Idő 
Értékelés 
Értékelés A Tisza, óh, édes, szőke Tisza…
r>Féltem tőle, mint a bor nem issza
r>Lerészegedéstől, csiga a sietéstől.
r>Ez megváltozott személyes megítélésből!
r>
r>Zoltán Lacika a vejem Isten kegyelméből,
r>Neki van parti telke, Isten segedelméből.
r>Őstermészet! Telek belelóg a vízbe,
r>Nincs kerítés, korlát, nincs útba semmi se.
r>
r>Háromezer négyzetméter telek, füvesítve,
r>Van rajta ház, kis faház, az egész istenítve.
r>Gondoltam is, hogy majd én ezt magamnak megnézem,
r>S amit láttam, fölséges, isteni, úgy néztem.
r>
r>Induláskor bizony több fenntartásom volt,
r>Hogy majd vízhez megyek, nemigen volt szándékolt,
r>De mondták, van ott két motorcsónak is, ránk várnak
r>A saját stégen kikötve, ők lesznek társak…
r>
r>Hú, vízre menni csónakkal, úszni meg nem tudok?
r>Nem baj mondták, majd nagy, modern úszómellényt kapok.
r>Ez rögtön segített a megítélésben, fölvettem
r>Pántokat befűztem, madzagokat összekötöztem.
r>
r>Stégnél volt abszolút egyedi építésű kishajó
r>Fából készült fülkével, Lacikánknak ez álomhajó.
r>Gyönyörű szép, egészen, teljesen kézi munka.
r>Huszonhat lóerős kétütemű motor hajtja.
r>
r>A kishajó inkább siklott komótosan, szépen ment,
r>Csak néztük a tájat, mi ősrengeteg… a víz folyt lent.
r>Mértük a mélységet, hol hat, hol tizenhárom méter
r>De mellényben ez nem izgatott, e pár deciméter…
r>
r>A másik motorcsónak, mivel vízisít is húznak.
r>Ebben dohog-, dohog, nem nevezhető öregúrnak
r>A nyolchengeres kétszázhatvan lóerős motor
r>Hetvennel is megy, és nagy hullámokat szétsodor.
r>
r>Ez a kishajó méretű motorcsónak, szilaj csikó,
r>De nem Lacié, hanem barátjáé, kinek origó!
r>Gondoltam ezzel nem süllyedünk el, és nem zavart
r>A víz, mert volt rajtam mellény, hazaviszi magyart.
r>
r>Átültünk a gyors csónakba… nos, az már aztán döfi!
r>Ennek bizony a vérmérséklete, hát… melegövi!
r>Gázkar előre! Motor dübörög, eleje ágaskodik,
r>Víz szétfröccsen, kinyílik, csónak belevág, előre siklik!
r>
r>Azt hittem rodeó lovas lettem, de megültem.
r>Víz jól az arcomba fröccsent, ennek is örültem.
r>Nincs engedélyem, de oda ülhettem, a gázkart
r>Próbálgattam, tologattam… egész ménest uralt.
r>
r>Este lett, este… víz, pázsit, fák nyugalomban,
r>Készültünk vacsorázni, túlélő bandában.
r>Van ott tűzrakhely, vastag faasztal, székek,
r>Mestermunka, vas nélkül, bennük faékek.
r>
r>Nagy szervező vagyok, vittem magammal sütő tárcsát,
r>Ki nem akar enni, éhezzen, maga lássa kárát.
r>No, hát, de ilyen nem volt, sütögettünk, csak vadul faltak,
r>Ettek nagy húsokat, sok mustárral arcukba raktak!
r>
r>Ez volt első este tizenkilencedikén. Másnap
r>Megint hajókáztunk, így az életemben határnap.
r>Már nem is tudom, mi vagyok, kapitány, kormányos,
r>Hajómentő, vagy nem tudom; de igen talányos.
r>
r>Hajózni micsoda élmény és micsoda élvezet,
r>Ki gondolta, hogy másnap ezt még fokozni is lehet.
r>Stég alatt voltunk kb. háromszáz métere
r>És elfogyott a benzin… víz sodort lefele.
r>
r>Érdekes, hogy eszembe nem jutott megijedni,
r>Mondtam, hogy most csurgunk messzire kirándulni.
r>Megnézzük a török ostromot Nándorfehérvárnál,
r>Majd az egy evezővel adunk mi nekik a várfalnál.
r>
r>Jött egy motoros csónak, elvitte Lacit benzinért,
r>Mi meg sodródtunk, igen ácsingóztunk segítségért.
