Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékek padján ülünk ketten,r>r>ki átölel csak egy sziluett.r>r>Sárba tapossuk a múltunkat,r>r>posványba veszett a szeretet.r>r> r>r>Rút, sötét vihar tépi lelkem,r>r>sebzi, vízzé szentesítve vért.r>r>Ördöggé vált gyönyörű angyal,r>r>ki csak egy szerető szívet kér.
Szabadon békéről álmodni,r>Istenben, Istennel dicsőségben,r>Csak annak vágya, kinek e béke,r>Utazás a végtelenbe.r>Lüktető világunk káosz a rendben, r>Ingaként leng holtan a mindenségben,r>Cikornyás élet, siker és fölény,r>Igéz Lucifer, a lázadó s álszerény,r>Diadalüvöltés a végzetén.r>Istennel, Istenben dicsőségben,r>Utópia, vágy, álom marad csak,r>Mindörökre.
Mikor ébren vagyok,r>tudom, mert ébren vagyok.r>Ám mikor álmodom,r>nem tudom, mert alszom.r>r>Olykor álmomban megteszem,r>mit nappal talán nem merek.r>Máskor gonoszul gúzsba köt,r>s hírtelen csatakosan riadok fel.r>r>Álom? Furcsa, de talán mégis,r>álmomban is tudatomnál maradok,r>mert különben, örökké tartana,r>e tudattalannak hitt ingatag álom.r>r>Néhanap az ébredés oly sejtelmes,r>mint pára, a hűs hajnali folyó felett.r>Vagy félelemtől remegve eszmélek,r>mint fa, melyet villám tör derékba.r>r>Ébrenlét. Mikor ébren vagyok,r>sorsom a kezemben tartom. Tudom.r>Tehetem, mit álmomban nem tudok.r>De van, hogy ébren álmodom.r>r>A vén eperfa hűvösében merengek épp.r>Köröttem, piheg az augusztusi csend.r>Fölöttem levelek táncolnak a szélben.r>Gondolatom madárként repdes a széllel.r>r>Mily különösek is vagyunk mi emberek.r>Néha könnyedén feledjük a jót és szépet,r>Közben hátunkon cipeljük az ellenséget.r>Hisszük, hozzánk az élet oly kegyetlen.r>r>Mindenkinél jő majd egy nap,r>mikor nem tud feledni már,r>és emlékezni sem talán.r>Jóllehet, változtatni akkor,r>semmin se tud senki sem már.
Biztos láttál te is macskátr>mikor púposítja hátát,r>fúj és égnek áll a szőrer>nagyon rosszkedvű őkelme.r>r>Van egy pajkos apró legényr>kitől fél a cica szegény,r>a neve Macskaborzoló,r>egy láthatatlan kis manó.r>r>Hiába is láthatatlan,r>észreveszed hogyha itt van.r>Mindig mellette egy kutya,r>egyedül fél a kis buta.
A téli éj száz csillaga ragyog,
r>De kérdés, hogy ezek… mi ráragyog,
r>Melyek mosolyt küldenek a Földre,
r>Nekünk pont ide az anyaföldre.
r>
r>Csillagokat, óh, majd felhő takarja
r>És hóesés, hó paplanba csavarja,
r>A Földet és fehérré válva nézzük,
r>Hóesést, csukott szemmel is élvezzük.
r>
r>Hóesés jókor jött, pont szilveszter van,
r>Búcsúzunk hóesésben, álmainkban.
r>Egy sóhaj is száll, szél is nagyot sóhajt,
r>Vele dúdolunk egy szép ősrégi dalt.
r>
r>Nagyon hull a hó, csendesen alászáll,
r>Talpunk alatt, hohó… recsegve megáll…
r>Nézzük hópihék… dombokat alkotnak,
r>Hogy nagyobb legyen, összekapaszkodnak.
r>
r>Volt ez az óév, mely éppen most múlik el
r>Nem feltétlen vágott egybe terveinkkel,
r>De jő újabb év, miben erősen bízunk.
r>Mit hoz (?)… nem tudni, benne bízni még bírunk.
r>
r>Hóesés maga a ragyogó világ,
r>Ezer csaló pehely, mint tiszavirág…
r>Hópehely csacskán, vadul táncra kél,
r>Ezer elmúlt melódiát regél.
r>
r>Éjfélig és utána bandukolunk
r>Tervek útjain, jól elkalandozunk
r>A múlt évben és várva a jövőre
r>Kíváncsian, hogy mit hoz esztendőre.
r>
r>Vecsés, 2010. december 27. - Kustra Ferenc József
r>
