Idő 
Értékelés 
Értékelés Ügyetlenül evett,r>és leette magát,r>gyakorta megbotlott,r>és néha bepisált.r>r>Rossz volt a hallása,r>és már alig látott.r>Láttál-e már ilyenr>rút kutyavilágot?r>r>Felesége szidta,r>vagy sírva menekült,r>míg szegényke vakonr>s süketen csak ült.r>r>Egy öröme maradt,r>hű és vén kutyája,r>mely lábánál feküdtr>és tovább is imádta.
Nyissátok a kaput!r>Engedjetek be,r>mert ha nem,r>háború lesz belőle!r>r>Nincs semmir>közöm hozzátok!r>Én szebbnekr>látom a világot!r>r>Mint szabadr>ember születtem,r>de vasba vertek,r>s engedtem.r>r>Most követelemr>összes jogom.r>Kihirdetemr>akaratom.r>r>Amit teszek,r>én gondom.r>Csillogjonr>szép világom!
Én a szabad eszme fia vagyok,r>s ebből én nem engedek,r>de nem találok arra okot,r>hogy ezért mással verekedek.r>r>Magyarország szülőföldem,r>de a nyugat lett a menedékem.r>A mai napig Magyar vagyok,r>és erről tanúskodik vérem.r>r>A nyugat viszont örökbe vett,r>s már mint gyermek dédelgetett.r>Ezért kettős lett az örökségem,r>s én mindkettővel büszkélkedek.
Csak elgondolkoztam…
r>
r>Szívem lobogott,
r>Mögöttem lég, porzott,
r>Vágy kicsit okoskodott.
r>Nem, kicsit se mocskoskodott,
r>Senki sem akaratoskodott,
r>Vágy helyén, folyóparton tobzódott.
r>Szerelemben senki nem huzakodott,
r>Sőt, az élet közben békésen mormogott,
r>Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott.
r>Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet,
r>De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett?
r>Ez nem szépített múlt, hanem reális... a beépített.
r>
r>2018. július 29. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet -A. Balra zárt legyen.
r>
Feketül az ég, vihar jő, körben, sok száz kutya ugat,
r>Nekem ők ezzel mutatják meg… követendő utamat?
r>
r>Sötétben nem látó, vaksi szemre nem jön álom?
r>Álmatlanul és idegesen fekszem az ágyon…
r>Felkelek, kinézek az ablakon, nap utolsó sugarai
r>Belevesznek földig lógó esőfelhőkbe… lét sugarai?
r>
r>A kutyák ugatása átcsap, veszett falkavonyításba,
r>Ez a lelkemben lecsapódik… fény utáni visításba.
r>Mi legyen, menjek ki egy kutyaólba, nem leszek egyedül?
r>Most, akkor induljak? Mi lesz, ha a kutya is szembeszegül?
r>
r>Ablakon be... vakító villámfény, lelkem megállt... visítani,
r>És lám, csak fény kellett, mert a kutyák is megszűntek vonyítani…
r>
r>Takarják felhők napot, miért takar néha mindent sötétség?
r>Csillagtalan és holdfénytelen égbolton reménysugár se ég?
r>A csillagos ég sem teljesíti folyton a kívánságokat?
r>Van, hogy egyáltalán nem lehet valóra váltani álmokat...
r>
r>Vecsés, 2015. március 10. – Kustra Ferenc József
r>
