Idő 
Értékelés 
Értékelés Van annál nagyobb fájdalom,r>ha könnyben úszik a két szemed?r>S mégis: kiért a könnyed hullik,r>nem tudja, mennyire szereted.r>Hiába látja, szemeidbenr>mennyire fényesen ragyog,r>nem érdekli, bár lehoznád nékir>az égről a legszebb csillagot.r>Van annál nagyobb fájdalom,r>ha látod, semmibe vesz,r>s a könny mit miatta hullatsz,r>lelkéig sosem jut el.r>Hiába égeti bőröd,r>míg arcodon végigcsorog,r>sosem tudsz megkönnyülni,r>míg szíved ki nem nyitod.r>Felejtsd el. Temesd a múltat.r>Az már csak álomvilág,r>hol lelked viharként tombol,r>s nem hallja senki szavát.r>Szakíts át minden kis gátatr>mely örök rabságba zár,r>oly gyorsan suhan az élet.r>Szeress. Még száz csoda vár.
Szita az életem, Anettem!
r>Hiányzik veled a szerelem…
r>Mért kell nélkülöznöm?
r>Testemben… epedőn!
r>Nem akarsz már engem Anettem?
r>
r>Szerelmes szívedre éhezem,
r>Az nagyon kellene, úgy vélem!
r>Így, ép elme lehet?
r>Tovább így ez mehet?
r>Térj vissza hozzám, ó, Anettem!
r>
r>Vársz? Jöjj utolsó leheletem?
r>Add vissza szerelmet, Anettem!
r>Direkt megőrjítesz,
r>Direkt kikészítesz…
r>Nélküled, nagy magány a létem!
r>
r>Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Ha az ember jő, hát jöjjön.
r>Ha az ember lő, hát lőjön.
r>
r>Ha az ember nevethet, hát nevessem.
r>Ha az ember szerethet, hát szeressen.
r>
r>Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk!
r>Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk!
r>
r>Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban.
r>
Kicsorbult szemek, gonosz tettek,
r>Nem akarok élni veletek. Emberek!
r>Ember teszi ilyenné a világot,
r>De fogjunk össze és más világot
r>Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
r>És gyerekeinkkel tovább élhetünk.
r>
r>Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
A poéta meditál…
r>
r>Életperc, végleg belefagyott a párnámba,
r>Én meg aztán belestem az életármányba…
r>Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba?
r>
r>Lélekhullámaim csapkodják a partomat,
r>Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat…
r>Nézek körbe... keresem üldöző vadakat.
r>
r>Mit ér a poéta ma,
r>Ha nincs neki holnapja?
r>Vagy feledett a múltja…
r>
r>Mit ér a költő, itten és ma,
r>Ha lélekből, nem is tőr dala?
r>Enélkül nincsen mesés csoda!
r>
r>Két-három gondolat megfogan-e
r>És jövőbe, előre mutat-e?
r>Toll, leírni nagyon akarja-e?
r>
r>Volt már olyan, hogy az ihlet bőszen meglátogatott.
r>Szikrát szórt, a lelkem ettől lobogó lángra kapott.
r>Tollam meg suhant a papíron, maradandót hagyott!
r>
r>Lelkemben, szelem kavara,
r>Tüzem, így nagyon lángola…
r>Agyam, szavakat kiontja.
r>
r>Leülök és leírom a sötéten merengő sorokat,
r>Percek múlva, gyorsan írom viccesre sikerült sorokat…
r>Életpercek telnek, gondolat-sodrásnak… hagyom magamat!
r>
r>Lelkem, egyenesen sugárzik, amikor nektek írok,
r>Lehet, hogy akkor egyben, az Úr kegyeltje is én vagyok?
r>Most múlik pontosan az életperc… amiben még lakok…
r>
r>Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József
r>
