Csurran- tán’ cseppen a néhány villám,
r>Ennék, de nem találom a villám.
r>Vihar szele már nagyon megpörkölt,
r>Ebédre legjobb falat a pörkölt.
r>
r>Nem is érdekel közben milyen az idő,
r>Pörköltes tányérban én vagyok nagymenő.
r>Kinézek, már nagyon zuhog fránya eső,
r>Reggel óta ünneplek, ő visszaeső.
r>
r>Zuhog nagyon a jég is, mindent fölsért,
r>Bemegyek a spájzba körtebefőttért.
r>Látom odakinn jég mindent levert,
r>Nékem ide be, most jön a desszert.
r>
r>Jó nagyot csattan a fejünk felett,
r>Kedvenc ebédem igen jól esett.
r>Akkorát szólt, hogy egészen körbevett.
r>Annyira ettem a hátam görnyedett.
r>
r>Jó nagy vihar volt, de nem volt rossz napom,
r>Ma volt; hatvanharmadik szüli napom.
r>
r>Vecsés, 2011. május 21. - Kustra Ferenc József
r>
Ó, nagyasszonyom, Paulina,
r>Hallom, elhagyta férje-ura.
r>Úgy lelke kapuja,
r>Nyitva van számomra?
r>Beszéljünk jövőre gondolva…
r>
r>Legyen asszonyom Paulina,
r>Van magába szeretet vágya?
r>Tőlem nagy lelkesen
r>Kapná véglegesen.
r>Asszonyommá tenném, mint ura!
r>
r>Vágyom magára Paulina,
r>Szerelmem, ennek a záloga.
r>Mondja ki az igent,
r>Az lenne jól kifent.
r>A szerelmét szívnám magamba!
r>
r>Vecsés, 2021. április 11. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Szerelemtűz égjen már Mici,
r>Ölelhetnél, Te édes pici.
r>Szerelemtüzed van,
r>Itt vagyok álmodban...
r>Keserűségem-sírom… kicsi.
r>
r>Löknélek szerelem tűzébe,
r>Nem kerülne nékem semmibe.
r>Lehetnél epedő,
r>Én? Ágyba kergető…
r>Keserűség, sírok ízibe.
r>
r>Légy már végre az én Micikém,
r>Kérlek, szó szerint is légy enyém.
r>Gyűrnénk a lepedőt,
r>Kapnál egy nagykendőt…
r>Légy már enyém, édes Micikém!
r>
r>Vecsés, 2020. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Látvány variációk…
r>
r>A
r>Patak
r>Törtető.
r>Hegyről zúdul,
r>Soha ne áll meg.
r>*
r>A vad, hegyi patak,
r>Csak zúdul, gátlástalanul.
r>Törtető vízhozam!
r>*
r>Törtető a hegyi patak,
r>Csak nézem, hogy zúdul, patak...
r>Törtető a hegyi patak.
r>*
r>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető,
r>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő.
r>
r>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban.
r>
Meditálok, hogy is van?
r>
r>Él az ember, éli rászabott életét,
r>De ha rossz, akkor elnyögi az énekét,
r>Mi arról szól, hogy az élete történetét
r>Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét.
r>
r>Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon,
r>Hiába van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Mindenki megéli mi a karmájába írva
r>Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva?
r>Menetközben életből másikba lépni nem lehet
r>Csak lehet kergetni a homályos álomképeket.
r>
r>Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa,
r>De kérem a körülmények az élet korbácsa!
r>Ki sikeres életű… teljesen elismerik,
r>Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik.
r>
r>Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon,
r>Pedig van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Olyan vagyok, mint egy napos csibe,
r>Tollatlan, vétlen, virágon bibe,
r>Letaposott, mint a fronton a búzamező,
r>Utólag tudom… élet vesztes csatamező.
r>
r>Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar
r>Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar.
r>Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar,
r>Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar.
r>
r>Embert a döntése körülményei fogják,
r>Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják.
r>Erőlködni, megmásítani, változtatni
r>Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni.
r>
r>Hiába várostrom, „ha nincsen” … otthon,
r>Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

