Idő 
Értékelés 
Értékelés Már a múltban mondták: hajózni muszáj…
r>
r>Emlékezni muszáj és hajózni is kell,
r>De, tele vagyok mindenféle emlékkel.
r>Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok,
r>Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok…
r>
r>(3 soros-zárttükrös anaforában)
r>Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság,
r>Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság…
r>Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság.
r>
r>Tavasszal már idejekorán a virágbimbók sírnak,
r>Tavasszal van újraéledés, ősszel mind lehullanak…
r>Tavasszal már idejekorán a virágbimbók sírnak,
r>
r>(Septolet)
r>Múltam romváros…
r>Nem sármos…
r>Nem bájos…
r>
r>Múltam emlékhalmaz,
r>De sokat kifogalmaz,
r>Újjáfogalmaz,
r>Engem meg bántalmaz.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Fogynak, mind eltűnnek sorjában a megfakult képek,
r>Pedig voltak őseim között nagymenő vitézek,
r>És bizony, már nincsenek is meg a régi fényképek!
r>
r>(Anaforás)
r>Éltemet áthatja már a mély, pince-dohos szag,
r>Én ezen nem változtathatok akaratilag.
r>Éltem kiveszőben, sorsirány a temetőben,
r>Én már elmúlóban, nincs mit tenni szemfedőben…
r>
r>(Senrjú, fél haiku láncban)
r>Régi emlékek
r>Búslakodnak, mind velem.
r>Lomos kacatok.
r>*
r>Régi emlékek,
r>Biz’ elhalványulóban…
r>Körbe; romfalak.
r>*
r>Régi emlékek,
r>Időt múlt veszteségek.
r>Minden csak múlik!
r>*
r>
r>Naponta eszembe vannak a régi szeretteim,
r>Naponta lepucolom fakult lélekélményeim…
r>A lépcsők is ódonok, pont olyként töredezettek,
r>Ráadásul testem is, lelkem is megöregedtek.
r>
r>(3 soros- zárttükrös, anaforás, belsőrímes)
r>Hol vagy már régi életem, amikor még remény tartott életben,
r>Hol vagy már régi életem, újként már sohasem… át nem élhettem…
r>Hol vagy már régi életem, amikor még remény tartott életben.
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Múlik az időm, gyorsan,
r>Betakar… a porlepte homok.
r>Múlt-kirándulás.
r>*
r>
r>De, már a múlt köde takaró!
r>Bénán fanyalgok!
r>*
r>Életbál el-végesül,
r>Én meg készülök odaátra.
r>Egyedül megyek!
r>*
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Emlékeim csak az enyémek, biztosan velem halnak,
r>Emlékeim akkor már… nem lesznek nekem több alkalmak…
r>Emlékeim csak az enyémek, biztosan velem halnak.
r>
r>(Apeva csokor anaforában)
r>A
r>Múltam
r>Régi már.
r>Köd-fátyolos,
r>Saját emlékek.
r>
r>A
r>Végbe…
r>Elviszem.
r>Idejétmúlt,
r>Saját emlékek.
r>
r>A
r>Múltam
r>Másoknak
r>Érdektelen.
r>Saját emlékek.
r>
r>Vecsés, 2020. május 11. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok,
r>De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok.
r>Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok.
r>
r>Már elmúlt az, az élet,
r>Közelg’ a végítélet,
r>Ki valakivé… az lett.
r>
r>Immár az életem szürkületében, magam szolgája vagyok,
r>A múltbeli adósságok megadásával, jól lemaradok…
r>Hetvenhárom múltam, érzem, immáron örök adós maradok.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 13. – Kustra Ferenc József
r>
A poéta siráma…
r>
r>Bánattal telítve írnám a szomorú versemet,
r>De nincsen elég gondolatom, keresek eleget…
r>Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret.
r>
r>Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak!
r>Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak?
r>A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak?
r>
r>Látom már, az jellemző rám, hogy pacát ejtek,
r>Tollszáramból leesnek a tinta könnycseppek…
r>Én meg gyorsan, kis itatóspapírt tépkedek…
r>
r>Nem most van, hogy átélem a boldogság pillanatát,
r>De naponta érzem magamon az élet mivoltát…
r>Leírnám, de hogyan, hogy értsék tollam kiáltását?
r>
r>Neki is veselkedtem, de tollhegy beakadt... papírba,
r>Tenta fröccsent, cseppecske meg repült… bele a panírba!
r>Éhes vagyok, és csak boldogtalan… ez lesz a fasírtba…
r>
r>Imára kulcsolnám én a kezeimet, de akkor hogy írok,
r>A lelkem meg, ha elmegy egy teljesen más vágányon… sírok.
r>Segítségért kiáltok... egy ilyen életet nehezen bírok.
r>
r>Karcolom a papírt, leírom, hogy ne fájjon a szívem,
r>Soraim gyarapodnak, hogy alakul az életívem…
r>Kilesek az ablakon… nekem a hold-ezüst a színem.
r>
r>Most ismerem fel! Írok, gondolatokat ontok a papírra,
r>Lelkem legmélyét keresem én fel, fütyülők minden manírra…
r>Boldogan verselek, csodálattal nézek az aszott fakírra.
r>
r>Vecsés, 2015. december 30. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra
r>És úgy tűnik, hogy nézegeti magát a kicsi, alig-hullámokba…
r>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra.
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas,
r>A strand is tele van fürdőzőkkel, ezt is már megszokta a nádas…
r>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas.
r>*
r>(Senrjon duó)
r>Két gólya is ott landol,
r>Bizton vacsora ügyben jöttek.
r>Erényük a csend!
r>
r>Igen halk a landolás,
r>Vacsora-békák észrevették?
r>Nem is csámcsognak…
r>*
r>(Bapeva)
r>Vízben
r>Fürdőzők.
r>Pancsolásnak,
r>Azért van hangja,
r>De jön est és múlik.
r>A sötét érezhetőn
r>Kezd sűrűsödni, ahogy, ül.
r>Körbe felhők, sehol nincsenek,
r>Szélcsend uralja a teljes tájat.
r>Az ici-pici hullámok… égtükrök.
r>*
r>Az alkony immár végleg bejelentkezik, egy távoli harangszóval,
r>Balatonunk is láthatón lefekvéshez készülődik… csendes szóval.
r>
r>Vecsés, 2021. május 12. - Kustra Ferenc József
r>
Ezerarcú Balaton
r>Ó, Te hazámfia! Szeretünk!
r>Vized a miénk.
r>*
r>Ezerarcú Balaton
r>Gyönyörködünk is orcáidban…
r>Vized… aranyból!
r>*
r>Ezerarcú Balaton
r>Tudat simogat, hogy miénk vagy.
r>Hullámaid közt…
r>*
r>Ezerarcú Balaton
r>Partodon nyaralni fölséges.
r>Nyugalom tava.
r>*
r>Ezerarcú Balaton
r>Ó, hajózni, bizony fölséges.
r>Siklás, élvezet.
r>*
r>Ezerarcú Balaton
r>Nagyon bízz, mi mindig szeretünk!
r>Egymásé vagyunk!
r>
r>Vecsés, 2022. március 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban, fél-haiku lánc formátumban.
r>
