Idő 
Értékelés 
Értékelés Lelenc voltál, de
r>Hazahoztunk, családba.
r>Szép együttélés.
r>*
r>
r>Egyetlen barát!
r>Haláláig hűséges.
r>Viszont szeretet.
r>*
r>
r>Hajnal, harmatcsepp.
r>Szőrzet. Napsugár szárít.
r>Ne félj, lesz kaja.
r>*
r>
r>Lábad elvinne,
r>Érzed várnak csillagok…
r>Egy család vagyunk.
r>*
r>
r>Mennél, de hová?
r>Körülmények kötöttek.
r>Maradj, jó együtt.
r>*
r>
r>Szabadság álom…
r>Itt nálunk az otthonod.
r>Udvar… végtelen.
r>*
r>
r>Láncot nem szeret.
r>Gazdi, mindenekelőtt!
r>Életét adja!
r> *
r>
r>Kutya, lánc rabja?
r>Belső hűség töretlen.
r>Könyörgő szemek!
r>*
r>
r>Vad természetű,
r>Így futóláncon vakkant.
r>Szabadsághiány.
r>*
r>
r>Röghöz kötöttség.
r>Hosszú lánc sem szabadság.
r>Lánc… szerető szív!
r>*
r>
r>Kutya rabláncon?
r>Erős, nem szabadulhat.
r>Szabadság vágya…
r>
r> *
r>
r>Macska kergető,
r>Haragosa, más kutya!
r>Póráz rabságban!
r>*
r>
r>Védi a házat,
r>Idegenre haragszik.
r>Gazdi az isten.
r>*
r>
r>Saját testőröm.
r>Szeretet. Idomítás.
r>Utcán szájkosár.
r>*
r>
r>Nappal is alszik.
r>Éjszaka ébren véd-óv.
r>Bizalom szobra.
r>*
r>
r>Vicsori látvány!
r>Rettegést kiváltóan…
r>Nyáladzó száj. Düh.
r>*
r>
r>Postást utálja.
r>Kéményseprőt meg, fogja.
r>Családszerető!
r>*
r>
r>Kutya is szeret,
r>Néz az okos szemével.
r>Rózsaszín nyelv lóg.
r>*
r>
r>Gyermekszerető.
r>Működő gyermekjáték.
r>Vigyázni nem árt.
r>*
r>
r>Kutyabarátság.
r>Kutya morog, ember fél.
r>Ez kutya dolga.
r>*
r>
r>Halkan moroghat.
r>Figyelmeztet vagy támad?
r>Óvatosság jó!
r>*
r>
r>Van szánhúzó és
r>Van biz’ őr, meg nyomozó.
r>Van vakvezető.
r>*
r>
r>Van kicsi öleb,
r>Vadász, meg hegyi mentő.
r>Meg farkas ölő!
r>*
r>
r>A fajtisztával
r>Kereskednek. Eladók.
r>De mily’ a vevő?
r>*
r>
r>A keverékek
r>Szívósabbak. Tűrőbb!
r>Fajtaváltozat.
r>*
r>
r>Enni napjában
r>Egyszer kell neki adni.
r>Heti egy szünet.
r>*
r>
r>Csak egyszer eszik.
r>Zajt hall! Legott éber lesz.
r>Riasztva ugat!
r> *
r>
r>Kutya ugatás
r>Nem hallik fel az égig.
r>Embernek szól ez.
r>*
r>
r>Másképpen ugat
r>Ha éhes, vagy bejönne.
r>Éjjel, vonyíthat.
r>*
r>
r>Simogatás vágy.
r>Tetszés nyilvánítása.
r>Hanyatt fekve vár.
r>*
r>
r>Gyengédséget kér.
r>Mindent csak szívvel dönt el.
r>Játékos lélek.
r>*
r>
r>Játszani szeret,
r>Apportozás, kedvence.
r>Dobd, és már hozza!
r>*
r>
r>Örömugatás,
r>Ha a gazdi hazaért.
r>Hozza, apportfát.
r>*
r>
r>Lélekeredet!
r>Becsület szobra: kutya.
r>Feltétlen hűség!
r>*
r>
r>Barátság szobra!
r>Igaz barát! Érdek nincs.
r>Haláláig hű!
r>*
r>
r>A japán kutyus,
r>Kilenc évig várt gazdit!
r>Állomáson halt…
r> *
r>
r>Nyár. Vakarózik.
r>Élősködők. Fürdetés.
r>Mint ázott ürge.
