Idő 
Értékelés 
Értékelés Színes levelek szállnak a szélben,r>lábam alatt a rőt avar,r>suhogva zizzen léptem nyomában,r>s szőnyeget képez a fák alatt.r>r>Csupaszra vetkőztek már a fák is,r>levették őszi ruhájukat,r>vacogva, fázva, védtelen állnakr>s szél csapkodja az águkat.r>r>Olyan nehéz lett hirtelen minden!r>Dermedten állok a fák alatt,r>éppen úgy fázva, éppen úgy félve,r>mint egy megriadt gyönge vad.r>r>Hirtelen levél zizzen a szélbenr>és már látom az arcodat,r>s máris ott vagyok karodba bújva,r>hozzád simulva, boldogan.r>r>Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.r>Ölelj. Szítsd fel a lángomat!r>Az a tűz, amely engem éget,r>tudom: benned is lángra kap.
Írni szerettem volna nékedr>valami nagyon kedveset,r>de a papír, amelyre írtamr>átitatta a könnyeket.r>r>Mért is sírok? Nem bántott senki,r>mégis: a könnyem úgy csorog,r>áttetsző cseppel legördülver>gyöngyként csordul le arcomon.r>r>Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!r>Sóvárgó szívem úgy dobog,r>mintha millió tüske szúrná,r>minden légzésnél úgy sajog.r>r>Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,r>és a szívedben ott vagyok,r>mint a derengő őszi napfény,r> mely végigsimít az arcodon.r>r>Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,r>bármilyen messze is vagyok,r>minden feltörő lélegzetben,r>elnyomott vágyban ott vagyok.r>r>Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.r>Nélküled oly magam vagyok,r>mint az ég alján messze tűnőr>zuhanó hulló csillagok.
Virágok, melyet úgy készítettem,r>oly türelemmel, könnyedén,r>minden szirmukba lelkemet rejtve,r>amely majd bennük újra él.r>r>Különös színben pompázó rózsák,r>mik csillogva nyújtják szirmukat,r>ezüst csillámmal bepermetezve,r>hogy téged elkápráztassanak.r>r>Belevarrtam, mit lelkemben érzek,r>Látod? Szirmukban ott vagyok!r>Mint a szeretet bűvös varázsa,r>hiszen csak ennyit adhatok.r>r>Minden, melyet e rózsában látolr>szinte a lelkem tükrözi,r>épp oly törékeny, védtelen, néma,r>bár tudom, hogy mások nem hiszik.r>r>Vigyázz rá! Hiszen épp olyan gyönge,r>mint a lelkem, mely úgy ragyog,r>egyetlen néma érintéstől,r>Amelyet tőled kaphatok.r>r>Becsüld meg. Kérlek! Ne törd össze!r>Hiszen csak teérted vagyok!r>Mint a csillagok fent az égen,r>ameddig szeretsz, úgy ragyog.
Akkor is szeretsz, ha arcom már ráncos,r>ha öreg vagyok, és szegény?r>Ha szívembe döfött mérges szilánkokr>megszúrják ujjaid hegyét?r>r>Akkor is szeretsz, ha szívem már gyönge,r>s nincs benne annyi szenvedély?r>Csak néha- néha egy lobbanó szikra,r>melynek a lángja érted ég?r>r>Akkor is szeretsz, ha meggyötört lelkemr>nem sugároz már annyi fényt?r>Csak a félhomály meghitt varázsát, r>amely esténként bennem ég?r>r>Akkor is szeretsz, ha nem marad semmim,r>és mindent elveszíthetek?r>Ha olyan magasra csapnak a gondok,r>mint a magasló havas hegyek?r>r>Akkor is szeretsz? Vagy messzire tűnsz majd,r>s nem is nézel már vissza sem?r>Csak az illat, mely megcsapja orrom,r>jelzi, hogy itt voltál velem.r>r>Hisz jól tudom: nehéz a súlyom.r>Olyan régóta cipelem.r>Mégsem kérem, hogy vedd át egy részét,r>Csak azt, hogy akkor is szeress!
(3 soros-zárttükrös)
r>Ó! Te szentséges pirkadat,
r>Vesd ránk az első sugarat…
r>Ó! Te szentséges pirkadat.
r>
r>Jöjj, nagyon várlak drága lélek,
r>Várom, bátoríts, érted élek…
r>Jöjj, nagyon várlak drága lélek.
r>
r>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal,
r>A kereszthez tartozó bűn ellát vigasszal…
r>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal.
r>
r>Ez az Úr üzenete,
r>A léleknek reménye…
r>Ez az Úr üzenete.
r>
r>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik,
r>Legyen az fehér, vörös, de nekem jól kitárulkozik…
r>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik.
r>
r>Jelképes: és jó, idevarázsolt kikelete.
r>Mindannyiunknak vigaszt nyújt az áldásos Pünkösd…
r>Itt a lélekápolás és a kivirágzott tavasz kikelete,
r>A pünkösdi rózsák terjengő illata: lélekáldásos Pünkösd.
r>
r>Vecsés. 2021. május 18. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
