Idő 
Értékelés 
Értékelés A hajnal nem vörös, de szép citromsárga.
r>A kelő nap sugara, mint több szál spárga
r>Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
r>Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk!
r>
r>Csendesen kel, de nem pirul a hajnal,
r>Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal.
r>Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el,
r>Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József
r>
A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
r>Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
r>Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe…
r>
r>Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe,
r>Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
r>Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.
r>
r>Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
r>Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
r>Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.
r>
r>Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
r>És emberben, ijedtében, gyorsan, félelem kezd gyülemleni.
r>Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.
r>
r>Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József
r>
Nyári viharban…
r>
r>Ég, már messziig
r>Elsötétült, vihar lesz.
r>Felhőzet vastag.
r>*
r>Nap, elmenekült,
r>Sötétség ül a tájon.
r>Árnyak baljósak.
r>*
r>Minden nesztelen,
r>Kutya bebujt házába.
r>Égető villám!
r>*
r>Rettenetes csatt!
r>Kutya fél, felnyüszített!
r>Vihar lecsapott!
r>*
r>Kezdődő eső,
r>Átcsapott özönvízbe.
r>Mennydörgés ijeszt...
r>*
r>Tyúkok, kárálnak
r>Az ólban, most nem tojnak.
r>Villám versenyek…
r>*
r>Eső illata,
r>Betölti a légteret.
r>Felhőkönny zuhog.
r>*
r>Kis-patak duzzad,
r>Kerti növények vígak!
r>Mező ismét él.
r>*
r>Égi háború
r>Oly’ kemény, rettegtető.
r>Csatorna dugult!
r>*
r>Taroló vihar,
r>Ágat tördel, tetőt tép!
r>Itt nincs ellenfél…
r>*
r>Tombolás vége!
r>Ahogy jött, úgy el is ment.
r>Tiszta, kék égbolt…
r>*
r>Tájon friss illat…
r>Aszály volt, kutya ugrál.
r>Szivárvány ívek!
r>
r>Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József - A viharról, eredeti Bashó stílusú írt haikuban.
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
r>
Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban…
r>Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban.
r>Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut,
r>Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut…
r>
r>Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet,
r>Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet…
r>Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett.
r>
r>Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel...
r>Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel…
r>
r>*
r>
r>Időm, elmúlt már,
r>Vissza semmi nem hozza.
r>Virradat már nincs.
r>
r>*
r>
r>Kikelet oly’ szép,
r>Dúsacskán napsugaras.
r>Öreg csak nézi.
r>
r>*
r>
r>Tavasz is az ősz
r>Felé megy, lesz lombhullás.
r>Jó időt zár… tél.
r>
r>*
r>
r>Vidám madárdal
r>Öregnek? Új életnek?
r>Vég ajándéka…
r>
r>Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József – versben és senrjúban. Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket…
r>
Reggel van, pihent vagyok, lehet, hogy el is megyek a napba…
r>Reggeli, öltözködök, más nincs, indulok… bízok a papba.
r>
r>Felnézek, fehér-fodros, vagy szürke felhőt nem látok,
r>Azt meg nem vállalmom, míg jönnek, csak fél lábon álok.
r>
r>Csodaszép az elterülő égbolt, végtelen kékségébe,
r>Földre vetül ez a szépség… út a végtelen mindenségbe.
r>
r>Lengén, nyárin öltözve megyek, hogy beszívjam a napsugarakat,
r>Korán indultam, hűvösben rövidnadrág, nem védi lábszárakat…
r>
r>Én csak vakon megyek, szembe vele… belemegyek bele, fénybe,
r>Átélem, mit őseink, több ezer éve, Aton szellemébe.
r>
r>Ez most egy nagy felüdülés, csak megyek előre a fénybe…
r>Átölel, körül ölel… Hagyom, felrepít a mindenségbe.
r>Aton szelleme él és uralkodik rajtam,
r>Vezet, utat mutat, fénybe vezeti utam.
r>
r>Egyedül megyek a mindenségbe, fény vezet az utamon,
r>Benne megyek, vele haladok, nem gondolkozok múltamon.
r>A fény, látom, nagyon erőlködik is, nap már erőteljesen tűz,
r>Sugarai belém hatolnak, magáévá tesz, minket összefűz.
r>
r>Már majdnem felemelkedtem, de még éreztem, hogy felrepülők!
r>Később arra aléltam, hogy kérdezgetnek, míg a földön ülök.
r>Felnéztem, láttam arcokat és megjelentek felhő kezdemények…
r>Mesélték, mint bolond sétáltam, autó elütött… fejlemények...
r>
r>Vecsés, 2015. június 25. – Kustra Ferenc József
r>
