Idő 
Értékelés 
Értékelés A feneketlen kút mélyénr>titkot őriz a sötét,r>megkeresném, de az utatr>lezárja ősi pecsét.r>r>Mélység árnyai vigyázzákr>leplet borítanak rá,r>el kell hoznom lélek fényétr>pecsétet csak az nyitná.r>r>Ha felnyílna az ősi zárr>feltárulna a titok,r>fényt vinnének sötétségber>mélybe szálló angyalok.r>r>Pecsét nyitját kerestem énr>árnyak álltak utamban,r>harc helyett csak megálltam ésr>megtaláltam magamban.
Azt hiszed megtudsz bántani?r>Soraimmal nem fogok világot megváltani,r>Egy dolgot mégis elérek,r>Kiadok mindent mielőtt bevérzek.r>r>Elhagytál, lehet az én hibám volt,r>Mégis minden folt, ami volt, beforrt,r>Veled voltam boldog és jókedvű,r>Amíg el nem hagytál és nem lett mindenr>búslelkű.r>r>Nem fogsz engem összetörnir>Hideg párnák közt temetni.r>Lelkem gondja egy dolog,r>hogy most már nélkülem vagy boldog.r>r>A harag, ami bennem van nem eresztr>Ágyam fölött azóta ott feszül a kereszt,r>Elhagytál, átvertél, megbocsájtani nem fogom. r>Légy boldog, akivel tudsz, már nem érdekelr>Elérted mit akartál légy boldog édesem.
Eljöttem meglátogatnir>rég látott édesanyám,r>látom semmi nem változottr>domboktól ölelt tanyán.r>r>Csüngő fejű öreg kútunkr>csorba vederből szürcsöl,r>régen látott kedves kutyámr>nagy örömében szűköl.r>r>A moha korallszigetkéntr>benőte a nádtetőt,r>tyúkok járják torzsa körülr>a bús magyar keringőt.r>r>Csermely folyik az udvaronr>mit az eső varázsolt,r>sárhullámos partjainálr>néhány kacsa bukdácsolt.r>r>Nyikorogva nyílt az ajtór>anyám dugta ki fejét,r>mikor meglátta, hogy jövökr>könny borította szemét.r>r>Kérges kézzel simítottar>végig könnyes arcomat,r>szavakká vált köztünk sok százr>ki nem mondott gondolat.r>r>Most hát végleg hazatértemr>nem megyek el már soha,r>e kis tanya lesz már nekünkr>a szeretet otthona.
Labirintus nyirkos mélyénr>vaksötétben ballagok,r>nem ad fényt itt semmi más csakr>fejem felett csillagok.r>r>Megroppan a lábam alattr>szerteszét szórt csonthalom,r>láthatatlan rém pusztít ittr>nincsen benne szánalom.r>r>Acéloznám a szívemet,r>de legyőz a borzalom,r>félelembe burkolódzvar>az utamat folytatom.r>r>Madárdalos hajnal fényer>felváltja a vakságot,r>nehéz lesz majd elfelednir>ezt a szörnyű rémálmot.
Az őszi kertbenr>Az őszi kertben már elnyíltak a rózsák,r>csak a krizantém bontja szirmait,r>borzas fejével hajlik a földre,r>s az őszi faggyal lassan búcsút int.r>Lassan felveszi dérezüst ruháját r>a kert, s míg lehunyja álmos szemeit,r>halk sóhaj száll a hűs éjszakában,r>mint mikor valaki szépet álmodik.r>Most csak pihen. Majd lassan újraébred,r>mikor a tavasz újra élni hív,r>felébresztve az alvó világot,r>eléjük tárva földi kincseit.r>Ő is úgy érez, akár az ember,r>s ha bánat suhintja homlokráncait,r>sűrű könnyeket hullajt a tájra,r>siratva mások súlyos vétkeit.r>Mert ők is érzik, e haldokló világbanr>mily kevés már a tiszta szeretet,r>s színes virággal egyre csak hívnak,r>ne állj a sorba! Te csak élj, s szeress.r>Mert míg szeretet vezérel minket,r>s ameddig győz a tiszta értelem,r>addig tágul e csodás világ ésr>ezer szépsége tárul fel neked.
