Idő 
Értékelés 
Értékelés Elbújnak a hangok, eláll a szél,
r>A sötét… csendben, magának zenél.
r>
r>A csend terjed, a nagy, végtelen uralmában,
r>A maradék zajok… rettegett osonásban...
r>
r>Körülnézek a sötétben, megyek, lepihenek reggelig,
r>A csend nyugalma áradóan belém hatol… a lelkemig.
r>
r>Sötétben, a süket csendben, a takaró alatt nem félek,
r>Akkor lehet, megváltozom, éjszakai életet élek.
r>
r>Majd az is lehet, hogy álmodok,
r>De egy biztos: nagyon horkolok.
r>
r>Reggel jön a nagy zaj, vakító világosság…
r>Remélem, horkolástól nem lesz másnaposság.
r>
r>Vecsés, 2015. február 18. - Kustra Ferenc József
r>
Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból
r>Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól…
r>Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél,
r>Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél.
r>
r>Mint kiszáradt kóró, várok valamire,
r>Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?!
r>Lelkem fürdik éji, idilli mámorban
r>És várok, bár már nem hiszek… a csodákban.
r>
r>Mily’ csodálatos, látni, hogy szépséges Tejúton
r>Őseink vágtatnak, mind a saját életúton.
r>Ott fenn, a nagyon messzi, csodásan kék égben
r>Én is vágtatnék az ős hősök közelében.
r>
r>Vörös aljú felhőtakaró, csak volt… már nincs.
r>Szépséges esti földtakaró… de már úgysincs.
r>
r>Jön az este, sötétes, selyem leple
r>És az éjszaka… jól betakar vele.
r>
r>Vecsés, 2012. február 27. – Kustra Ferenc József
r>
Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
r>Ez bizony része az életnek,
r>De van, ki nem tud szeretni
r>És aki nem mutatja ki.
r>
r>Nem tud örömet szerezni,
r>Aki azt nem mutatja ki,
r>Pedig része lenne életnek,
r>Látni, érezni, hogy szeretnek.
r>
r>Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc József
r>
Fekszek a réten, finom, vastag fűben,
r>A szél nekem sóhajtozik a fűben.
r>Velem van… őrült magányom... a fűben.
r>
r>El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
r>A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
r>Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban.
r>
r>El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen,
r>A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen.
r>Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen.
r>
r>Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk önrímes versszakokban.
r>
Fránya
r>Nyár,
r>Végig imádtuk már.
r>
r>Volt meleg,
r>Borúsos felleg.
r>Lecsapott villámlás,
r>Szélrohamban ébredt kavarás.
r>*
r>
r>Fránya nyár,
r>Lassan elköszön már.
r>
r>Még meleg,
r>Sötét felleg.
r>Dühödt villámlás.
r>Szélroham
r>Leveleknek hullámvasutazás.
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár,
r>Mostanában változik már…
r>
r>Elkészülődik,
r>Lassan így… szedelőzködik.
r>Szelek állandósulnak,
r>Esőfelhőt erre hajtanak!
r>*
r>
r>Fránya
r>Ez a nyár.
r>Itt hagy bennünket már,
r>Télig nem vár.
r>
r>Magát
r>Elorozva,
r>Álmodozva…
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár
r>Készül már.
r>
r>Zimankót,
r>Hótakarót,
r>Őszi szeleket itt hagyja.
r>Téli-hideghez, nem fűlik foga.
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár,
r>Jövőig itt hagy már…
r>
r>Őszt, telet ránk hagyja,
r>Utazna,
r>Haladna,
r>Nem maradna…
r>
r>Vecsés, 2020. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott; a nyárról septolet csokorban.
r>
