Idő 
Értékelés 
Értékelés Mint harcos, a kemény fagy őrt áll szilveszter éjszakán,
r>Az újév napján: lesz ennél jobb idő? Bízzunk, talán…
r>De most mindegy is, mert vigadni kell és melegünk lesz.
r>Van hozzá malachús, meg sok pezsgő és tán’ elég lesz…
r>
r>Gyorsan elment sok-sok napjaival, a múlt év vissza nem jő,
r>Ismét öregebbek lettünk, eltelt biz’ az egy évnyi idő.
r>Megint elkészítettük a szilveszteri menü sort,
r>Eszünk, amihez kortyolunk pezsgőt és finom óbort.
r>
r>Tárd ki nekünk az ajtód, -újra szilveszter van, - meg a te szíved,
r>Az évi egyszeri évforduló ünnep mienk, meg a tied,
r>Lakjál jól a malachússal, ki tudja, hogy mit hoz a jövő!
r>Lehet, hogy rád beszélik, az éhezéses kín lesz a menő.
r>
r>Kortyolj a pezsgőből is, de normálisan, nem kell berúgni…
r>Inkább táncolj és mulass, így lehet nagyon boldognak lenni.
r>
r>Éjféltől már éljük az újévet, ennek örvendjünk,
r>Hogy ebbe az örömbe részesüljünk, ne vedeljünk.
r>Ünnepeljünk együtt, mindannyian, kedvesen, boldogan,
r>Azt meg… hogyan lesz jövőre, ki-ki tán’ tudja… de honnan?!
r>
r>Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
r>
Versben és senrjúban…
r>
r>Számban az üvegpohár, széle csikordul fogamon,
r>Pezsgőt iszok, de mohon, csurog is le az államon…
r>Elmúlik a szilveszter is, túl leszünk a vágyamon…
r>*
r>Pezsgőt töltöttünk,
r>Csendülj csak, kristálypohár!
r>Koccintós ünnep.
r>*
r>Óév végére érkeztünk… már lehet, nem hiszek magamnak,
r>De nyakunkon az újév, jövőre is látszanék magyarnak…
r>Igaz is, minek változnék… én már nem állok be kakasnak.
r>*
r>Többen is vagyunk,
r>Hajunk, pezsgőtől csurog.
r>Cukortalanul.
r>*
r>Nyomjuk lefele, mellé a bőrös malac sültet,
r>Ilyenkor ez illik, nem ehetünk kácsa sültet…
r>Együnk mi hagyományost, a régen megbecsültet.
r>
r>Táncolunk, nagyon ropjuk, van úri-muri rendesen,
r>Nincsen nagyon hideg, a patak csörgedez rendesen…
r>Itt a jövő, lesz új élet, gondolom felségesen.
r>*
r>Most fogadkozni
r>Minek, úgysem teljesül.
r>Rendületlenül.
r>*
r>Éjfélkor lesz nagy ujjongás és koccintás rendesen,
r>Az idén, még uralkodunk a meg nem szűnt szennyesen…
r>Kívánom, hogy éljünk jövőre, szövődménymentesen.
r>
r>Vecsés, 2016. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
kávémat kortyolom,r>ülök csendben,r>fél szemmelr>még álmomban vagyok,r>álmos pillámrar>a nap bókol ide,r>rajtam mosolyog,r>távol egy sirály vijjog,r>kakas kukorékol,r>álmos hangonr>kutya vakkant,r>ébred a táj,r>a tengerr>sós illata karon ölt,r>a bóra szellőr>szelídenr>a fülembe csókolr>s tovaszáguldr>sósan, zúgolódón,r>hol újabb napr>köszöntött rám,r>a Nap mosolyog,r>a tenger kék,r>mi kell még,r>s lenyelem utolsór>kortyomat.
