Idő 
Értékelés 
Értékelés Hős katonáink csak meneteltek
r>És Don kanyarban halálra leltek.
r>Ezerkilencszáznegyvenhárom-januárba
r>Katonát, munkaszolgálatost halál kaszálta.
r>
r>Nem állt mellettük a magyar Hadisten,
r>Nem volt esély… semmi győzelemre itten.
r>Nélkülöztek, éhesen elcsigázva küzdöttek,
r>A hős katonák a parancsnak eleget tettek.
r>
r>Kitartás (!) volt a parancs mindhalálig
r>Közben a hó betemette őket állig.
r>Nem volt mit enniük, és nem volt meleg ruha,
r>Katona, munkaszolgálatos így sem volt puha.
r>
r>Borzalmak borzalmát állták ki,
r>Mindenki csak parancsra ment ki.
r>Irtották katonát és munkaszolgálatost,
r>Akkor volt a módi; haza ezt kívánja most!
r>
r>Az oroszok által lelőtt lovat ettek,
r>Latrinára, jeges hóba kúszva mentek…
r>Kínjukba havat ettek nagy-kanállal,
r>Dacoltak hideggel, gránáttal, halállal.
r>
r>Parancs vitte őket, el a családtól; csatába.
r>Tél tábornok meg átküldte őket a halálba.
r>Az orosz téltől, fegyverektől odavesztek,
r>Fülsértő hangon, halálosan dörögtek.
r>
r>Kínhalált szórtak, a katyusák, a lövegek,
r>Aknatűzben bújtak bele… földbe emberek.
r>Győzött a tél és amerikai fegyver,
r>Nekünk, nem volt ruhánk és kevés a fegyver.
r>
r>Lánctalpakkal agyon taposták embereket,
r>Megalkották a Don-kanyari mészárszéket.
r>A végső enyészet átment az elmúlásba,
r>Sokakat csak elástak egy fagyott árokba.
r>
r>Akik életben maradtak helytálltak,
r>Eleget tettek a magyar virtusnak.
r>Örökre emlékezzünk rájuk szeretettel, hálával,
r>A kezünkben egy gyertya meleg lángjával és imával.
r>
r>Vecsés, 2011. január 19. – Kustra Ferenc József
r>
Mama szeretsz e akkor is engem,r>mikor egy kicsit morcos vagyok,r>s dacolok véled, ha nem az van mindig,r>amit hirtelen én akarok?r>r>Mama szeretsz e akkor is engem,r>amikor kicsit rosszabb vagyok,r>s összekenem a szép, új ruhámat,r>vagy sáros tócsában tapicskolok?r>r>r>Mama tudod, én mindig szeretlek,r>akkor is, mikor durcás vagyok,r>csak kicsi szívem nem érti még meg,r>hogy értem van minden, s szeretsz nagyon.r>r>r>Igen kicsim! Én nagyon szeretlek!r>Te vagy a csillag, mely nékem ragyog,r>s nincs más boldogabb ember a földön,r>mint én, mikor végre veled vagyok.r>r>r>Gyöngül a karom. Múlik az élet,r>de míg csak élek, imádkozom,r>kérem az istent, őrizzen téged,r>s ez lesz az utolsó gondolatom.
Leszek még álmaidban éjjelr>a hőn áhított szerető, r>ki nem vádolt. Szótlanul elment, r>de vissza többé sose jő. r>r>r>Leszek vágy, mikor az álomr>kibontja kócos fonalát, r>s álmodban oly mélyen várod,r>ha szívedben lüktet a magány.r>r>Leszek egy emlékkép a múltból,r>mely kísér egy életen át,r>s lehunyva szemed íriszébenr>játszin elilló délibáb.r>r>Mely ott lebeg, míg tétovázolr>álmok és ébrenlét között, r>s vak tükör, mely az arcom rejti, r>de nem látod jól, mert megtörött. r>r>Leszek papírlap naplód mélyén, r>mely megőrzi féltett titkaid, r>vagy mécses, mely pislákol éppen, r>s arcodra sápadt fényt vetít. r>r>Leszek még szíved legmélyébenr>emlékkép, amely felsajog, r>s álmodban százszor visszasírodr>az elhibázott tegnapot.r>r>Leszek csillag az éjszakábanr>mely holdvilág fénynél beköszön, r>de elérni nem tudod mégsem, r>S majd könnyeiddel küszködöl.r>r>Hiába múlnak el az évek, r>álmodban mindig ott leszek, r>mert ily forrón, szelíden, féltőn, r>soha senki sem szeretett.
Egy kicsit többr>Egy kicsit több jóság kellene ebben a rút világban,r>több szeretés, és ölelés könnyektől nedves éjszakákban.r>Kicsit gyöngédebb érintés abban a furcsa félhomályban,r>hol nem érzi már a két kezünk azt az ölelő erős vállat.r>Egy kis megértés kellene, mikor ott ülünk méla gyászban,r>s őszinte részvét, mely tükrözi, fontos lehetsz még másnak.r>Segítség annak, ki gyönge, kezet nyújtani bátran,r>S embernek lenni életünk bajoktól rengő viharában.r>Kicsit több erő! S remény! Hogy hinni tudjunk még másban,r>Akkor is, mikor szívünkben keserű csalódás van.r>Sok-sok erő és akarat! Hogy ne győzzön le a bánat,r>s leküzdjünk minden akadályt, s higgyük: még szebb idők várnak.
Még mindíg érzem álmombanr>szőke hajad illatát,r>álmaimban minden éjjelr>te vagy nekem a világ.r>r>Zilált ágyban felébredver>rám rohan a valóság,r>már nem vagy te itt mellettemr>otthonod a menyország.r>r>Bárcsak ébren is álmodnékr>foghatnám a kis kezed,r>könnyes szemmel égre nézver>suttogom a te neved.
