Idő 
Értékelés 
Értékelés Mint rendesen, leszállt az este,
r>TV- ben már elmúlt az esti mese.
r>Ember csak ül, számadást csinál,
r>Elemzi, hogy tette mit kóstál.
r>
r>Biz’ nem mindig jó a számadás,
r>Embert magától ér támadás.
r>Van, hogy lelkiismeretem lázad,
r>És jöhet a támadás, mint század.
r>
r>Egyedül ülni és értékelni
r>Fontos magunknak is megfelelni.
r>Ez lehet, úgy tűnik, hogy kevés,
r>De gondoljuk át, nem is kevés.
r>
r>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József
r>
Lét szilánkok…
r>
r>A kihalt lélekben
r>Nagy a pusztaság, nincs remény.
r>Nincs többé életút?
r>*
r>A lélekreménység,
r>Ápolhatja, életösvényt.
r>Út, kietlen tájon…
r>*
r>A sivár pusztaság
r>Reménytelenül, csak semmi?
r>Átszelni kellene.
r>*
r>Szilánk van lélekben…
r>Helyes ösvényt, befútta szél?
r>Ez, filozófia…
r>*
r>Hervadt virágoknak
r>Már a nyoma… végleg eltűnt!
r>De port, nagyon fúj szél.
r>*
r>Kopár fák, kiégtek.
r>Egyedül lenni, semmiben…
r>Por és hamu hullik!
r>*
r>A lélek dolgai,
r>Maguk a tudattalanok.
r>Ha tudjuk, lélek mi…
r>
r>Csak egyedül állni,
r>Nézni Ég és Föld egyesül.
r>Madársereg szabad!
r>*
r>Holdfény, arcot borít,
r>Lélekrétegek, árnyékban.
r>Bilincs a sötétség!
r>*
r>Előlem bujdosok!
r>Egyedül bóklászok… úton.
r>Lesem, árnyak táncát…
r>*
r>Síkit, magány-téboly…
r>Élet, csak bizarr karnevál…
r>Magány. Lélek. Semmi…
r>*
r>Démon, bennem paktál?
r>Mit keres, tökéletesben?
r>Úr… éj koronája!
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 14. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ –ban. (Szótagszám = 6-8-6)
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
r>Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék.
r>*
r>(Leoninus)
r>De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben.
r>Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután.
r>Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy.
r>Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket.
r>Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég.
r>Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő.
r>Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar.
r>Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott.
r>Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája.
r>Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem!
r>Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte.
r>Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével…
r>*
r>(Septolet)
r>Hazaértem,
r>Ázott létem
r>Fürdőkádba gyömöszköltem…
r>Megmenekültem…
r>
r>Délutánon, már csak nevetek,
r>Vízbe beleesek,
r>Abban elténfergek…
r>
r>Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
(Senrjú)
r>Mezőn sétáltunk,
r>Élveztük konkoly színét.
r>Kár, hogy gaz-féle.
r>*
r>
r>(10 szavas duó)
r>Nem is figyeltünk, elfoglaltak voltunk,
r>Hirtelen fölöttünk csattant és megriadtunk.
r>
r>Viharkezdet, dörgés, fölébreszti a résztvevőket,
r>És így jártunk… átéltük fültépőket.
r>*
r>
r>A vihar közeledett meghajlíthatatlanul,
r>Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul…
r>Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul,
r>Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul.
r>
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Megjöttél, te ronda vihar,
r>Már rád gondolva is lelkem fanyar…
r>Megjöttél, te ronda vihar.
r>
r>A jelenlétedet biza azt én érezém,
r>A jelenléted, szívből biza nem az enyém…
r>A jelenlétedet biza azt én érezém.
r>
r>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen,
r>Hiába vagy itt, ittléted illetlen és nem van rendesen…
r>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen.
r>*
r>
r>(Haiku csokor, eredeti stílusban.)
r>Füves tisztáson,
r>Merész őzek legelnek.
r>Madárcsicsergés.
r>*
r>Liget fái közt
r>Ismeretlen szél kereng.
r>Őz csak áll és néz.
r>*
r>Fák alatt, árnyat
r>Vet szikrázó napsugár.
r>Szélvihar, lecsap.
r>*
r>Tücsök nótája
r>Megáll, ha villan villám.
r>Közben erőt gyűjt.
r>*
r>Víznyelők sora,
r>Megtelik tócsa-vízzel.
r>Minden vizes lett.
r>*
r>Hazaút rövid,
r>De, alulról áztató.
r>Jó forró fürdő.
r>
r>Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Gyűrött párnák közt hánykolódvar>tűnődöm: mi lesz velem?r>Sebzett lelkem csapongva lázad,r>fülembe üvölt a csend.r>r>r>Szinte már kínoz. Magamban érzem:r>sosem lesz könnyebb nekem,r>mégis riadtan, félve várom,r>hogy jöjj és maradj velem.r>r>r>Gyűrött párnák közt várlak téged.r>Úgy fáj, hogy nem vagy velem,r>valami furcsa, fájó érzésr>úgy kínoz, s nem enged el.r>r>r>Miattad érzem. Messze vagy már,r>s ki tudja, mi van veled?r>Vajon gondolsz rám titkon néha,r>vagy te már rég temetedr>r>Az álmokat, melyet együtt álmodtunk,r>feledni te sem tudod,r>emlékem mindig visszatér majd,r>tudom. Bárhogy is titkolod.r>r>r>Mint nyirkos falakról gyöngyöző pára,r>mely lehulló könnyként pereg,r>én is úgy sírok, s egyre csak várok:r>tudom, hogy megérkezel.
