Idő 
Értékelés 
Értékelés Az én kiskutyám a legjobb a világon,r>hiszen lesi, várja minden pillantásom. r>meleg szemeiből sugárzik a hála,r>örül, ha gazdáját boldognak találja.r>r>Úgy szalad elébem, olyan csaholással,r>piciny kis orrával kezemet szaglássza.r>Olyan, mint egy gyermek, és úgy bújik hozzám,r>nem is bírnám ki, ha meg nem simogatnám.r>r>Hozzám bújva néz, ha dúl bennem a bánat,r>meg-megnyalogatva szomorú orcámat.r>Nincs igazabb dolog ezen a világon,r>kutyánál sosem lesz igazabb barátod.
Hozzátok fűz minden édes emlék,r>hiszen míg kicsik voltatok,r>annyira szép, és csodás volt minden,r>s tudtam, hogy lesznek holnapok.r>r>Az volt a legszebb ébredésem,r>amikor hozzám bújtatok,r>szemeitekben láttam mindigr>talán a legszebb csillagot.r>r>Az volt tán minden boldogságom,r>Amikor velem voltatok,r>s szerettem volna nektek adnir>mindent, amit csak adhatok.r>r>Az volt csak mindig minden álmom,r>hogy ti boldogok legyetek,r>s megóvhassalak minden bajtól,r>de már tudom, hogy nem lehet.r>r>Az volt szívemben talán mindigr>a legjobban kínzó bánatom,r>amikor nem tudtam többet adni,r>s őrjöngött bennem a fájdalom.r>r>Az volt mindig az egyetlen vágyam,r>hogy ott legyek végre köztetek,r>addig, amíg csak el nem vonszolr>az elmúlás sötét szelleme.r>r>Az lesz talán a megnyugvásom,r>amikor látlak titeket,r>révbe érni és boldognak látni,r>hogy tudhassam azt, ha elmegyekr>r>lesz aki véd, és karjába zár majd,r>s nem fáj majd úgy, ha nem leszek,r>mert én még ott is ugyan úgy óvlak,r>féltlek, szeretlek titeket!
Nem is volt szép, és nem is volt jó,r>akadt volna tán jobb nekem,r>nem is értem, hogy mért volt bennemr>olyan végtelen szeretet.r>r>Mért nem láttam a vészjósló árnyatr>elborulni a szemeden,r>hiszen ott volt a tekintetedben,r>és én nem vettem észre sem.r>r>Azt láttam csak, mit látni akartam,r>kékséget, melyben elveszek,r>szemed fénye, mint gyöngyöző vízcsepp,r>Úgy gördült le a szívemen.r>r>Nem is értem, hogy mit szerettemr>benned meg olyan hirtelen,r>mintha a villám csapott meg volna,r>s megrezegtette mindenem.r>r>Nem is értem már, hogy az a szikrar>mért hűlt ki olyan hirtelen,r>kegyetlen perc volt, míg átgázoltálr>annyiszor bántott lelkemen.r>r>Most itt vagyok. Könnyektől ázva,r>burokba zártam szívemet,r>hogy ne törjék össze soha többé,r>légy mással boldog! Ég veled!
Nem vársz rám többé a meleg szobában,r>reszketek. Szinte megfagyok,r>pedig a tűz vöröslő lángjar>a kandallóban most úgy lobog.r>r>r>A rádobott tölgyfa tűznyalábjar>hosszú lángnyelvet öltöget,r>de a melegét mégsem érzem,r>nélküled minden oly hideg.r>r>Meleg paplanba burkolózom,r>s ahogy a csöndet hallgatom,r>a hirtelen hangzó faroppanásrar>összerezzenek, bár tudom.r>r>Magam előtt már hiába látlak,r>nem jössz vissza, és jól tudom,r>nélküled puszta, hideg tél leszr>örökké már az otthonom.r>r>Te már lent pihensz. Nem fáj semmi,r>de bennem most is úgy sajogr>minden szó, mely a lelkembe égett,r>szinte úgy érzem, meghalok.r>r>Lehunyt szemekkel, tépelődver>magamban némán mormolom,r>a te szíved kihűlt, az enyém csak vérzik,r>de mégis: ugyan oly halott.
Szeretlek. Hidd el. De hangom már elhalt.r>Torkomban nincsenek szavak,r>csak szenvedély, mely a lelkemet őrli,r>néha úgy érzem, szétszakad.r>r>Akár egy vulkán, mely belülről forrong,r>s kitörni nem tudott soha,r>ugyanúgy lázad, ugyanúgy tombolr>lelkemben most az indulat.r>r>Hozzád bújnék. De félek: megégetr>az a tűz, amely lángra kapr>szemedben, melyet látni vélek,r>mikor átfogod vállamat.r>r>Lelkem már most is annyira megtört,r>mint üveggyöngy, amely meghasadt,r>szeretnélek, de annyira félek!r>Nem bírom már, ha bántanak.r>r>Neked az érzés szalmaláng csak,r>amely könnyedén lángra kap,r>de nekem izzó, forrongó láva,r>mely mindent magával ragad.r>r>Ne kísérts engem! Kerülj messze!r>Máshol is vár rád pirkadat,r>szikrázó fény, mely rád világítr>eloltva minden vágyadat.r>r>Nekem a láng az akkor kell csak,r>ha a parázs is itt marad,r>s ugyanúgy fűt, ha téli fagy van,r>megőrizve a lángomat.
