Idő 
Értékelés 
Értékelés Küszvágó csér a Balatonunk kedves madara,
r>Enni, ráharap a rákokra és a halakra!
r>*
r>A legöregebb
r>Madár huszonöt éves…
r>Meggyűrűzött volt.
r>*
r>Vándormadár ő, és telepesen fészkel,
r>Ivarérettséget kétévesen ér el.
r>*
r>Költés ideje,
r>Május-július hóban.
r>Évente egyszer…
r>*
r>A fészket sekély talajmélyedésben készíti el,
r>Mit a madár, kagylóhéjjal, fűvel, algával bélel.
r>
r>A fészekalj talán két-három, vajszínű tojásból áll,
r>De színe lehet, zöldes, sötéten pettyezett... ideál.
r>Tojásokon, mind a két szülő kotlik,
r>Összesen, huszonegy-huszonkét napig.
r>
r>Fiatal madarak is kívánkoznak a légtérbe ki,
r>Nagyjából huszonkét-huszonnyolc nap után repülnek ki.
r>
r>Vecsés, 2016. március 4. – Kustra Ferenc József - versben és haikuban…
r>
Nyári melegben,
r>Izzadva lebegtem,
r>Árnyékba, mért nem mentem?
r>Tűző napon csak feszengtem,
r>Hideg italra, biz’ nem leltem,
r>Rosszullétet, majdnem át is éltem.
r>Fel-felnéztem, felhőket, látni véltem,
r>A szél másfelé fújta, nem mint reméltem,
r>Kínomban, poros nadrágomat kikeféltem.
r>Aztán unalmamban elszunnyadtam, így nem féltem,
r>S a Nap meg sütött nagyon is és rendesen leégtem.
r>Másnap aztán meg annyira fájt, hogy orvoshoz mehettem!
r>
r>Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára,
r>Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára…
r>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára.
r>
r>Hol vagy, ismeretlen Barbara?
r>Csókod kéne nekem még máma.
r>Testközelben lennénk,
r>Egymás szemét néznénk.
r>Egymást néznénk, hozzám bújnál… ma.
r>
r>Bukkanj föl! Ismeretlen Barbi.
r>Legyen élményünk, friss és mai…
r>Kezed csókolgatnám,
r>Változatban nyomnám.
r>Jöjj! Emléke lenne nap... mai!
r>
r>Ne bujkálj, megy az idő Barbó!
r>Akarhatnád élmény, nincs is hó!
r>Jól hozzám bújhatnál,
r>Hallgatnánk… csend dumál.
r>Hol vagy? Mellettem vagy hiányzó!
r>
r>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára,
r>Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára…
r>A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára.
r>
r>Vecsés, 2021. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben és romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Visszás faramuciságok!
r>
r>Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik…
r>A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik: félik!
r>(Lásd. 2020 Nyugat-Európa!)
r>
r>Egy dühös fickó lép be a kocsmába, kezében egy pisztollyal
r>- Úgy hallottam, ha igaz: a feleségem megcsalt valakivel!
r>Hadd lássam, van-e elég bátorság benne, hogy kiálljon velem!
r>Erre egy hang a háttérből:
r>- Haver, kis tárból nem tudsz annyi töltényt kilőni a fegyverből...
r>
r>A legnehezebb dolog a világon tudni, hogy kell valamit -tényleg- jól csinálni
r>És szó nélkül végig nézni, ahogy valaki, kizárólag képes, rosszul csinálni.
r>
r>Irodalmat olvasni olyan, egy modern újhullámos szeszély' szösszenetben,
r>Mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betű levesben.
r>
r>Levelező tagozat, egyetemen. A professzor rendőrviccet mesél, sikerrel
r>Feláll egy hallgató: - Kérem, ez már mégis sok! Én rendőr vagyok! - Mondja élccel.
r>Nem baj, fiam, akkor, hogy meg is értse; magának máris elmondom még egyszer.
r>
r>Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
r>No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt;
r>
r>Az embereket igen könnyű meg-, és elhülyíteni,
r>De lehetetlen erről szenvedőt… mint tényről, meggyőzni.
r>
r>Gyárigazgató voltál, de most elköltözik a hivatalod,
r>Épp visznek a sírod felé, kiürített lett a ravatalod.
r>
r>Noé hajót megépítette, de napsütés volt hosszan az idő,
r>Kérdezte az Istent, hol van az ígért özönvíz? Jöjjön már elő!
r>Isten válasz: Noé! Nem lesz itt semmilyen özönvíz, oly’ szépen süt a nap,
r>Emberiség majd kipusztítja önön magát, már erről prédikál egy pap…
r>
r>A sarki, lakótelepi ház előtt nagyon elhányta magát a szemeteskuka!
r>Persze arra járt egy éhes kutya, fölborította, mert ő biz' nem is olyan buta!
r>
r>Szemed állítólag a lelked tükre,
r>Rólad árulkodik már, mindörökre.
r>
r>Életregényemmel tele a hócipőm, meg színes-kristályos szemcsés hóval,
r>Pedig sokat küzdöttem, mint púpos teve sivatagban, a görkorcsolyával...
r>
r>Vecsés, 2020. október 27. – Kustra Ferenc József - Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat, ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok".
r>
A poétáról…
r>
r>Napsütötte udvaron, árnyék... ülök a vén diófa alatt,
r>Van pennám, meg kiterített papírom, igaz, hogy csak egy falat.
r>Vakít a szikrázó napfény, agyam jár, zakatol, szülni készül,
r>Itt az idő, verset kéne rittyentenem innen, úgy emlékül.
r>*
r>
r>Öreg diófa.
r>Élete véges neki.
r>Bútorasztalos.
r>*
r>
r>Hosszan tovább él.
r>Majd még embert szolgálja.
r>Deszka erezet.
r>*
r>
r>Szép az udvar, rendezett, tyúkok kárálnak, kutyus néha vakkant,
r>Agyam meg csak erőlködik, remélem a gondolat megfogant.
r>A papírra leesik egy nagy diófalevél,
r>Én nézem… ő nekem, utolsó útjáról mesél.
r>*
r>
r>A színe csodás,
r>Sötétes, meleg barna.
r>Poéta asztal.
r>*
r>
r>Fehér márványból
r>Kalamáris. Fehér toll.
r>Tinta sötétes…
r>*
r>
r>Ilyen asztalnál,
r>Termékeny tollforgatás…
r>Olvasó… öröm.
r>*
r>
r>Nagy dolgok, ily' melegbe, most valahogy mégsem jutnak eszembe,
r>De tudom, ebből az öreg fából asztal lesz… az új élete.
r>Nagy a meleg, elálmosodtam, szundítok egy kicsit,
r>Hogy ezt leírtam nektek, álmomat vidítja picit.
r>
r>Vecsés, 2015. április 21. – Kustra Ferenc József - versben és senrjúban… önéletrajzi írás.
r>
