Hétköznapi pszichológia
r>
r>(6 sorosban)
r>A közmondás is jelentős az egyéni és közidentitás képzésében,
r>Ugyanis, erre is szükség van az útkeresés, haladás szükségében.
r>A közmondás közösséget formáló, sőt teljes nyelvi kifejezésében
r>Ugyan azt
r>A tudást, ismeretanyagot adja tovább, őrzi nyelvet egészében.
r>
r>Emberi evolúció, a tudat, a psziché jelensége lényegében.
r>***
r>
r>Több ezer éves, írott szövegekben is vannak közmondások,
r>Amiket szinte mi is jól ismerünk és nem ellentmondások.
r>Görög és a római kultúrákban is volt már olyan megfigyelés, mint manapság
r>És az akkor szerzők is tudták, hogy ezeket megörökíteni egy nagy mulatság.
r>
r>Vannak ó-régi közmondások, amiket még mi is megértünk
r>És vannak olyanok, amiket alig, már más lett az életünk.
r>Van csoport, amiben emberi tulajdonság vagy jelenség, mit leírtak
r>És ez bizonyítása, hogy az emberi lelkek régóta azonosak.
r>Másik csoport, ami tevékenységhez, foglalkozáshoz kapcsolódó,
r>Sőt, életmódhoz is, de ma már ezeket értékelni: múltba látó...
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A társadalom és kultúra változik, ez teheti ezeket régmúlttá,
r>Mert az üzenetük a mai léten, már nem tehető kompatibilissá...
r>A társadalom és kultúra változik, ez teheti ezeket régmúlttá.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>A pozitív pszichológiát követők, sok közmondást elutasítanak,
r>Mert ők nem értik: azzal, hogy az hátrányos voltú, így vitát nyitnak a múltnak.
r>Ők az új hullámosok, akik rossz értelmezői a réginek, a múltnak...
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Micsoda nagy dőreség,
r>Összevetni évezredeket.
r>Kultúra őrző.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Kritikai észrevételek,
r>Érkezettek,
r>Múltkor készletek...
r>
r>Közösséghez tartozás,
r>Összetartozás.
r>Nyelvi-kulturális identitásunk
r>Teszi érthetővé, amit mondunk.
r>*
r>
r>(Senrjon csokor)
r>Közösséghez tartozás
r>Élménye, nagy biztonságot ad.
r>Szorongást csökkent.
r>
r>A biztonság szükséges,
r>Öntudatlanul ragaszkodunk.
r>Érzelmi kötés.
r>
r>Közmondás üzenete...
r>Elvetés, elfogadás morál.
r>Ragaszkodásunk.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A közmondásokkal deklaráljuk, hogy mely nyelvi-kulturális közösséghez tartozunk,
r>Ami fontos, mert kifejezi egész pontosan, hogy mely -saját- közösséghez tartozunk...
r>A közmondásokkal deklaráljuk, hogy mely nyelvi-kulturális közösséghez tartozunk.
r>
r>Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József -íródott: 6 sorosban és alloiostrofikus versformában.
r>
Oximoronos életrészletek…
r>
r>Rendelőbe állok,
r>Orvosra várok,
r>Rinyálok!
r>Lesz-e embernek egészsége?
r>Vagy orvos tudja… vége?
r>Orvostól függ léte?
r>*
r>
r>Télen jót szánkózok,
r>Csúszkálok,
r>Bukdácsolok.
r>Cipőm, ruhám elázik,
r>Lábam térdig majd’ lefázik…
r>Más; bent rumos-teázik.
r>*
r>
r>Virágzik mandula,
r>Ázott hacuka
r>Dúlva…
r>Mandulaszüret esőben,
r>Száraz termés lehetetlen, de bőven…
r>Ládák, létrák sátoresőben...
r>
r>Vecsés, 2019. december 11. – 15 szavas-6 sorban, egy új versforma, amit én alkottam. Első blokk 3 sorban, 5 szóból áll. A 2. blokk 3 sorban, 10 szóból áll. Szóelválasztás tilos és kötelező a rím. A két blokk rímképlete; A és B
r>
Már lassan nem lesz a birtokomban
r>Az életem lángja.
r>Már csak parázs van, birtokomban
r>Az élet maradéka.
r>Ha kihuny a parázs, szürke hamu lesz
r>És széthordja a szél.
r>Ha kihuny a parázs, hosszú hideg lesz,
r>Már a meleg sem kél…
r>
r>Vecsés, 2011. július 6. – Kustra Ferenc József
r>
Macskaköveken sétálvar>kismadárka rám kacsint.r>Kérdem én:- Te flörtölsz velem?r>Ugrik egyet, s rám legyint.r>r>-Dehogy komám, hogy gondolod?r>Van nekem egy hű párom.r>Kacsintásom azt jelentir>tele lett a nadrágom.r>r>Megijedtem lépteidtől.r>Félek eljön az idő,r>amikor a koppanásbólr>macskakövön macska nő.
A háborodott
r>Tegnap holnapja, ma van!
r>Múló pillanat!
r>*
r>Mindennap árnyat vet a múlt a mai napra,
r>Ez bizony lelkembe ivódott, meg az agyba…
r>Nem tudok ettől szabadulni... gondolatba.
r>*
r>Múlt történések…
r>Sírva fakadó mosoly!
r>Átélt pillanat.
r>*
r>Minden gondolatnak vannak árnyoldalai,
r>És ezek belőlünk folyvást csak tolulnak ki.
r>*
r>Az idő csendje,
r>Görnyedve elmenetel.
r>Múltba masíroz!
r>*
r>Múltnak a csendje,
r>Lélekemelő remény.
r>Bizalom! Mégis?
r>*
r>Fakó a világ,
r>Jönnek, mennek a napok.
r>Múltban végződik…
r>*
r>Messze utazok én az időtengereken át.
r>Benne átölelnek hullámok a habokon át.
r>Rohanvást kéne sietni, mert elfogy az életutam,
r>De, ha meggondolom, nem csökken a múltbéli fájdalmam…
r>
r>Visszanézve múltba, hány élettel jöttél a világra?
r>Van-e valaki, aki figyelmeztet bajra, hibára?
r>*
r>Fáradtan ballag,
r>A jövő a múltunkba.
r>Napi lét, enyész!
r>*
r>Ha elszáll az élet, majd egy kicsinyke fénysugárka hív,
r>Múltad véglegesen beszippant, utolsót dobban a szív.
r>Akkor már csak a múltad leszel… milyen kék lesz az ég, hív…
r>
r>Az utad végén, bármi van is, visszafordulni nem lehet,
r>Ha van még erős gondolatod, az már csak káprázat lehet…
r>Ha még alkotnál, késő itt már neked, semmi nem segíthet.
r>*
r>Emlék integet,
r>Volt árnyjáték rám feszül.
r>Emlékkutatás…
r>
r>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Meditáció versben és európai stílusú haikuban…
r>