Idő 
Értékelés 
Értékelés Az élet pofa nélküli fakutya,
r>Ember beleül, és csak siklik rajta.
r>A fakutya jégszék és nem harap.
r>Az élet is jégszék tegnap, holnap.
r>
r>Vagy ez nincs így?
r>
r>Fakutyával, de jó siklani a jégen.
r>Élet siklik magától most, és mint régen.
r>Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
r>De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.
r>
r>Vagy ez nincs így?
r>
r>Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
r>Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
r>Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
r>Az életben meg többször… valami nagy falatunk.
r>
r>Vagy ez nincs így?
r>
r>Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
r>De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
r>Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
r>Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.
r>
r>Vagy ez nincs így?
r>
r>Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
r>És eme mulatság tart, míg tart éltem.
r>
r>Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József
r>
Búsan kong a decemberi este,
r>De nézd, oly sok szépség is van benne!
r>Kinézve az ablakomon, látom,
r>Hóviharban már nincs ott lábnyomom.
r>
r>Ha karácsony, akkor legyen az igazi,
r>Legyen szeretetáramlás, nem tavaszi!
r>Nem csak ajándék fontos kell nagy ölelés,
r>Mert ebből év közben mindenhol oly’ kevés…
r>
r>Bús a tél, de közben szépségekről regél,
r>Akkor is, ha viharként fúj a hideg szél,
r>Kemény a fagy, de szép is a tükörjég,
r>De bent a szobában jó, ha a tűz ég.
r>Bevilágít holdsugár, ragyog a fény
r>Arcokon a folytonosság a remény,
r>
r>Ha süt a nap és közben a szél kavarja a szűz havat,
r>Olyan szép, csak nézem, torkomon nem is megy le a falat.
r>
r>A hópihék szirmokból font, fehér selyme
r>Mindent befed, ez nekünk varázsló kelme.
r>Nézem, ahogy vastagodik kinti szűz pehely,
r>Közben a lakásban a kazánunk tűzkehely.
r>
r>Ha neked nem megfelelő a szeretetérzet,
r>Ha kevesled, alig vársz többet, kis morzsaszemet,
r>Ha meg sok, úgy érzed most rögtön eleged is lett.
r>
r>Szeretet! Legalább ma legyünk együtt a kalitkádban!
r>Kérdésem, hogy férünk el együtt? Széltében, vagy hosszában?
r>Hallom is a választ, így szólt: jöjj, várlak a kalitkámban…
r>
r>Most ide karácsonykor eljöttek nekem kedves emberek
r>Nyakamba borulnak, szeretettel átkarolnak, ölelnek,
r>
r>Szeretet parancsa, békülj a szívedben!
r>Ezt akarnám átadni neked, rímekben.
r>Békülj hát, utólag késő, majd megbánod!
r>Itt van már a karácsony, csak nem így várod...?!
r>
r>Tégy és békélj meg velünk, önmagaddal,
r>Másként nem fogsz úgy ragyogni, mint angyal!
r>
r>Az Advent-gyertyák gyúltak, és már le is égtek,
r>Most kell, hogy szélesre táruljon a szívetek…
r>
r>Vecsés, 2014. november 26. - Kustra Ferenc József
r>
Meghitt a karácsony, titokfürkészők a szemek,
r>Széplelkű szeretteinknek mit és miért vegyek?
r>Lehet az ajándék, kisebb, nagyobb, szerényebb,
r>Család együttléte pótolhatatlan, főleg a legszebb.
r>
r>Jó együtt készülni ünnepre, díszíteni a fát,
r>Beszippantani, fenyőillat betölti szobát.
r>Vacsora után úgy örül a család, kicsik és a nagyja,
r>Ajándékosztásnál csomagját mindenki megkapja.
r>
r>Gyertyákat meg is gyújtom, itt már leszállt az este
r>Már nagyon várom a vendégeket, türelmetlenkedve.
r>Várok én türelmetlenül- türelmesen,
r>Remélem nem jött közbe semmi sem.
r>
r>Itt már feltálalva van a diós bejgli és a mákos,
r>Kinézek az ablakon, szinte aranyban van város.
r>Óh! Gyertek már vendégek!
r>Távozzatok tőlem rémek!
r>
r>Család, nyugalom és békesség, becsüljük, mérhetetlen érték.
r>Ez a legfontosabb, ezt nem helyettesítheti semmilyen ajándék!
r>Kezeket fogjuk, dalolva körbe álljuk a fát,
r>Kinézve látjuk a párkányon fázó madárkát...
r>
r>Összejöttünk, együtt a család közeli és távoli tagja,
r>Ez maga az együvé tartozás különleges napja.
r>Értékeljük, amíg együtt lehetünk,
r>Nem pazarlás! Ez az üzenetünk!
r>
r>Vecsés, 2013. december 11. - Kustra Ferenc József
r>
Zsákja súlya nyomja vállát,r>temérdek bánat van benne,r>meggyújtva szeretet lángjátr>elégeti lassan, csendbe.r>r>Újra elindul az útján,r>hisz van bőven neki dolga,r>bánatokat gyűjt a portyán,r>övé a lelkeknek mocska.
Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét!
r>Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét…
r>Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét,
r>Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét…
r>
r>Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk,
r>Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk.
r>Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk…
r>Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk!
r>
r>Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
r>Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével.
r>
