Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Senrjon csokor, félhaiku láncban)
r>Gyere ki a napfényre,
r>Órád lejár, nincs ki … fölhúzza!
r>Nem dobj ki mindent…
r>*
r>Gyere ki a napfényre,
r>Emlékezz szerelemlángokra…
r>Emlék... ne veszítsd!
r>*
r>Gyere ki a napfényre,
r>Nyisd csak ki szívednek ajtaját!
r>Emlék: maradó!
r>*
r>Gyere ki a napfényre,
r>Hátha újra perzsel életláng!
r>Hosszabb így élet!
r>*
r>Gyere ki a napfényre,
r>Fújd élet parazsát, lobogjon!
r>Bűn hagyni magad!
r>*
r>
r>(Leoninusban)
r>Lassú véget mutat az órád mutatója? Vajh’ már ezért nem hiszel szerelmes szóba?
r>Pedig szerelem a szíved motorja, ne hagyd, hogy öregedés önként, csak leállítsa!
r>Volt neked részed elégszer szerelem lángba? Most nincs... gyorsan elbújsz vak-sötét magányba?
r>Szedd össze magad, gondolj régi szépre, jóra, szerelmes múltra a fönnmaradt jó szóra…
r>Hamvadó parázs még biztos van benned, vak-sötét gondolatokat fontos elengedned…
r>A vak-sötét magányt el kell engedned! Győzz! Az öregedést ne éld meg végső terhednek!
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Ki tudja mennyi van?
r>Egy életed van, azt még éld!
r>Lehet jó… ki ne dobd!
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Szerelmes szó jő…
r>Lángtaposókon győzni!
r>Szerelmet várjad!
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Szív hadd szárnyaljon! Jöjjön még szerelem…
r>Lélekszivárvány újra föl! Szeretem!
r>
r>Vecsés, 2022. július 24. – Kustra Ferenc József – Kovács Jánosné Irénke, azonos c. versének az átirata, a szerző engedélyével!
r>
Kezdetben az ötlet,r>s a nyers fogalmazás,r>mielőtt kezdődhetr>a komolyabb firkálás.r>r>Sorok rendezése,r>szavak választása,r>egy hosszadalmas munka,r>akár gyémánt csiszolása.r>r>De ne add fel a harcotr>gyors megelégedéssel.r>Jobb túlzásba vinnir>Szigorú ítéléssel.r>r>Ha fénylik mint kristály,r>ne csáb?tsd el magad,r>mert büszkeségnek átkar>könnyen hozzád tapad.r>r>Oszd meg kivel tudod,r>Értékeld a bókot,r>és őrizd meg szívedben,r>mint illedelmes csókot.
A kezdetben csak egy izzó, r>folyékony és pörgő massza,r>mely mint egy bolond kutya saját r>farkat kergeti és a nap körül forog.r>r>Ilyen volt kezdetben a földünk, r>melynek lehűlése milliárd évekr>hosszú folyamatán jött létre. r>De hol volt akkor Isten képe?r>r>Végül a tűz megkövesedett,r>és a földünk megtestesedett.r>Ki tudja a víznek eredetét,r>Mely szűlte az élet leheletét?r>r>A tény hogy víz nélkülr>nincs se élet se tudat. r>Talán a kő lelkébenr>valami titok megmaradt.r>r>Nyüzsgű, zajos városokbanr>a köveknek nincsen hangja,r>De ősies, csendes tájakonr>A kő a szavát visszakapja.r>r>Ott a földnek vén torkából, r>mély morajlás megszólal,r>és a merev, sötét kővek r>örök szíve megdobban.
A Nap felveszi bíbor köntösét,
r>Földre villantja uccsó mosolyát.
r>A Nap máshol kezdi új életét,
r>A Föld megkezd egy új éjszakát.
r>
r>Erre mondjuk, hogy a naplemente
r>Minden este megelőzi az éjt.
r>Ebben gyönyörködik az ember szeme,
r>Majd elbúcsúzunk egymástól; jó éjt.
r>
r>Budapest, 1997. december 9. – Kustra Ferenc József
r>
Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem,
r>Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem...
r>
r>Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
r>Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
r>A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd!
r>Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd!
r>
r>Emeld az arcot,
r>Közönyöd, magadról le!
r>Béke, szeretet.
r>*
r>
r>Vágy benne örök,
r>Már kívánom a jövőt!
r>Gátmentes létet.
r>*
r>
r>Félsz a jövődtől?
r>Nem kell előítélet.
r>Bontsd le kőfalat.
r>*
r>
r>Akadályon át!
r>Szeretetláng világit.
r>Virágpor illat.
r>*
r>
r>Harc, mit vívni kell.
r>Szabadság. csata heve.
r>Előre, fénybe!
r>*
r>
r>Mely dimenzió
r>Vagy árny vezérli létet?
r>Együtt, végtelen.
r>*
r>
r>Már, hosszú a lét…
r>Sok teher! Évtizedek!
r>Csend magányában.
r>
r>Lelkemben már szúette fává lett a kereszt,
r>Vívódok, hogyan tovább… de, lelkem nem ereszt.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 30.- Kustra Ferenc József – íródott: versben és Európai stílusú haikuban…
r>
