Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet.
r>Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet,
r>Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet.
r>
r>Hittem... idősen gondtalan az élet,
r>Évekkel hátamon, nem találok szépet.
r>*
r>
r>Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor,
r>És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy kortynyi pimpós bor.
r>Ez már nem az őszöm, de biz' a telem kezdete, itt már nincs por…
r>
r>Fiatalon nem voltam tisztában,
r>Mit jelent lenni gyászban,
r>Élni levélhullásban.
r>*
r>
r>Hatvan után, az ember újra végigjárja, a járt utat,
r>És ismét számba-sorba veszi, mi az mi múltjában maradt…
r>Hatvan után, mese vágyad már nem repít boldog-havas hegyeken át,
r>Már csak fotelban ülve mulasztod, igen lassan a havas éjszakát.
r>
r>Múltbanézek, számadásba kezdek...
r>Találok-e érdemeset, amiért élni muszáj... imába kezdek.
r>*
r>
r>Hatvan után, jól megdobál a sors, de száraz kenyérrel,
r>Sőt, hozzád vágott igen élhetetlen, véges élettel…
r>Idősen az agy már meddősködik, a kéz enyhén remegő,
r>Ahogy írok, a toll is hebegő, tenta pacacseppentő…
r>
r>Életem már nehézkes,
r>Kezem zsibbad, agyam kihagy, létem már véges.
r>*
r>
r>A telemben még megvan a megvett, ingyen bérletem,
r>De nincs pénzem, nincsen tűzifám, bár még van tűzhelyem…
r>Körülöttem van levegő, de hideg, nem élvezem…
r>
r>Csonka létem tengetem,
r>Időmet lassan pergetem,
r>Értelmetlen... elveszett álmokat kergetem.
r>*
r>
r>Hah! Juj, de régen én már rájöttem, nem csak a szeretet számít,
r>Bár én is tudtam régen, de hatvan után már, miért is csábít?
r>
r>Öregségem monoton,
r>Mennék... sorsom kegyetlen, visszatart konokon.
r>Még létezek... romokon.
r>*
r>
r>Az udvaron, már éles a levegő, sötét felhők a horizontom felett,
r>Ha még sokáig maradok, betegséget kapok, és nem élvezem kellemet.
r>Remény, honnan és minek, mihez? Örülök, ha így élhetem az életemet…
r>
r>Vecsés, 2011. március 1. – Szabadka, 2018. február 20. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: ’Még létezek... romokon’
r>
A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros…
r>
r>Szél úrfi pejként,
r>Zabolátlan, mint vadló.
r>Patanyom, hóban.
r>Hópihékkel érkeztem.
r>Ő vár! Tudtam, éreztem.
r>*
r>Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus!
r>Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus.
r>*
r>Kis hópelyhekkel
r>Tangózik a forgószél.
r>Zúzmarás minden.
r>Hó hullott, Ő táncra kért,
r>Ölelt s testünk összeért.
r>*
r>Látom a milliónyi, szép hó-szemcsét,
r>Nem veszik figyelembe a leesést
r>De, csoportokba verődve argentin tangót táncolnak
r>Mert, ez a megveszekedett szél, ezt nyújtja a bátraknak.
r>*
r>Szabadság mámor
r>Áthatja, zúgó szelet!
r>Jégcsapot tördel.
r>Fordított jobbra, balra,
r>Szívünk vert a ritmusra.
r>*
r>Süvöltő szelek
r>Eltapossák lágy szellőt.
r>Jég uralkodik.
r>Magához húz s felemel,
r>Vágy kél, lelki eledel.
r>*
r>Vad szél játszik az
r>Ágakkal, sokat letör.
r>Hó is leesik…
r>Édes álom... túl kevés,
r>Széttépte az ébredés.
r>
r>Vecsés, 2017. december 3. – Szabadka, 2017. december 4. - Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Álom tánc”
r>
Két kis kecske sétált a hegyenr>lent alattuk a nagy mélység,r>csak ámult- bámult mindkét kecsker>milyen sok ott lenn a szépség.r>r>Odalenn gyönyörű szép a tájr>az egész egy dús legelő,r>sziklás hegyormuk csupán kopárr>a napsugár is perzselő.r>r>Hej, de jó lenne ott lent élnir>az élet ott biztosan jó,r>búzaföldön készülne ágyukr>szénából lenne takaró.r>r>Gyorsan döntött a két kis butar>elindulnak ők a rétre,r>belevágnak a nagy kalandbar>nem gondolva a veszélyre.r>r>A fűben lapult lent a farkasr>nyál csorgatva nézte őket,r>régen várta hogy megehesser>vacsorára érkezőket.r>r>A hegyre nem tudott felmásznir>ott nem érte el a kecskét,r>most jönnek hát látogatóbar>velük tölti így az estét.r>r>Jöttök vissza ti kis buták!r>Öreg bak kiállt a hegyről.r>Farkas farka látszik a fűbenr>két kis kecske rohan egyből.r>r>Bár van a világon sokkal szebb,r>mint ahol éled életed,r>becsüld meg jól az otthonodatr>jobb nem lehet máshol neked.
Végtelen terekenr>Tereken a csend,r>A lámpa fénysugara,r>Néma alak a padon.r>Lehet, már ott sincs!r>r>Csak a nyugalom...r>A tereken megvillannakr>Egy percre az arcok,r>Átsuhannak az alakok.r>r>Otthagynak némi érzést,r>Felejtést, szerelmi tűnődést.r>Padra vésett nevek, üzenetek,r>Idézetek...r>Mindez a városi vándor érzéseitr>Erősíti meg.r>r>Kopott köveken a felejtésr>Arca jelenik meg...r>A nap ezeréves csendjeiber>Veszik el a múlt.r>r>Végtelen tereken a hajnal isr>Már csak vándor.r>Harmatcseppjei könnyeket vázol,r>Hogy eljön a holnap...r>r>És a ma gyenge színterekr>Előadásában jelenik meg!r>Jelein, mint a keselyűmadár,r>Tort ül a múlt!
Égi küldöncként ért a földrer>bűn útjait kifürkészni,r>angyalszárnyát levetette, mertr>emberként kell megérkezni.r>r>Csak úgy találja meg a választr>ha a bűnbe veti bele magát,r>megismerve az ellenségetr>megnyerheti ezt a csatát.r>r>Mert csata lesz ez, tudta jól,r>mit a gonosz ellen vív meg,r>csak a szeretet győzheti ler>sem fegyverek, sem méreg.r>r>Mélyen belegázolt a bűnber>gyenge pontokat keresve,r>de elsodorra könnyű életr>a szárnyát is elfeledte.r>r>A gonosz ellen felvértezver>indult el erre az útra,r>de beleveszett már a bűnber>mint egy feneketlen kútba.r>r>Évszázadok pora lepi márr>a régen levetett szárnyait,r>bűnös emberként közöttünk járr>gonosz vezérli vágyait.
