Idő 
Értékelés 
Értékelés Talán majd egyszer elmesélem néked,r>hogy valaha régen volt egy szerelem,r>melyben azt hittem minden csupa fény lesz,r>s beragyogja az egész életem.r>r>Azt hittem minden hajnalhasadáskorr>ajkamra forró, lágy csókot lehel,r>s mellettem lesz, míg dobban a szívem,r>jóban és rosszban, s fogja kezem.r>r>Talán majd egyszer megértem azt is,r>miért lett vége olyan hirtelen,r>mért vált hirtelen minden oly sötéttér>mikor annyira szerettelek.r>r>Hisz nem volt más, csak egy buta félreértés,r>nem is hittem, hogy elveszítelek,r>s vártalak téged oly sok délutánon,r>ezernyi forró, kínzó éjjelen.r>r>Ma már nem várok semmit a sorstól,r>hisz az éjszaka egyre közelebb,r>nincsenek vádak, nincsen több kétely,r>csak a tűz, mellyel szerettelek.r>r>Talán majd egyszer egy másik világban,r>egyszer majd végre a tied leszek,r>úgy, ahogy egykor szerettem volnar>azt, hogy örökké veled legyek.r>r>Talán. Hisz most is szívemben érzem,r>minden, de minden út hozzád vezet,r>s amíg csak el nem ragad a végzet,r>szívem mélyében itt vagy velem.
Úgy érzem, hogy gazdag vagyokr>van nekem egy fabatkám.r>Neked adnám kisangyalom,r>hogyha kezed foghatnám.r>r>Inkább hagyjuk, nem kell nekemr>nem ér az még annyit sem.r>Tartsad meg a kicsiny kezed,r>szingli leszek szerintem.
Megint tél van. Süvít a szél is,r>dühödten fúj be a balkonon,r>hideg csókjával rálehelver>mintát képez az ablakon.r>Hófehér, csipkés jégvirágot,r>dérrel bevonva csillogón,r>hideg szépsége elvarázsol,r>pedig most fázom, oly nagyon.r>Reszketnek most a csupasz fák isr>a dértől, mely ott ül águkon,r>remegve, hajlongva nyúlik az águk,r>megsuhintva az ablakot.r>S mégis: ebben a hidegségbenr>valami olyan csábító,r>az a hófehér, tiszta szépség,r>valahogy olyan nyugtató.r>Abban a tiszta fehérségbenr>nincs bűn, s oly tiszta, mint a hó,r>nem is kell más. Most erre vágyom.r>s nézem, ahogyan hull a hó.
Ecsetem szavakba mártomr>vászonná vált a papír,r>a színekkel vígan játszomr>átfestheti egy radír.r>r>Szavakból festek képeket,r>mit csak érezni lehet,r>míg élhetem az életetr>nem kopik el az ecset.
Felkúszik a dér az ágonr>rátelepszik csendesen,r>hólepel ül fent a fákonr>nem hagyja így meztelen.r>r>Tél uralja már az erdőtr>jégcsap szülte kardokkal,r>vöröslő nap szabta ernyőtr>beborítva bíborral.