r>Csónak tele volt… és valamit vitt a víz lefelé.
r>Megállást partnál evező és uszadék segíté.
r>
r>Én lettem a kapitány, Edina meg evezett,
r>Csónakunk így kikötve, az uszadék fába lett.
r>De jött ám föntről lefelé egy nálunk is nagyobb
r>És gyorsabb csónak, utunk így immár séta galopp.
r>
r>Leintettük, megállt, egy kis benzint kértünk.
r>Be tudtam tölteni, meg lett mentve létünk.
r>Mivel előtte éppen tanultam vezetni,
r>Már nem volt oly’ nehéz könnyű szívvel nevetni.
r>
r>Úgy irányítottam a ménest, mint tengeri medve,
r>Szembe jött a Lacika benzinnel… nézett elképedve.
r>Átintettünk, mondtuk: töröknek jó utat kívántunk
r>És mentünk haza stégre, és ott örömmel beálltunk!
r>
r>Este már bográcsoztunk, főtt a szarvas pörkölt,
r>Ebből úgy beettünk, hogy szinte földbe döngölt.
r>Vasárnap is jobbára Tisza vízén telt a napunk,
r>Még kihasználtuk a lehetőséget, nem rohantunk.
r>
r>A Tisza két oldala, mint amazonasi dzsungel,
r>Fák, bokrok, uszadék, találkozás a Teremtővel.
r>Őseink ezer éve ezt láthatták! E természet
r>A maga nemében, hamisítatlan őstermészet.
r>
r>Megragadott még a ház körül a hallható csönd!
r>Egy szomszéd van, de nem jár ki, nem zajong senki… csönd
r>Uralja a tájat, melyet szinte hallani.
r>Vízen mi ezt megtöri, vízzúgást hallani.
r>
r>Vecsési Zoltán László; köszönöm neked vejem
r>E hétvégét, megígérem, soha nem felejtem.
r>Három napig csak csend volt, pihenés, csónakázás,
r>Víz, őstermészet, abbahagyni istengyalázás.
r>
r>Három napig nem jutottak eszembe a gondok,
r>Nem kérdezte senki, ezekről most mit gondolok.
r>Lacikánk! Nagyszerű, feledhetetlen hétvégét adtál,
r>Isten éltessen! Köszönjük, örök élményhez juttattál.
r>
r>Vecsés, 2011. augusztus 22. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Visszatekintek a semmire…
r>
r>A régmúlt időmben, hősi várban laktam,
r>Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam…
r>A régmúlt időmben, hősi várban laktam.
r>
r>Ez azonban már igen régen volt,
r>Emlékeim szépsége már ki holt…
r>Ez azonban már igen régen volt.
r>
r>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló,
r>Összeomlott az istálló, jó, hogy már nincs ló…
r>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló.
r>
r>Üvegeket az idő, dühében kitörhette,
r>De most meg, sok pók dolgozik, a fonál mestere…
r>Üvegeket az idő, dühében kitörhette.
r>
r>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik,
r>Az én lerongyolódott váramba, már árva gyermek sem játszik…
r>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik.
r>
r>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak,
r>Így éltem vége felé, bizony a látottak nem csodálatosak…
r>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak.
r>
r>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza,
r>Amiről beszéltem, már csak ballada, a múltamnak ablaka…
r>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza.
r>
r>Vecsés, 2020. június 11. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Ügyetlenűl evet,r>és leette magát,r>Sokszor megbotlott,r>és néha bepisált.r>r>Rossz volt a hallása,r>és már alig látott.r>Láttál te már ilyen r>rút kutyavilágot?r>r>Felesége szidta,r>vagy sírva menekült,r>ő viszont vakon,r>süketen csak ült.r>r>Egy öröme maradt,r>hű és vén kutyája,r>mely lábánál feküdt, r>s éberen vigyázta.
Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek...
r>Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek.
r>
r>Tevekaraván évezredek óta jár arra,
r>Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja
r>
r>Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége,
r>Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze.
r>
r>Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak.
r>Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak!
r>
r>Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság,
r>Az élet nyomát felfedezni, nem badarság.
r>
r>Azért itt, védekezni kell a homok viharától,
r>Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától...
r>
r>Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József
r>
Egy szomorú gyereket ismertem, mely túl korán bölcsé lett. r>Öleltem és ringattam, r>ezért ő is szeretett. r>Most már férfi lett belőle,r>de nem akar soha elhagyni,r>hanem mint egy iker testvérr>szívemben kíván zárkózni.
