Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… majd sírban sírva…
r>
r>(Önrímes, négyszeres belsőrímes 3 soros zárttükrös, leoninusban írva)
r>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni,
r>Éltem próbálom perforálni… nem tudok sírva olvasni…
r>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni.
r>*
r>(10 szavas duó)
r>Magány, mint egy féktelenül megveszett,
r>Karmolász a hátamon… éppen eleget…
r>
r>Mellkasomon a szőrt tépi,
r>Így már tudok sírni…
r>Magányban bárki?
r>**
r>(Anaforás, kétsoros duó)
r>Szinte tűz égeti lelkem, hogy magánytalan legyek,
r>Szinte nem adatik meg… erősek magány érzések.
r>
r>[(Leoninusban, önrímesben írva)]
r>Szinte minden reggel letámad a magány,
r>Szinte már reggel érzem, egyrészem magány…
r>*
r>(Septolet duó)
r>Bennem él magány,
r>Miért? Talány?
r>Parányi talány…
r>
r>Magányon nincs dolmány,
r>Minden foszlány,
r>Vagy dágvány?
r>*
r>Bennem élő magány,
r>Tőle bőr, vakarmány,
r>Így vagy úgy, koholmány?
r>
r>Hitvány
r>Parány
r>Talány…
r>Irtvány?
r>**
r>(Anaforás, leoninusban írva)
r>Magányban hátrány, kerti munkában nincs dugvány…
r>Magányban múlt halotthalvány, szinte csak ősmaradvány.
r>Magányban a lét, a saját maga ellensége és szemét.
r>Magányban a szegénység, maga az unott keserűség.
r>Magányban a szerelem zöldtakarmány, ha jönne van elfogadvány…
r>Magányban jó lenne szerelem zálogjának, jönnél befogadványnak.
r>*
r>(„Selyemút” Huanxistra – Szótagszám = 7, 7, 7, 7, 7, 7, 7 Rímképlet = aaaaaxa (x = végtelen)
r>
r>Mocskos magány, megvesztél?
r>Végre(!) kényszerítettél?
r>Veszett magány, edzettél?
r>Veszett magány, elvettél?
r>Veszett vagy tán’(?), vetéltél?
r>Veszett! Erőszakos! Pfuj!
r>Mocskos magány: elmentél…(?)
r>*
r>(Anaforás, önrímes sedoka)
r>Úgy reggelenként:
r>Ércesen zúg a dalom,
r>Magányt már nem akarom…
r>
r>Úgy estelenként:
r>Ércesen zúg a dalom,
r>Te ittléted akarom!
r>
r>Vecsés, 2022. január 25. – Kustra Ferenc József
r>
Ez a karácsony másmilyen most,r>talán mert én is más vagyok,r>nem vonzanak a csillogó díszek,r>s az adventi gyertya az asztalon.r>r>r>Pedig a lángja most is oly szép,r>s úgy pislákol az asztalon,r>mintha valami bűvös csillagr>ragyogna be az ablakon.r>r>r>Én most valami másra vágyom.r>Nem kérek drága kincseket,r>csak meleget, mely a szívekből áradr>messzire szállva az éteren.r>r>r>Valami kristálytiszta hangot,r>mely a légtérben úgy rezeg,r>mint a legszebben szóló akkord,r>melyre mindenki felfigyel.r>r>r>Ez a karácsony más legyen most!r>Övezze annyi szeretet,r>melynek melege átjár mindent,r>messzire űzve a hideget.r>r>r>Szegénynek adjon terített asztalt,r>s ki fedél nélkül van, fedelet,r>Adjon a süketnek tiszta hangot,r>s a vakoknak végre fényeket.r>r>Hadd legyen boldog minden ember,r>aki csak él e földtekén,r>boldogabb jövőt, édes álmotr>hozz Uram! S mondd, hogy van remény!
