Idő 
Értékelés 
Értékelés Ülök a vártán, a végeken,
r>Míg lelkem meditál régebben
r>Történteken és várja jövőt…
r>Szeretném az épp’ hozzám illőt!
r>
r>Gondolataim bíborfényen utaznak,
r>Szeretném, hogy jók és szépek maradjanak.
r>
r>Vecsés, 2013. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
r>
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
r>Egykeként neveltek, de szigorúan.
r>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
r>Jó érzésű, jó emberek neveltek.
r>
r>Mindez persze mai világban nem előny,
r>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
r>Ezen persze kicsit változtatni tudok,
r>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
r>
r>Engem még megtanítottak jóra, szépre,
r>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
r>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
r>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
r>
r>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
r>Éltem legjobb két éve, katonakorom.
r>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
r>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
r>
r>Gyermekkorom kerékpározással telt,
r>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
r>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
r>Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
r>
r>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
r>Hallgattam őket, élveztem az estéket.
r>A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
r>Nem lettem egy üres fejű fajankó.
r>
r>Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
r>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
r>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
r>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
r>
r>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
r>Akárhová néztem ráláttam emberre.
r>Akkor még emberek kommunikáltak,
r>Egymással szemben jó érzéssel voltak.
r>
r>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
r>Engem és családomat is... tönkre tettek.
r>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
r>De nem von le a gyerekkori emlékből.
r>
r>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
r>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
r>Alapvető, jó-e szülők módszertana
r>És környező társadalom ráhatása.
r>
r>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
r>Bőven volna okom ujjongni, örülni.
r>Mindezt közel és távol nem értékelik,
r>De emlékem ettől nem homályosodik.
r>
r>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Vak ló nekimegy a falnak…
r>A vak tyúk is talál szemet…
r>Borsót is csak falra hánynak…
r>Mióta tudom eszemet.
r>
r>A világ már más, ma már nincsen vak ló,
r>Tyúkok tápot kapnak, attól döglődnek,
r>A világban, ha körül-nézek, van kívánnivaló…
r>Mi lesz a jövő nemzedékkel, ők hová fejlődnek?
r>
r>Vecsés, 2013. június 13. - Kustra Ferenc József
r>
vicceljünk már…
r>
r>HÉTFŐ
r>A nagy kezdő,
r>Munkanap, mint első.
r>
r>KEDD
r>Itt ne feledd,
r>Hogy a főnök megfed.
r>
r>SZERDA
r>Itt nótázva
r>Kell, haladjon munka.
r>
r>CSÜTÖRTÖK
r>Zsörtölődők,
r>Unom, pihenhetnők.
r>
r>PÉNTEK
r>Jönnek végek,
r>Sőt, utolsó tettek.
r>
r>SZOMBAT
r>A dolgokat
r>Tenni, kell akarat.
r>
r>VASÁRNAP
r>Pihenőnap,
r>Prédikálta a pap.
r>
r>Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc József
r>
Szinte érzem, itt a vég Emma!
r>Hívnék orvost, papot… kit még ma?
r>Te vagy bevégzettség?
r>Érinthetetlenség?
r>Tüzelve vágyok Rád! Ó, Emma!
r>
r>Hiányzol, reggel se süt a nap,
r>Csak esik, ernyővel jár a pap.
r>Nagy erőm van, várlak!
r>Jössz? Karomba zárlak…
r>Csodákkal telt szíved, vágyalap.
r>
r>Melengetnéd szívem? Ó, Emma…
r>Napsütésed kén’… fuvallata.
r>Nevetsz vagy könnyezel?
r>És együttérzéssel?
r>Két fél az egész, gyere még ma!
r>
r>Vecsés, 2020. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
