erő sugárzik belém.r>r>Nem szólok semmit. Mégis érzedr>milyen fontos, hogy itt legyél,r>akkor is, ha már két szemembenr>nem izzik úgy a szenvedély.r>r>Akkor is épp úgy szeretlek majd!r>Csak már csöndesen, türelmesen,r>ahogy az éj teríti széjjel r>sötét ruháját csendesen.r>r>Hiszen amikor átölellek,r>mindig rám tör az érzelem!r>Épp úgy, mint mikor hosszú útrólr>fáradtan hazaérkezem.r>r>Nem is tudom, hogy mért szeretlek,r>csak annyit érzek, hogy jó veled!r>Ne engedj többé messze mennem!r>Ne engedj el, mert elveszek!
