Idő 
Értékelés 
Értékelés Szerelemtűz égjen már Mici,
r>Ölelhetnél, Te édes pici.
r>Szerelemtüzed van,
r>Itt vagyok álmodban...
r>Keserűségem-sírom… kicsi.
r>
r>Löknélek szerelem tűzébe,
r>Nem kerülne nékem semmibe.
r>Lehetnél epedő,
r>Én? Ágyba kergető…
r>Keserűség, sírok ízibe.
r>
r>Légy már végre az én Micikém,
r>Kérlek, szó szerint is légy enyém.
r>Gyűrnénk a lepedőt,
r>Kapnál egy nagykendőt…
r>Légy már enyém, édes Micikém!
r>
r>Vecsés, 2020. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Látvány variációk…
r>
r>A
r>Patak
r>Törtető.
r>Hegyről zúdul,
r>Soha ne áll meg.
r>*
r>A vad, hegyi patak,
r>Csak zúdul, gátlástalanul.
r>Törtető vízhozam!
r>*
r>Törtető a hegyi patak,
r>Csak nézem, hogy zúdul, patak...
r>Törtető a hegyi patak.
r>*
r>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető,
r>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő.
r>
r>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban.
r>
Meditálok, hogy is van?
r>
r>Él az ember, éli rászabott életét,
r>De ha rossz, akkor elnyögi az énekét,
r>Mi arról szól, hogy az élete történetét
r>Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét.
r>
r>Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon,
r>Hiába van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Mindenki megéli mi a karmájába írva
r>Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva?
r>Menetközben életből másikba lépni nem lehet
r>Csak lehet kergetni a homályos álomképeket.
r>
r>Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa,
r>De kérem a körülmények az élet korbácsa!
r>Ki sikeres életű… teljesen elismerik,
r>Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik.
r>
r>Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon,
r>Pedig van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Olyan vagyok, mint egy napos csibe,
r>Tollatlan, vétlen, virágon bibe,
r>Letaposott, mint a fronton a búzamező,
r>Utólag tudom… élet vesztes csatamező.
r>
r>Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar
r>Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar.
r>Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar,
r>Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar.
r>
r>Embert a döntése körülményei fogják,
r>Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják.
r>Erőlködni, megmásítani, változtatni
r>Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni.
r>
r>Hiába várostrom, „ha nincsen” … otthon,
r>Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
r>
Meditálok…
r>
r>Csak állok a keresztútnál és nézelődök.
r>Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök
r>De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
r>Hogyan jutok így előre… előre az életbe?
r>
r>Nézek körbe és a szemembe égő vágyak…
r>Innen messze vannak a legelésző nyájak
r>És messze a szép, békés délibábos tájak…
r>Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.
r>
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű,
r>De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?
r>
r>Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
r>Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?
r>
r>Látom még az úti táblákat is lebontották,
r>Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
r>Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
r>Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.
r>
r>Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
r>Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>
r>Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak…
r>Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
r>Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek
r>És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…
r>
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
r>Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők,
r>Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József
r>
Mint egy maszáj, csak fél lábon állok,
r>Révedek a semmibe és várok.
r>Por ment a szemembe, nem látok mást,
r>Elnyomok egy unalmas ásítást…
r>
r>Erre egy árva oroszlán sem jár,
r>Így a dárdám hegye sem kopik már.
r>Ágyékkötőmet tépdesi a szél,
r>Az ötletem, mind sorra elvetél…
r>
r>Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza…
r>Hol kellett volna születnem vala?
r>Sutba a tudást és a profizmust?
r>Ez átmeneti állapot, mint must?
r>
r>Budapest, 2001. április 10. – Kustra Ferenc József
r>
