Idő 
Értékelés 
Értékelés Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Bátran megyünk, látó szemektől tartani nem kell,
r>Kis fény is elég, megyünk együtt a csillagfénnyel.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Erdő, szundikáló magányában tapossuk a füvet,
r>Erdő csendjét nem zavarjuk, azt biz' szépen úgysem lehet…
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Kuvik sötétben is lát, egyedül, csendben ő figyel minket,
r>Majd szem elől téveszt, mert a faárnyak ölelnek át minket.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Mi sem beszélgetünk, csak mutogatunk, mint harci kommandósok,
r>Kis tisztáson nézzük, de nem tudjuk milyenek a sok virágok.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>A jó levegő, tisztítja a tüdőnket,
r>A homály meg edzi a fáradt szemünket.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Nem volt olyan nagy ez erdő, már épp át is értünk rajta,
r>Nem volt olyan nagy ez erdő, sétánkkal túl vagyunk rajta.
r>
r>Vecsés, 2021. május 9. – Kustra Ferenc József – a túránk leírása… anaforásban.
r>
2021 nyarán…
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap támadtak…
r>Ettől még a felhők is féltek, úgy tűnik, jól elbújtak…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap támadtak.
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap örömködtek…
r>Jól esett nekik, hogy bujkáltak… áldották is a felhőket…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap örömködtek.
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, minket biz' meg nem kérdeztek,
r>Idén nyáron, ilyen napok sokasodtak, földön így léteztek…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, minket biz' meg nem kérdeztek.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 6. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
A forró nyárban…
r>
r>Most voltam az udvaron, néztem felhőket csodálkozón.
r>Fess látvány a fönti tájon, én majd’ elájultam… csodálkozón.
r>Ritkák, de sok a nagyobb felhő és mint fehér tortahab felhő…
r>Ritkák és gyorsan repülnek, itt lent is fúj, levelek repülnek.
r>Nyugati szelet jósoltak délutánra, felhők fütyültek jóslásra!
r>Nagy volt az ő hajtóerejük, gyorsak is voltak, feltűnt, hogy rohantak.
r>
r>Láttam, hogy a lejjebb lévők és a fölsőbbek más irányba menők.
r>Az alsók délnyugatra, a fölsők délkeletre, lehet, hogy önzők…
r>No, de én még ilyet soha nem láttam, csak néztem és vártam...
r>De körbe mindenhol így volt, mindenhol… szél, ujjal kirukkolt…
r>
r>Közben sütött a nap is, én meg álltam és jólesőn napoztattam hátam!
r>De aztán berohantam TV -hez, hogy beérkezek a Forma 1 versenykezdéshez!
r>
r>Vecsés, 2022. július 10. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninusban, mint önéletrajzi mű.
r>
Pihenj csak. Itt leszek melletted,r>s csöndesen őrzöm álmodat,r>lágy takaróval betakarlak,r>megsimítva az arcodat.r>Ne félj. Ha rosszat álmodnálr>elég egy sóhajtás nekem,r>s messzire űzöm a rosszat,r>amelytől riadt leszel.r>Pihenj csak. Fáradt vagy. Látom.r>Elárulja a két szemed.r>Olyankor bágyadtan nézel,r>szemed is elárul nekem.r>Ne félj. Én itt leszek mindig,r>s ha kell, virrasztok veled,r>hűvös estéken, téli éjenr>majd meleg takaród leszek.r>Átölellek és magamhoz húzlak,r>hogy érezzem milyen melegr>tested, amikor átölelver>békésen itt alszol velem.r>Tudod, nekem csak az a fontos,r>hogy mindig melletted legyek,r>s megőrizzelek minden bajtól,r>hiszen annyira féltelek.
Úgy múlik el felettünk az élet,r>mint a gyorsan száguldó idő,r>oly sebesen suhannak a percek,r>visszanézni soha sincs idő.r>r>r>Keresnénk az elmúlt órát, percet,r>átlépve, az idő kapuján,r>Ám hiába. Nem találunk semmit,r>por lepte be lépteink nyomát.r>r>r>Elmúltak a nagyreményű álmok,r>dús hajamra szürke köd szitál,r>bár takarnám, egyre jobban látszik,r>s köröttem már zúzmarás a táj.r>r>r>Ott csillognak kristályos fehérenr>a tar ágak. Hófehér világr>tárul elém vakító fehérben,r>oly hideg van. Mégis oly csodás.r>r>r>Milyen furcsa: régen is fehér volt,r>épp úgy öltött gyöngyházszín ruhát,r>mégsem láttam olyan szép fehérnekr>csak most, mikor vén fejemre szállr>r>r>a dér. És most mindent másképp látok,r>pezsgő vérem csendesebbre vált,r>mégis vágyom még sokáig látnir>akkor is, ha dús hajamra száll.