1. Cogida és a halálr>r>Délután ötkor.r>Pontosan délután ötkor volt.r>Egy fiú hozta a fehér lepedőtr>délután ötkor.r>Egy vödör mész már készen álltr>délután ötkor.r>A többi csak a halál, egyedül a halál.r>r>A szél elsodorta a vattátr>délután ötkor.r>Az oxid szétszórta a kristályt és nikkeltr>délután ötkor.r>Most a galamb és a leopárd megbirkóztakr>délután ötkor.r>És egy comb és egy elhagyatott szarvr>délután ötkor.r>A basszus húr felhangzottr>délután ötkor.r>Arzén harangok és füstr>délután ötkor. r>A csendnek gyülekezete egy sarokbanr>délután ötkor.r>És csak a bika egy derűs szívvelr>délután ötkor.r>Mikor a hó verejtéke érkezettr>délután ötkor.r>Az aréna jódba volt burkolvar>délután ötkor.r>A halál a sebbe petézett r>délután ötkor.r>Délután ötkor.r>Délután öt órakor.r>r>Egy kerekes koporsó az ágyar>délután ötkor.r>Csontok és furulyák zengnek fülébenr>délután ötkor.r>Most a bika a homlokára bőgött r>délután ötkor.r>A szoba irizált a kíntólr>délután ötkor.r>Messziről már közeledik az üszkösödésr>délután ötkor.r>A liliom szarva zöld ágyékbanr>délután ötkor.r>A sebek égtek mint napokr>délután ötkor.r>Délután ötkor.r>r>Ah, az a végzetes délutáni öt!r>Öt volt minden óra szerint!r>Öt volt a délután árnyékában!r>r>r>2. Az ömlött vérr>r>Nem akarom látni!r>r>Hívjátok a holdat,r>mert nem akarom Ignacior>vérét látni a homokban.r>r>Nem akarom látni.r>A szélesen kitárult hold r>halk felhőknek lova,r>és az álmok szürke arénájar>fűzfákkal a korlát mögött.r>r>Nem akarom látni!r>r>Lobbanjon fel az emlékezetem!r>Meleg a pirinyór>jázminok fehérsége!r>r>Nem akarom látni!r>r>Az ős világnak tehener>szomorú nyelvét keresztbe vontar>egy véres pofán, melynek r>nedve a homokba hullott,r>és Guisando bikái.r>részben holtan részben elkövesedve, r>úgy bőgtek mintha két évszázadnakr>jóllakottságával fűzték volna be a földet.r>Nem. r>Nem akarom látni!r>r>Ignacio felmegy a szintekenr>a teljes halálával a vállain.r>A hajnalra várt,r>de a hajnal elmaradt.r>Keresi magabiztos profiljátr>de az állom megriasztja.r>Kereste szép testétr>de csak nyílt vérére lelt.r>Ne kérd hogy nézzem!r>Nem akarom hallani amint r>mindig kevesebb erővel ömlik:r>az ömlése mely felvilágítjar>a szintek űléseit, és kiömlik r>a szomjas tömeg r>kordbársonyára és bőrrére.r>Ki kiáltott hogy jöjjek közelebb?r>Ne kérjétek hogy nézzem!r>r>Nem hunyta be szemeitr>amint közeledtek a szarvak,r>de a borzalmas anyákr>emelték fejüket.r>És a gazdaságokon átr>titkos hangok keltek a levegőben,r>kiáltva mennyei bikáknak,r>Sspadt ködök gulyásai.r>Nem volt oly herceg Sevillábanr>Ki kkülőmb volt nála,r>vagv olyan kard mint az ővér>sem olyan igaz szív mint az övé.r>Mint oroszlánok folyójar>volt csodás ereje,r>és mint egy márvány torzór>a határozott mértékletessége.r>Andalusia Romájának levegőjer>aranyozta a fejétr>ahol mosolya a szellemesség r>és intelligenciának nárdus olaja volt.r>Micsoda kitünő torero az arénában!r>Micsoda jó paraszt a sierrán!r>Mennyire gyengéd a kévével!r>Mennyire kemény a sarkantyűval!r>Mennyire lágy a harmattal! r>Milyen kápráztató a fiesta!r>Mien félelmetes a sötétségr>a végleges banderilláival!r>r>De most vég nélkül alszik.r>Most a moha és a fűr>határozott ujjakkal nyitja kir>A koponyája virágát.r>És most a vére énekelve csurog;r>énekel a mocsarakban és réteken,r>Csúszva fagyott szarvakon,r>lélektelenül dadogva a ködbenr>botladozva egy ezer patánr>mint egy hosszú, sötét, szomorú nyelv,r>hogy