Meggyulladt már az utolsó gyertya r>a díszes adventi koszorún,r>halvány fényével világítvar>s oldalán viaszkönnye hull.r>Sápadt lángjában bűvös fény van,r>szinte átjárja mindenem,r>még a szívem is. Szinte lüktet,r>hiszen az ünnep közel.r>Szemem ragyog most örömömben,r>hiszen most itt a gyermekem,r>akit régóta hazavártam,r>és végre itt van énvelem.r>Másik szememből bánatkönny hull,r>hiszen másik is van nekem,r>akit ugyanúgy hazavárok,r>de nem lehet mégsem velem.r>Úgy szeretnék most kettészakadni,r>hogy mind a kettővel ott legyek,r>de nem tudok, pedig úgy szeretném, r>hogy mindegyik velem legyen.r>Milyen jó lenne csillaggá válni,r>amely mindenhol ott ragyog,r>hogy őrizhessem mindig az álmuk,r>beragyogva az ablakon.r>Vagy csak szellőként ott legyeznir>ameddig el nem alszanak,r>s álmukban arcuk megsimítni,r>hogy szebbé tegyem az álmukat.r>Szeretnék, de nem tudok semmit,r> csak azt az egyet tudom,r>amíg a szívem egyet is dobban,r>ő értük imádkozom.r>Istenem! Kérlek! Vigyázz rájuk!r>Hisz én már nem tehetem!r>Nem kérek semmi ajándékot, r>csak ezt! Ezt add meg nekem!r>Nekem az ünnep akkor ünnep,r>amikor velük vagyok,r>s szívem melege arra árad,r>kit szeretek. Nagyon- nagyon.
Ünnep lesz megint. Valahogy mégisr>csendesebbek a nappalok,r>nem látok annyi vásárló embert,r>halványabbak az ablakok.r>r>Nem világít most annyi izzó,r>nincsenek díszek az ablakon,r>pedig az utca fényárban úszik;r>s a lámpaoszlopon dísz ragyog.r>r>Hiába vannak nyitva a boltokr>rogyásig tömve áruval,r>legtöbben már csak nézelődnek,r>ökölbe szorítva markukat.r>r>Pedig dolgoznak éjjel- nappal,r>mégis: alig van kenyerük,r>legtöbbjüknek csak éhbért fizetnek,r>s a bank elveszi mindenük.r>r>Mért büntetsz annyi ártatlan embert?r>Mondd meg nekem! Ó! Istenem!r>Nézz le a földre, hol könnyes arcokr>viaszfehéren fénylenek.r>r>Van, kinek szinte két kézzel szórod r>a pénzt. Ők mért oly kedvesek?r>Hiszen amíg ők tékozolnak,r>kik robotolnak, csak tengenek.r>r>Nézz le a földre, s tégy igazságot,r>Hozz végre Áldott Ünnepet!r>Hisz minden ember, akárhol él is,r>hozzád esd, hisz a te gyermeked!
Barátosném. Szörnyű az élet!r>Hűvösek már a nappalok,r>csupasz ágak közt dermedten nézemr>a padot, hol ültünk. Most fagyos.r>r>Ülünk e még itt együtt, nevetve?r>Lesznek e gondtalan napok?r>Hisz a sors elvett mindent, mi szép volt,r>csak bút, és fájdalmat hagyott.r>r>Mennék hozzád, de gyöngül a lábam,r>addig menni már nem tudok,r>közel vagy hozzám, mégis oly távol,r>de most is ugyanúgy gondolokr>r>rátok, mint mikor bográcsoztunk,r>s az étel illata megcsapott,r>gyermekeinknek kacajára,r>mely a fülemben itt zsibong.r>r>Az enyéim távol, sorsuk követve,r>és most egyedül itt vagyok,r>bár az életnek ez a rendje,r>mégis: hatalmas űrt hagyott.r>r>De te ne búsulj! Van, miért küzdj!r>Amíg körötted ott bolyongr>gyermeked, és a karodba zárvar>mind magad mellett tudhatod.r>r>Más a sorsunk, de anyai szívünkr>mégis csak őértük dobog!r>Mit számít az, hogy mi lesz vélünk?r>Csak ők legyenek boldogok!
