Idő 
Értékelés 
Értékelés A tavasz, lélekderű fokozó,
r>Tél már elment, ő nem tiltakozó.
r>A léleknek utólagos adó
r>A tavasz… lélekderű fokozó.
r>Nagykabát nem kell már, derű terjed,
r>Meleg közeledik, mustként erjed.
r>Tél már elment, ő nem tiltakozó,
r>A tavasz, lélekderű fokozó…
r>
r>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – íródott: triolett versformában
r>
Már mi sem nincsen, Margarita,
r>Már nincs szerelmesi praktika.
r>Köröttem fagyott lett
r>Minden, ez biz’ sorstett.
r>Elhagytál… lelkem kifosztása.
r>
r>Volt jégvirágom, de elolvadt,
r>Sorsomban volt írva: elsorvadt.
r>Fagyos volt a létem,
r>Hiába volt hitem.
r>Picike boldogság… széthasadt.
r>
r>Már mi sem nincsen, Margarita,
r>Nem süt rám lelked napsugara.
r>Emlékemben maradsz,
r>Ott is engem tagadsz…
r>Belöktél ördög karjaiba.
r>
r>Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Öreg róka, nem vén róka,
r>Ő már nem menekül.
r>Szembenéz a puskacsővel…
r>Csak néz és leül…
r>
r>Munkája volt a vadászat,
r>De már ez sem ingerli.
r>Vadásszanak inkább a fiatalok,
r>Őt a békesség érdekli.
r>
r>Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
r>Keleten, hogy a karmája.
r>Élet kereke, lassan elgurul,
r>Ez is benne van a sorsába.
r>
r>Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
r>Élt egy kínkeserves életet.
r>Változtatni régin már nem lehet,
r>Miért rótt ki sors, ilyen életet?
r>
r>Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József
r>
Elmélkedés: HIAfo –ban…
r>
r>Föld csak tovább forog.
r>Világmindenség a berke.
r>Ott hosszú életek!
r>*
r>Rossz, ne képzelegjél.
r>Nem minden függhet embertől.
r>Világűrünk örök.
r>*
r>Egy. Páratlan párban.
r>Egy vagy több dologgal együtt,
r>Az együttműködés.
r>*
r>A lényegre gondolj.
r>Szembejön és úgy ütközni?
r>Oly’ nagy gondatlanság!
r>*
r>A klónok világa.
r>Ő automata ember.
r>Vágd el az áramot!
r>*
r>Vegyesen jó vagy rossz.
r>Kerék helyett csak lánctalpak?
r>Volt ez már, együtt is.
r>
r>Vecsés, 2017. november 27. – Kustra Ferenc – A HIAQ 3. sora följött első sornak, így először a konklúziót kell-lehet olvasni, aztán a két soros tárgyi leírást!
r>
Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem…
r>Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem…
r>Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem…
r>
r>Még fut bennem a heves véráram,
r>A testem a saját életgyáram!
r>Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma,
r>De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma?
r>A halál nagy sakkjátékos, nagyon csontos újakkal,
r>Mindent lever, partit nyer az aktuális bábukkal.
r>
r>Előszobámban vagy egy majdnem vakult tükör!
r>Abba nézegetem, hogy én vagyok az örök?
r>Megöregedtem és már meg is bolondultam?
r>A halált hagyom én nyerni, csak… úgy játszottam?
r>*
r>Nagyon nagy játékos,
r>A csontos ujjú! Parádés.
r>Leveri parasztot!
r>Ha megszólal, mondja, hogy sekk!
r>Válaszolok, én nem megyek!
r>*
r>Ez a zörgő, engem, nyikhajnak néz, folyvást sekket ad…
r>Királynőm sem győz menekülni, ez valós hadd-el-hadd…
r>Nekem meg állkapocs odaszól, ebből mássz ki magad!
r>*
r>Nem kapkod a táblán,
r>Ő az úr, ezen a pályán.
r>Egykedvű és csak üt!
r>Csontos kezű, sohse kapkod.
r>Kaszát, hiába markolod!
r>*
r>Vajh, én már dögrováson vagyok? A királynőm lesz, aki ment... meg?
r>A csont pofa, nevetve sakkból kilépett… kaszás keze remeg?
r>Óh, Uram adj erőt! Komolyan gondolja, mint téli fergeteg?
r>*
r>Volt biz’, hogy majdnem matt!
r>Szép felszálló por a fénybe,
r>Tekintetem, messze.
r>Ez meg csak nézi a táblát,
r>Kopogtatja, csontos sarkát.
r>*
r>Csontos újakkal értékeli helyzetet, állát simítja,
r>Ízület régen nincsen, így a csontok csak kopognak rajta.
r>Futót fogta és ez jó, mert akkor én nyerek.
r>Ő csak intett így én már mozdulni sem merek.
r>
r>Megáll az ész, hogy folyvást vesztésre én állok,
r>De küzdök és ennek sekkre, nem gazsulálok.
r>Nem fárad, elmélkedik, dolgozik... mattot adhasson, rendesen.
r>Én alig bírom tartani magamat, győzelemre éhesen.
r>
r>Régen, olyan nagy balgán gondoltam, okos vagyok,
r>Mint egy új csillag, glóriaként fennen ragyogok,
r>De közben a saját hamumba omlottam… szét tiprott napok…
r>Mint egy szibériai, levél nélküli fa, olyan vagyok.
r>*
r>Csontos, árad-apad.
r>Patak legyőzi a sziklát!
r>Én nem vagyok patak…
r>Szépek a csillagok, nézem.
r>Még hadd lássam! Én ezt kérem.
r>*
r>Rángatja a szerencsétlen lovat, az csak nyerít!
r>Ha én mernék, akkor rászólnék: azt a mindenit!
r>Folyvást mosolyognak a kiálló pofacsontjai,
r>Rám merednek közben, fixíroznak szemüregei.
r>Bölcsen, megfontoltan játszik, igen idegőrlőn.
r>Ha akar valamit, akkor rám néz, felül lévőn.
r>
r>Ha megindul, akkor táblán bábu pusztaság lesz,
r>Ilyen a talárokkal értünk meg… Te nem kelessz…
r>Küzdők én, már csak nem hagyom el enyészetnek, magamat,
r>Hatvanhét évesen nem hagyom elveszni a partimat!
r>
r>Elkorhadt bútorok, már rég elavultak,
r>Szétesnek, az enyészetben széthullanak.
r>Éjjel csattognak majd a denevérszárnyak,
r>Ők is úgy néznek ki, mint ezen csontvázak.
r>Remélem, velük nem kell éjjel sakkoznom,
r>Öregszem, kell már éjjel kicsit aludnom…
r>
r>Életemben, folyton-folyvást, mentem előre,
r>Igyekeztem, hogy feljussak a hegytetőmre.
r>De állandóan abba helyzetbe kerültem,
r>Hogy soha, saját hegytetőmre fel nem értem.
r>*
r>A játszma kétséges!
r>Mosolyog, és magabiztos.
r>Van vesztenivalóm!
r>Jól sakkozni és csak nyerni!
r>Mattot… végül kap mindenki…
r>
r>Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és TANQ –ban…
r>
