Idő 
Értékelés 
Értékelés A poéta munkaeszköze…
r>
r>(Bokorrímes csokorban)
r>Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
r>Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
r>Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.
r>
r>Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
r>Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
r>De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
r>
r>Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
r>Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
r>Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.
r>
r>Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
r>Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
r>Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.
r>
r>(Anaforás, belső rímes)
r>A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
r>A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
r>A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.
r>
r>(Anaforás, belső rímes)
r>Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
r>Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
r>Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.
r>
r>Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József
r>
Összeért az ég a vízzelr>kék csókban forrtak össze,r>csak egy árbóc csúcsa látszikr>egy sziget mögött, messze.r>r>Édes szél borzolja hajamr>simogatja arcomat,r>itt e csendes pillanatbanr>elfeledtem harcomat.r>r>Harcom háborgó tengerrelr>bősz, tajtékzó viharral,r>ahogy tépáznak hullámokr>rettenetes robajjal.r>r>Megszelídült a fenevadr>csendesedett az árja,r>elmerült a tengermélyrer>a vihar sötét árnya.
Tűz fénye pislákol a prérinr>mellette ül két indián.r>-Hogy éljem életem? szól ifjú.r>Kérlek mond el nekem apám. r>r>Utunk csak egy, ne járj mögöttem,r>sem előttem nem követlek,r>járj mellettem, hogy egyek legyünkr>csak szavaimmal vezetlek.r>r>Két kutya lakik benned fiamr>az egyik gonosz a másik jó,r>folyton egymás ellen harcolnak,r>mint két fekete kiscsikó.r>r>Te döntöd el mit teszel fiam,r>hogy melyik kutyát eteted,r>az győz melyik többet kap enni,r>így éljed le az életed.
Tudod, mi van benned?
r>
r>(sedoka)
r>Rejtély vagy titok,
r>Benned van... nem ismered.
r>Titok, amíg rá nem jössz.
r>
r>Nem is tudsz róla,
r>Ám tudtodon kívül is
r>Benned szunnyad a rejtély.
r>*
r>(HIAQ)
r>Ez az egész élet
r>Egy nagy rejtély, titok, tabu…
r>Vajon, ez szükséges?
r>**
r>
r>Hallani róla...?
r>Beszélni meg irtózol.
r>Nem hiszed? De, benned van.
r>
r>Rágondolnod meg
r>Pánik. Azt hiszed tiltott.
r>Tagadod, ezért vívódsz...
r>*
r>Megrettensz magadtól?
r>Veselkedj neki, gyűrjed le!
r>Magadnak, ne tagadd!
r>**
r>
r>Titkod még, tabu
r>Tudatosulásra vár.
r>A segítség szükséges.
r>
r>Ha lesz ki segít
r>Fölismered magadban,
r>Tudatalatti tabud.
r>*
r>Igyekezz, ismerd föl!
r>Magadat szemben, kíméljed.
r>Gyorsan lépj túl rajta!
r>**
r>
r>Ha foglalkoztat
r>Már titkod, rádöbbensz, hogy:
r>Bensődben régen ott van.
r>
r>Gondolat bánt de,
r>Tudatban elfogadod.
r>Mélyen rejtve őrizted.
r>*
r>Meg fogsz könnyebbülni,
r>Ha már túl vagy vívódáson.
r>Menj tovább utadon.
r>**
r>
r>Oszd meg félelmed,
r>Vele... lelki társaddal.
r>Ismerd meg tabud s magad.
r>
r>Kiben megbízol,
r>Fedd fel, oszd meg rejtélyed!
r>Tárd ki lelked, törj gátat.
r>*
r>Titkolózás vége
r>Legyen, őszinte kitörés…
r>Túl kell esni rajta!
r>**
r>
r>Lelked szabad lesz,
r>Élvezd a szabadságát.
r>Félelem nem úr többé...
r>
r>Meggyógyult lelked,
r>Már szabadon szárnyalhat.
r>Megváltozik életed.
r>*
r>Meglásd, fölséges lesz.
r>Megkönnyebbülsz, felszabadulsz…
r>Élted, szabadabb lesz!
r>*
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József - a HIAQ csokrot, én írtam. A sedoka –t, Jurisin Szőke Margit, szerző és poéta társam. A címe: ’Lélekürítés!’
r>
Avagy rejtélyek és tán’ titkok a poéta körül…
r>
r>Rejtélyek vannak mindenfelé?
r>Ettől az embert hideg lelé?
r>Rejtélyek vannak mindenfelé…
r>
r>(sedoka)
r>Rejtélyek vannak,
r>Szerteszét, mindenfelé.
r>Az ember retteg tőlük.
r>
r>Rejtély létezik
r>Mindenhol a földtekén.
r>A rejtélyek ijesztők.
r>*
r>
r>A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
r>A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
r>A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
r>
r>Keresd és kutasd,
r>Majd fedd is fel a rejtélyt.
r>Ne maradjon az titok.
r>
r>Ha rátaláltál,
r>Fel kell fedned a rejtélyt.
r>Nem tarthatod titokban.
r>*
r>
r>A rejtély, az maga a nagy titok?
r>Nem ismerik a földi halandók?
r>A rejtély, az maga a nagy titok…
r>
r>Rejtély vagy titok,
r>Az embernek ugyanaz...
r>Nem tudhat róla soha.
r>
r>A rejtély, titok…
r>A pórnép ne ismeri.
r>Az is marad örökre.
r>*
r>
r>A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
r>Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
r>Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
r>
r>Ha a rejtélyről
r>Nem beszélünk, tabu lesz.
r>A tabu sérthetetlen.
r>
r>Ha már nagy titok
r>A rejtély, tabuvá lesz.
r>Azt megszegni nem szabad.
r>*
r>
r>A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
r>A rejtélyt felfedve megfejtjük?
r>Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
r>
r>A rejtély addig
r>Rejtély, míg meg nem fejtjük.
r>Felfedjük-e? Az kérdés...
r>
r>Ha már felfedtük,
r>Nincs már mit fejtegetni.
r>Kiderül az igazság.
r>*
r>
r>Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
r>Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
r>Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
r>Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
r>
r>Volt, van s lesz mindig
r>Titkod, gondolkozz ezen...!
r>Ám őszinte szívvel írj.
r>
r>Titkod mindig lesz,
r>Mégis őszintén mondd el,
r>Azt, amit szíved diktál!
r>*
r>
r>Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
r>
