Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem írhatok mit akarok.r>Mivé vált ez a világ?r>Önérzetes szerkesztőkér>az irodalmi gulág.r>r>Jönnek szépek, jönnek trendek,r>persze, hisz ezt értem én.r>Nem lehet minden kis írásr>kiadható költemény.r>r>Lila ködben fürdő képekr>lehetnek csúcsszuperek.r>De hol van itt a nagy igazság?r>Kérdem én ezt tőletek.r>r>Fájó kép az mindenkinek,r>ha tükörbe kell nézni r>de ez mind oly talmi lehet,r>mint hús nélkül a prézli.
Eszembe ötlött egy emlékr>rég elmúlott farsangról,r>bálozókat néztem éppenr>a piszkos ablakodból.r>r>Leharcolt kéglid bús buja r>fészket vert a szívemben.r>Veszett életünk penészlettr>szürke, koszos színekben.r>r>Vásárolni jöttem hozzádr>egy kis sötét szerelmet,r>azt hiszi az ember fia,r>hogy ezzel bút feledhet.r>r>Könnyebb lettem, érzem én most,r>de a lelkem oly nehéz,r>fertőben és bűnben fürdömr>míg templomban pap miséz.r>r>Gyere, mossuk le a mocskotr>testünkről, lelkünkről.r>Űzzük el a sötét telet,r>álmodozva napfényről.r>r>Mindez most már emlék csupán,r>hallottunk már harangot,r>nevetve felejthetjük el r>azt a sötét farsangot.
Maszkarátok bálban mi lesz?r>Mondjátok, hát ki vele!r>Bármi lehetsz hogyha akarsz,r>itt a farsang ideje.r>r>Égetünk el szalmabábotr>elűzzük a zord telet,r>olvadt nyomán megérkezikr> a zöldellő kikelet.
Gyűlölnöm kellene ugyanoly hévvel,r>ahogyan egykor szerettelek,r>feledni mindent, mi tehozzád fűzött, r>s eltiporni az emlékedet.r>Gyűlölnöm kellene, s nem tudok mégsem,r>számomra te is olyan leszel,r>mint ködbe bújt kép a megfakult múltból,r>mely egyre messzebbre tűnik veled.r>Ma már szívemben halkabb a dallam,r>s talán mást így már nem szeretek,r>mégis hiszem, hogy jön majd egy új nap,r>mely oly sok örömet hoz majd nekem.r>Minden nappal egy új remény ébred,r>minden nap annyi szépet hoz el,r>s feledteti az idő múlása,r>amit szívünknek feledni kell.
Eltűnik minden a sors viharában,r>s ifjúkorunknak legszebb álmair>messzire tűnnek az emlékek szárnyán,r>de szívünk örökké őrzi titkait.r>Gyermekkorunknak bűvös varázsar>csapongó lelkünk szép reményei,r>a felnőtté érés, anyává válásr>szívünkben él, és lelkünk vértezi.r>Van, ami múlik, s nem emlékszünk rá,r>elmossák magukkal a múlt árnyai,r>de ami szép, az megmarad bennünk,r>hiszen az ember, míg él, álmodik.r>Szívünkben annyi öröm és bánat,r>olyan sok féltés, annyi szeretetr>gyűlik fel, s kísér, amíg csak élünk,r>s fejünkben nyílik még az értelem.r>Te is tudod. és jól tudom én is,r>Minden elmúlik, semmi sem örök,r>de néha mégis úgy felsajdul bennemr>egy - egy emlék, hogy beleszédülök.r>Mégis. Míg élünk, szeretni vágyunk,r>s az lesz a végső óhajunk talán,r>hogy magunkkal vigyük emlékeinket,r>ha majd az éjjel karjaiba zár.
