Szófelhő » R » 517. oldal
Idő    Értékelés
Van annál nagyobb fájdalom,r>ha könnyben úszik a két szemed?r>S mégis: kiért a könnyed hullik,r>nem tudja, mennyire szereted.r>Hiába látja, szemeidbenr>mennyire fényesen ragyog,r>nem érdekli, bár lehoznád nékir>az égről a legszebb csillagot.r>Van annál nagyobb fájdalom,r>ha látod, semmibe vesz,r>s a könny mit miatta hullatsz,r>lelkéig sosem jut el.r>Hiába égeti bőröd,r>míg arcodon végigcsorog,r>sosem tudsz megkönnyülni,r>míg szíved ki nem nyitod.r>Felejtsd el. Temesd a múltat.r>Az már csak álomvilág,r>hol lelked viharként tombol,r>s nem hallja senki szavát.r>Szakíts át minden kis gátatr>mely örök rabságba zár,r>oly gyorsan suhan az élet.r>Szeress. Még száz csoda vár.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 393
Szita az életem, Anettem! r>Hiányzik veled a szerelem… r>Mért kell nélkülöznöm? r>Testemben… epedőn! r>Nem akarsz már engem Anettem? r> r>Szerelmes szívedre éhezem, r>Az nagyon kellene, úgy vélem! r>Így, ép elme lehet? r>Tovább így ez mehet? r>Térj vissza hozzám, ó, Anettem! r> r>Vársz? Jöjj utolsó leheletem? r>Add vissza szerelmet, Anettem! r>Direkt megőrjítesz, r>Direkt kikészítesz… r>Nélküled, nagy magány a létem! r> r>Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1219
Ha az ember jő, hát jöjjön. r>Ha az ember lő, hát lőjön. r> r>Ha az ember nevethet, hát nevessem. r>Ha az ember szerethet, hát szeressen. r> r>Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! r>Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! r> r>Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1733
Kicsorbult szemek, gonosz tettek, r>Nem akarok élni veletek. Emberek! r>Ember teszi ilyenné a világot, r>De fogjunk össze és más világot r>Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk r>És gyerekeinkkel tovább élhetünk. r> r>Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 450
A poéta meditál… r> r>Életperc, végleg belefagyott a párnámba, r>Én meg aztán belestem az életármányba… r>Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? r> r>Lélekhullámaim csapkodják a partomat, r>Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… r>Nézek körbe... keresem üldöző vadakat. r> r>Mit ér a poéta ma, r>Ha nincs neki holnapja? r>Vagy feledett a múltja… r> r>Mit ér a költő, itten és ma, r>Ha lélekből, nem is tőr dala? r>Enélkül nincsen mesés csoda! r> r>Két-három gondolat megfogan-e r>És jövőbe, előre mutat-e? r>Toll, leírni nagyon akarja-e? r> r>Volt már olyan, hogy az ihlet bőszen meglátogatott. r>Szikrát szórt, a lelkem ettől lobogó lángra kapott. r>Tollam meg suhant a papíron, maradandót hagyott! r> r>Lelkemben, szelem kavara, r>Tüzem, így nagyon lángola… r>Agyam, szavakat kiontja. r> r>Leülök és leírom a sötéten merengő sorokat, r>Percek múlva, gyorsan írom viccesre sikerült sorokat… r>Életpercek telnek, gondolat-sodrásnak… hagyom magamat! r> r>Lelkem, egyenesen sugárzik, amikor nektek írok, r>Lehet, hogy akkor egyben, az Úr kegyeltje is én vagyok? r>Most múlik pontosan az életperc… amiben még lakok… r> r>Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 391