Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma lett volna a születésed napja,r>de elragadott a rút halál,r>oly hirtelen, hogy nem tudtál szólnir>semmit, és ez most annyira fáj.r>r>Nincsen már könnyem. Nem sírok többé,r>csak pár csöpp gördül az arcomra már,r>de a lelkem még ugyan oly tépett,r>mint a viharban ázott madár.r>r>Megkövült könnyek gördülnek végigr>kopott szívemnek elhalt érfalán,r>elzárva tőlem ezernyi érzést,r>amely nyugalmat hozhat reám.r>r>Nem tudok neked mondani semmit!r>Hisz már messze vagy. Nem hallanád.r>Ahol te nyugszol nincsenek hangok,r>csupán egy sötét árnyékvilág.r>r>Mégis: Istentől azt kérem néked,r>legszebbik álmod küldje reád,r>s nyugalmat nékem, hiszen még úgy fájsz!r>De te csak álmodj. Jó éjszakát.
Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,r>s csak a fényképed nézhetem,r>nekem elég, ha látom az arcod,r>vagy magam elé képzelem..r>r>Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,r>és csak egy pár sort írsz nekem,r>hiszen hozzám szól! Nekem írod,r>s szinte gyógyír a lelkemen.r>r>Szeretlek úgy is, ha hűvös éjjelr>álmomban vagy csak itt velem,r>s mikor álmomban megsimítasz,r>szinte érzem a két kezed.r>r>Szeretlek úgy is, ha száz határ vanr>köztünk és utat nem lelek,r>amely tehozzád elvezetne,r>bár fáj, hogy nem vagy itt velem.r>r>Szeretlek úgy is, ha nem tudsz adnir>semmit, csak maradj meg nekem,r>csillogó fényként életemben,r>hiszen te vagy a mindenem!
Magamba mélyedve járok az útonr>s közben tűnődöm: mit vegyek?r>Valami kedves ajándékot,r>amely csak engem jellemez.r>r>Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?r>Az drága. Nem jut rá nekem.r>S hiába jutna, csak egy dísztárgy,r>de mégiscsak értéktelen. r>r>Szeretnék valami olyasmit adnir>melyben a szívem benne van,r>amit nem lehet pénzért kapni,r>és mégis: oly nagy ára van.r>r>Meleget, mely a szívemből árad,r>s felmelegíti mindened,r>mint a sugárzó nyári napfény,r>simogatva a testedet.r>r>Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,r>áthatolva a lelkeden,r>hogy beleremegj, ha arra gondolszr>hogy talán elveszítheted.r>r>Valami féktelen szeretni vágyást,r>amelyben végre megpihensz,r>mint folyóvíz, mely a tengerhez érver>úgy érzi, hazaérkezett.r>r>Valami fénylő, tiszta lángot,r>amely átjárja mindened,r>s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,r>minden ízemmel, teljesen.r>r>Valami édes melegséget,r>mely úgy járja át a bőrödet,r>hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,r>milyen is lenne nélkülem.r>r>Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!r>S neked adnám most mindenem,r> nem kérnék érte mást cserébe,r>csak azt, hogy melletted legyek.r> r>Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,r>s felgyújtsam hogyha kell neked,r>s úgy vigyáználak, őriznélek,r>hogy nehogy megégesselek.r>r>Vagy mint egy fénylő esti csillag,r>mely lámpásként világít neked,r>minden kis fényét reád ontva,r>amíg sápadtan megpihen.r>r>Őriznélek, mint legdrágább kincsem,r>hiszen te vagy a mindenem!r>S nem kérek érte mást cseréber>csak szeress, ahogyan én teszem.
Gyönge vagyok. Testemben láz van.r>alig érzem a lábamat,r>mintha valami földre húzna,r>mint a hínár, mely rám tapad.r>r>r>Lábamon, körbetekeredve,r> s úgy fáj, mint véres húscafat,r>melyet eleven testemből téptek,r>de sajgó darabja ott maradt.r>r>r>Nem is tudom, már mi fáj jobban.r>A testem, mely lüktet lázasan?r>Vagy a lelkem, mit összetörtek,r>s földbe döngölve ott maradt.r>r>r>Tudom. A testre van sok gyógyír,r>amely enyhíti kínomat,r>de a lelkem az épp úgy vérzik,r>mintha tőr vájná húsomat.r>r>Mégis tudom: le fogom győzni!r>Legyen bármilyen bősz vihar!r>Bárhogy ledöngöl, talpra állok,r>Hogy csak azért is visszakapd.r>r>Mind azt a kínt, mit te okoztálr>százszor! Ezerszer megkapod,r>hogy megérezd végre mit ártottál,r>s ne legyen többé nappalodr>r>r>anélkül, hogy ne fájjon szíved,r>amiért ártottál oly sokat,r>s gonosz szíved ezer darabrar>törjön, hogy ne bánts másokat!
Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,r>hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,r>szerettem volna mindent neked adni,r>de nem adta meg ez a gonosz világ.r>r>Nem éreztem a lassan pergő percet,r>amely úgy folyt át szívem érfalán,r>mint a vér, amely ereimben áradr>magába fojtva szívem dallamát.r>r>Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,r>s nélküled nincs más, csak halott némaság,r>elmondanám, de megrekedt a hangom,r>hangszálam néma. Csak lelkem kiált.r>r>Oly messze vagy, és nem látod arcomr>s szemeimben a könnyes csillogást,r>amelynek gyöngye temiattad csordul,r>arcomon végig, mint egy forradás.r>r>Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!r>Minden lélegzet teérted zihál,r>amely oly mélyről felszakadva hallik,r>mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.r>r>Hogy mondjam el, hogy nélküled mindenr>céltalan, néma önmarcangolás?r>Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,r>belehalok. Már nem bírom tovább!