r>*
r>
r>Elmenni készül…
r>Nem ugat… szomorún néz…
r>Simogatást vár…
r>*
r>
r>Léces kerítés,
r>Kitört lécek. Megszökött.
r>Gyerek folyvást sír.
r>
r>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. [Csak akkor haiku a neve, ha kizárólag megszemélyesítetlen természetről szó. Minden más téma = senrjú!]
r>
A poétáról
r>
r>Este van, csak ücsörgök önmagamba,
r>Karcolgatok még merített papírra.
r>A mécsesem álmosan hunyorogni kezd már, fénye gyengül,
r>Én is kezdek álmos lenni, érzem is a pillám nehezül.
r>*
r>Este van, már sötét,
r>Ilyenkor írok szépeket.
r>Mécses kanóc leég.
r>*
r>Maradandó szavak,
r>Írásjelek, gondolatok…
r>Utókor olvas-e?
r>*
r>Lanyhuló figyelemmel, gyenge, elszökő fény mellett
r>Még írok, de gondolatom, nem pallérozott. Feslett.
r>*
r>Álmosodó aggyal
r>Művet ötölni nem lehet.
r>Álomlét cunami.
r>*
r>Még van tán' egy-két szó
r>Mit a toll, papírra karcol.
r>Emlékeztetőül.
r>*
r>Megnyugodva fekszek,
r>Megmarad vonalvezetés.
r>Majd tisztába teszem.
r>*
r>Holnap lesz, az új nap,
r>Új gondolatok, remények.
r>Reggel napsütés lesz.
r>*
r>Nemsokára elalszok, minden keservem elmarad,
r>Az idő meg közben, egy szép, új reggelbe áthalad.
r>Álmomban bekerülök az új, verses időzónába,
r>Ez reggelig pumpálja gondolatokat a lúdtollba.
r>
r>Ellenállhatatlan erő húz az ágyam felé
r>És addig ott tart, míg a Nap magát fel nem kelé.
r>Akkor majd rögtön marokba fogom a jó lúdtollamat
r>És leírom nektek az éjjel fogant gondolatokat.
r>Remélem, jók lesznek, Ti meg majd örültök,
r>És jobb, ha most fekszetek és rákészültök.
r>
r>Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József - készült: versben és HIAQ –ban…
r>
Meditálás a napok semmi kuszaságain…
r>
r>Megbolondult lét!
r>Végtelen nagy küzdések.
r>Csukott szem mit lát?
r>
r>Lét,
r>Milyen
r>Küzdések
r>Áldozata?
r>Bolond a világ…
r>*
r>
r>Lét a semmiben?
r>Minden, semmivel telve.
r>Semmi meg üres.
r>
r>Lét,
r>Semmi?
r>Megtöltött?
r>Semmivel telt?
r>Üresen telt lét…
r>*
r>
r>Karnyújtásnyira
r>Mi még, nem következett…
r>Semmire várás.
r>
r>Lét
r>Várás
r>Semmiből…
r>Semmi-várás…
r>Karnyújtásnyira!
r>*
r>
r>Áthaladt határ,
r>A széttépett ködfoltok…
r>Gyors ölelkezés?
r>
r>Lét
r>Ködben
r>Lépdelő…
r>Ködfolt-határ?
r>Köd a léthatár?
r>*
r>
r>Álmok lopottak,
r>De, az is a semmiből…
r>Hulló bilincsek?
r>
r>Lét,
r>Álmok
r>Gyűjtője.
r>Lét valami?
r>Bilincscsörgések?
r>*
r>
r>Tobzódó mi is?
r>Megvan! Álmon lovaglás.
r>Feleslegesség…
r>
r>Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.
r>
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
r>Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
r>Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
r>Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
r>
r>A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
r>Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
r>Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
r>Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
r>
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
r>Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
r>
r>A közelgő tél… elő dísze
r>A növények szép őszi színe…
r>A közelgő tél, elő dísze.
r>
r>Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
r>Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
r>Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
r>Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
r>
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
r>Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
r>
r>Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
r>
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
r>Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
r>
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
r>Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Mi lesz?
r>Vész lesz?
r>Kerítésem lesz?
r>
r>Semmim szétfolyt!
r>Nem vágyok tébolyt,
r>Forgópisztolyt,
r>Esetleg könyvmolyt.
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Ember, saját partján ücsörögve bámul,
r>Eme áradást végignézve, bambán ámul…
r>
r>Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
r>Eltelne az idő… végére elenyészni…
r>*
r>A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
r>A hegytől, elmenekülni?
r>
r>Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
r>Fölöttem, már dől feszület!
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
r>
