Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha nem tudnád…
r>
r>Az életet jobban át kell (ene) élni.
r>Az életben sokat meg kell (ene) élni.
r>
r>Az élet nem irányítható.
r>Az élet egy nagy, hosszú hű-hó.
r>
r>Az életben talán semmi sem stimmel.
r>Az életben nem tisztíthatunk vimmel.
r>
r>Az életről hosszan beszélgethetünk.
r>Az életről nincs mit elhinni nekünk.
r>
r>Az életünk olyan, milyenre a sors szabta.
r>Az életünk hossza is előre van szabva.
r>
r> *
r>
r>Kiskutyából lehet majd a nagy harapós nagykutya.
r>Megszületéssel kezdődik az élet rögös útja.
r>
r>Mag, ha kikel lesz az óriási nagy fa.
r>Több kacsától ered a zaj kavalkádja.
r>
r>Csak apró dolgokon múlnak a nagy dolgok.
r>Egy forintosokból állnak a milliók.
r>
r>Pár csepp csak, eső kezd esni és lesz az özönvíz.
r>Kis vödrökbe gyűjtjük, akkor az már öntözővíz.
r>
r>Nem zörög a haraszt, ha a viharos szél nem fújja.
r>Kis szellővel kezdődik a tenger pusztító árja.
r>
r>Embereknek is vannak kicsi-kisebb dolgaik,
r>De nem foglalkoznak vele, vannak nagy dolgaik.
r>
r>Kisvállalkozóból lehet később a gyártulajdonos
r>És így kedves emberből utóbb a nagyon utálatos.
r>
r>Folyvást suhannak az időrészek, a pillanatok...
r>Ne feledjétek, ezeken suhantok, ez utatok…
r>
r>Kezdő poéta még... lúdtollát sercegteti a papíron...
r>A nagy költő örökre helyet foglalhat a Parnasszuson…
r>
r>Vecsés, 2014. július 24. - Kustra Ferenc József
r>
Poharam, mindig csak félig volt teletöltve,
r>Soha nem sétáltam szerencsével karöltve.
r>De még nem adtam föl, bízok és reménykedem,
r>Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem.
r>
r>Sokszor a küszöbön álltam... néztem befelé,
r>Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé.
r>Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam,
r>Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam.
r>
r>Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger,
r>Saját karmám nem hagyja, hogy lehessek ember.
r>Dobok és fuvolák zenéje fölöttem zeng.
r>Nekem meg itt lent csak villámlik, és az ég zeng.
r>
r>Nem sírok, már minek, ez úgy sem segít semmin,
r>Tovább töröm magam, hogy túllépjek a semmin.
r>Csak azért is dolgozok egy rossz jóslat ellen,
r>Bízok, nagyon várom, hogy eltűnjön az ellen.
r>
r>Gyál, 2005. november 2. – Kustra Ferenc József
r>
Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők,
r>Életem Marianna árkába ülők.
r>Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak,
r>Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak.
r>
r>Ismeretlen óriás polip körülölel,
r>Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel.
r>Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok?
r>Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok?
r>
r>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
r>
Minket láthatóan megtámadó a vihar,
r>Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar…
r>Minket láthatóan megtámadó a vihar.
r>
r>Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna,
r>Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka?
r>
r>Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet,
r>Körözgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket?
r>
r>Próbáltam a nap helyzetét pontosabban vizsgálni,
r>A felhők, résen át, kevéssé engedték meglátni.
r>A fele le volt takarva! Napfogyatkozást látni?
r>
r>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett,
r>A napsugár csillogott, villogott, így érkezett…
r>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett.
r>
r>Időnként, nagy, sötét felhők ráérősen úsztak az égen,
r>Ilyenkor eltakarták az erőlködő napot, egészen.
r>Láttuk némely felhő, fekete volt és nedvességgel teli,
r>Csupán idő kérdése kirándulókra, mikor önti ki.
r>
r>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló,
r>Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló...
r>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló.
r>
r>Vecsés, 2019. július 10. – Kustra Ferenc József
r>
Sebesvonaton utaztam…
r>
r>Néztem kifelé rohanó sebesvonat ablakán
r>És élveztem, hogy milyen szép, sorjában a táj-látvány.
r>Változtak a fasorok, zöldes rétek, zöld mezők és erdők,
r>Minden a lelkembe hatolt… néhol látszottak, parasztkendők.
r>
r>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt,
r>Nem volt időm nézni: mit csinált vaddisznó, makkolt?
r>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt.
r>
r>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
r>Kis-dombos és sík vidék, szépségbe öltözött…
r>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
r>
r>(Senrjú)
r>Nap csak mosolygott,
r>Szórta ránk a sugarát.
r>Látvány élménye.
r>*
r>Mesés a látvány,
r>Ránézésre ez idill.
r>Csak ránézésre.
r>*
r>Minden zöld, színes,
r>Szél nem fúj, lomb nem mozdul.
r>Nyugalom tája!
r>
r>Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc József
r>
