Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem harcolok. Vidd el a pálmát!r>Nekem az mit sem jelent.r>Számomra sokkal többet ér,r>Ha valaki engem szeret.r>r>Nem búsulok. Mit számít nékem,r>ha mások fényben fürdenek?r>A vakító fény gyakran csak kábít,r>és illó délibáb lehet.r>r>Nem hízelgek. Nem állok sorba. r>Szánalom nem kell nekem!r>Hiába írsz te aranyló tollal,r>az enyém sokkal ékesebb.r>r>Hiába vagy te büszke és öntelt,r>Boldogabb sosem leszel,r>Ameddig nem tudsz úgy szeretni, r>ahogyan én szeretek.r>r>Nekem a nap izzó korongjar>csak távoli fénypont lehet,r>sugara halvány, fénylő csík csak,r>de nekem mindent jelent.r>r>Hiszen a szívemmel érzem,r>mennyivel értékesebb,r>akinek talán morzsa jut csak,r>de mégis tiszta a keze.r>r>Nem gyűlölök. Azt átadom néked.r>Ezerszer többet jelent,r>ha szívem melege arra árad,r>ahol még szükség lehet. r>Adhatnak neked értékes díjat,r>de győztes sosem lehetsz,r>akit a szánalom űz csak,r>nem tisztel. Érdekből szeret.
Hosszú órák, és néma, hosszú percekr>telnek el, amíg utazom,r>s amíg kattog a vonat a sínen,r>én csak terólad gondolkodom.r>Szeretsz e még? És visszavársz engem?r>Ejtesz e értem könnyeket?r>Vagy csak valahol magadban némánr>suttogod el a nevemet.r>Jöhetnek szebbek, és jöhetnek jobbak,r>de senki sincs, aki így szeret,r>akinek mindig te vagy a mindenr>amióta csak létezel.r>Szeress még. És gondolj majd arra,r>milyen boldogság volt neked,r>amikor először öleltél némán,r>rám kulcsolva a kezedet.r>Az a tűz, amely lelkünkben izzott,r>még ma is éppen úgy lobog, r>tudod, hogy nekem te vagy a minden!r>S csak együtt lehetünk boldogok.r>Gondolj rám, mikor hallod, hogy sípolr>valahol messze egy gyorsvonat,r>talán most éppen ott ülök benne,r>tehozzád keresve utat.r>Már a szíved is zakatol. Érzed?r>Nélkülem te is árva vagy.r>Ne engedd azt, hogy messze tűnjek,r>mint egy robogó gyorsvonat.r>Szeress. És várj reám: kérlek!r>Hidd el, hogy megérkezem! r>Senki sincs, aki így szeret téged!r>Ily forrón, türelmesen.
November van. Búcsúzik minden,r>a fán az elsárgult levelek,r>sóhajtva, nyögve hullnak földre,r>a tél már vészesen közeleg.r>r>Már a nap is oly gyöngén, halódónr>ontja tétova sugarát,r>fáradt korongja pihenni vágyik,r>de mégis: mégis süt tovább.r>r>Neki is dolga van, úgy, mint nékem.r>Pihenni térni nincs idő,r>Pedig belülről tudom, és érzem:r>jó volna egy kis pihenő.r>r>Fáradt lábamnak nehéz a lépés,r>de mégis menni kell tovább,r>azon a hosszú, göröngyös úton,r>pedig már nem nyílik virág.r>r>Jó volna végre valami jó is,r>mely felkavarja az életem,r>s érezni azt, hogy nem hiábar>várt reám annyi küzdelem.r>r>Jó volna hinni, hogy holnap jobb lesz,r>s vár ránk egy sokkal jobb világ,r>ahol nekünk is nyílnak a rózsák,r>s miránk is vár a Kánaán.r>r>Hisz az úr előtt minden emberr>egyformán Isten gyermeke!r>Mért nem tud itt is egyformán adnir>mindenkinek, hogy jobb legyen?r>r>Hiába halmoz kincseket bárki,r>a másvilágon már nem kellenek,r>s ugyan úgy fog az Úr előtt állni,r>ahogy a földre megérkezett!
Az a könny, mely a lelkedbe égett,r>örökre benned marad,r>mint egy parányi kis tövis, melyr>szúr benned, fájdalmasan.r>r>Az a vágy, mit a szemedben láttamr>úgy éget, s olyan nekem,r>mint egy örvény, mely magával ránt,r>s felkavar süvítő szele.r>r>A szenvedély, amit irántad érzek,r>oly forró, s olyan heves,r>nem csillapítja senki más, csak te,r>mikor itt vagy velem.r>r>A féktelenség, ahogy szeretni tudlak,r>olyan jó! Ez kell nekem!r>Te vagy csak, aki lángra lobbant,r>szeretlek. Maradj velem!
Ma azoknak gyújtsunk, egy gyertyát,r>kik már a mélyben alszanak,r>nem látva semmit, s nem érezve,r>hogy nekünk mennyire fontosak.r>r>Ma is ugyan úgy gondolunk rájuk,r>mint mikor itt voltak velünk,r>szívünk mélyében nincs megnyugvás,r>most is ugyanúgy szenvedünk.r> r>r>mint akkor, amikor elvesztettükr>kik annyira fontosak nekünk,r>hogy lelkünknek gyöngyöző cseppjer>könnyeket fakaszt legbelül.r>r>Elfogadjuk, hogy nem látjuk már,r>s nem foghatjuk a két kezét,r>de belenyugodni, s elfogadnir>mi tudjuk csak, milyen nehéz.r>r>Lelkünkben nem szól a dallam.r>Vad vihar tépdes legbelül,r>hisz már csak emlékeinkbenr>él az, akiket szeretünk.r>r>Most nekik égjen a gyertyar>S őértük imádkozunk,r>hogy legyen békés az álmukr>ameddig találkozunk.r>r>Nem halt meg. Nyugodni tért csak,r>szívünkben ott él belül,r>mélyen a szívünkbe zárvar>kiket annyira szeretünk.