megteremtse a kínlódás tócsájátr>a csillagos Guadalquivir közelében.r>Ó, te Spanyolország fehér fala!r>Ó, a szomorúság fekete bikája!r>Ó, Ignacio kemény vére!r>Ó, ereinek csalogánya!r>Nem.r>Nem akarom látni!r>Nincs kehely melyben bele férne.r>Nincsenek fecskék melyek inni tudnák.r>Nincs se fagy se fény mely lehűttené,r>sem ének sem fehér liliomok áradata,r>sem oly üveg mely ezüsttel betakarná.r>Nem.r>Nem akarom látni!r>r>3. A kirakott testr>r>A kő olyan mint egy homlok melyben álmok keseregnekr>kanyargó vizek és fagyott ciprusoktól megfosztva.r>A kő olyan mint egy váll mely által az időt viseljük elr>könnyekből teremtett fákkal, szalagokkal és bolygókkal.r>r>Láttam szürke záporokat amint útban voltak a hullámok felér>gyengéd rejtélyes karjaikat emelve,r>ne hogy megakadjanak fekvő kövekbenr>melyek végtagjai kilazulna anélkül hogy vérük átitatódna.r>r>Mert a kő magához vonja a magot és a felhőket,r>csontváz pacsirtákat és a fél árnyék farkasait:r>de nem ad sem hangot sem tűznek kristályátr>hanem csak faltalan arénákat, arénákat és még több arénákat.r>r>Most Ignacio, a nemesen szűletett ott fekszik a kövön.r>Minden véget ért. Mi is történik! Figyeld az arcát:r>a halál őt sápadt kénnel fedte ber>és rátette egy sőtét minotaurusznak a fejét.r>r>Mindennek vége van, Az eső behatol a szájába.r>A levegő, mintha megbolondult volna, elhagyja süllyedt mellét,r>és a Szeretet, átitatva kőnnyekkel és hóval,r>melengeti magát a csorda csúcsán,r>r>Mit is mondanak? A bűzlő csend lenyugszik.r>Itt ránk maradt egy kirakott test mely kezd elfakulni,r>Egy tiszta alak melynek csalogányai voltakr>és most nézzűk amint feltelik mélységtelen lyukakkal.r>r>Ki gyűri a szemfedőt? Az amit mond hazugság! r>r>Itt senki sem énekel, senki sem zokog egy sarokban,r>senki sem szúr a sarkantyúval, senki sem rémíti meg a kígyót.r>Itt semmi mást nem akarok a kerek szemeken kívülr>hogy testét nyugalom alkalma hiányában láthassam.r>r>Itt kemény hangú embereket akarok látni.r>Azokat kik lovakat törnek be és folyókat uralnak;r>azokat az embereket kik zengzetes csontvázzal dalolnakr>kiknek szája nappal és kovakővel van telve. r>r>Itt akarom látni őket. E kő előtt.r>E test előtt melynek gyeplője elszakadt.r>Akarom tőlük tudni hogyan szabadulhat felr>ez a kapitány kit kifosztott a halál.r>r>Akarom hogy mutassák meg nekem a siratás folyójátr>melynek édes ködei és mély partjai lesznek,r>hogy emeljék fel Ignacio testét onnan hol elvesztette magátr>anélkül hogy hallgassa a bikák kettős ültetését.r> r>Elveszti magát a hold kerek arénájában,r>mely ifjú korában egy szomorú és halk bikát színlel,r>elveszti önmagát az éjszakában halak éneke nélkülr>és a fehér bozót fagyott füstjében. r>r>Nem akarom arcát eltakarni zsebkendőkkelr>hogy hozzá szokjon a halálhoz melyet magával hord.r>Meny, Ignacio, ne érezd a forró bömböléstr>Aludj, repülj, pihenj: még a tenger is meghal!r>r>4. Hiányzó Lélekr>r>A bika nem ismer, sem a füge fa,r>Sem a lovak, sem a hangyák saját házadban.r>A gyermek és a délután nem ismernek tégedr>mert örökre meghaltál.r>r>A kő válla nem ismer téged,r>sem a fekete selyem, hol el vagy zárkózva.r>Néma emléked sem ismerr>mert örökre meghaltál.r>r>Az ősz kicsi fehér csigákkal fog érkezni,r>ködös szőlővel és fürtös dombokkal,r>de senki sem fog szemedbe nézni,r>mert őrőkre meghaltál.r>r>Mert őrőkre meghaltál,r>úgy mint a főld ősszes halottai,r>mint az ősszes elfelejtett halott