A tudás fájának gyümölcser>Volt az élet kezdete.r>Így lett az emberből ember,r>Ki elindult nyitott szemmel.r>r>Bejárta a nagy világotr>És nagyon gyakran tétovázott.r>Harcolt, gyilkolt, hódított,r>S sok rosszat magával hordott.r>r>Néha törekedett a jóra,r>És itt-ott tisztán szeretett,r>De csábítások alapján,r>Újra bűnbe keveredett.r>r>Az élet fája gyümölcsébőlr>Csak az az ember étkezik,r>Ki a halál kapuja előttr>Valóban vért könnyezik.r>r>Ki az élettel harcol,r>És végül bűntelen marad,r>Az már csupa szeretet,r>És Isten adta akarat.
Megjött a sors mosónőjer>vétkeimet most lemosom,r>itt állok hát levetkőzver>a múlt bűneit eldobom.r>r>Tisztára mosta lelkemetr>bűvös tisztítószert hozott,r>levettem piszkos terhemetr>létemhez öblítőt adott.
Róka koma gyorsan szaladr>félti vörös bundáját,r>mindenképpen le kell hagynir>mérges vadász kutyáját.r>r>Rosszul tette, hogy egy tyúkotr>ellopott a tyúkólból,r>jobbra – balra ugrándozvar>menekül a golyóktól.r>r>Vadász, kutya már lemaradtr>megmenekült a ravasz.r>Holnap nem megy ő már tyúkértr>jó lesz helyette kakas.
Fodrokat vet Duna vizer>átbukik a köveken,r>partba szövött emlékekrőlr>beszél hozzám csendesen.r>r>Kisgyermekként parton állvar>fogtam jóapám kezét,r>vízre szálló madárseregr>játszott varázsos zenét.r>r>Kedvesemmel itt sétáltunkr>szerelmes csókot váltva,r>lakodalmunk tanúja voltr>egy dunaparti csárda.r>r>Itt néztük az éji eget,r>mit hullócsillag sebzett,r>csodálatos kisfiammalr>egy tábortűz fény mellett.r>r>Elteltek már hosszú évekr>az ember már megbékél,r>rég megkopott emlékekrőlr>csak a Duna vize mesél.
Szikrát csiholt drága arcodr>magányos szívem mélyén,r>nevető napfény csillant megr>talányos szemed kékjén.r>r>Elvarázsol, mikor látlakr>szerelmes szív ékszere,r>hangod édes muzsikájar>angyaloknak éneke.