Tengetem, végtelen életem…
r>Végtelen életem, tengetem…
r>Életem végtelen, tengetem…
r>Ezt nem! Nekem ez elegem…
r>
r>Életben szerencse szerepe fergeteges,
r>Nekem nem lehetne életem elégséges?
r>Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de
r>Életem mentes lenne… helyes cselekedettel.
r>
r>Mézes méhecske, legyek, repkedve, de
r>Nem, én rengetegben megyek, epekedve.
r>Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek,
r>Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek.
r>
r>Vezekelni kell és lehetne,
r>De nem lehet, mert elnyelne
r>Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében
r>És lennék lehetetlen peches, szeretetben…
r>
r>Hegyekben is lehetnék, nézném fent,
r>Lent lehetetlen esetek nem reggelt
r>Teremtenek nekem, este békét sem.
r>Nem, de fellegeket… én magam mentem.
r>
r>Emberek, kérdezem, szerettek engem?
r>Egyébként nem szerettek engem?
r>Jelentkezem csendesen, személyesen,
r>Vezessetek engem ezen lékveszélyen.
r>
r>Nekem nem megy, elegem
r>Lett, mert tengetem életem…
r>Nektek lehet, elég… nektek,
r>Sebesen cselez életetek.
r>
r>Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek?
r>Nem elég… én nem hebrencsen teszek!
r>Életem végtelen… de én tengetem…
r>Nem ez kell! Nekem ezzel elegem!
r>
r>Szép emlékek szememben,
r>Fekszek és nézem e szépeket.
r>Elszenderedek egészen békében,
r>És tengerében meglelem békémet?
r>
r>Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott.
r>
Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés?
r>Sok a körülmény, mi legyen a döntés?
r>Tudok én dönteni jól és vagy rosszul,
r>Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul.
r>
r>Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz.
r>A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz?
r>Átcsap-e sorsrontó tragédiába
r>És mint senki, mehetek vakvilágba.
r>
r>Ötven éves vagyok és újra kezdtem,
r>Próbálom sikeressé tenni éltem.
r>Az életben én csak rosszakat látok,
r>Rossz úgy behálóz mindent, mint a pókok.
r>
r>Zeusz és a többiek! Haragusztok?
r>Tán mondanátok, miért haragszotok.
r>Mondjátok, én tán el vagyok átkozva?
r>Ki lehet oka, talán egy boszorka?
r>
r>Kérlek, hogy vegyétek le már a rontást
r>És sújtsa inkább a rosszat, bárkit, mást.
r>Tudok sokat, ki ezt bőven érdemli,
r>Már legyen más, ki ezt tényleg érdemli.
r>
r>Feladjam, nem adjam, ez itt a kérdés?
r>Bontsam le én a saját váram, no és?
r>Ötven évesen önként így dönteni,
r>Az magamat már örökre leírni.
r>
r>Már küzdöttem eleget, tettem érte,
r>Hadd érjen be már a munkám gyümölcse.
r>Már lejárt a hét szűk esztendő plusz egy…
r>Engedjétek, mi jó, mi előre megy.
r>
r>Már csak nem veszitek a lelketekre,
r>Egyel még több lesz a szegény, embere.
r>Mi ebben az élvezet, mi jó ebbe?
r>Ott ebből nincs mindenkinek elege?
r>
r>Döntöttem, most még kérlek benneteket…
r>Megtagadtok? Tagadom léteteket.
r>Elég ebből! Mért vagyok senkiházi?
r>Tán ti tagadjátok azt, mi világi?
r>
r>Ne csak csillantsátok felém a reményt,
r>Tegyetek végre, igazi engedményt.
r>Megígérem, még keményebben fogok
r>Dolgozni, mint ahogy én rászorulok.
r>
r>Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés?
r>Most már végleg kezetekben a döntés.
r>Élhetem tovább, mihaszna életem?
r>Előkerül, túloldali végletem…
r>
r>Én meg fogom markolni a szerencsét,
r>Adjatok belőle, egy kis üvegcsét.
r>Kezdjétek el legalább csepegtetni,
r>A sok-sok csepp majd, elkezd megáradni.
r>
r>Korpa közt hadd legyek én a búzaszem,
r>Mely cseppektől csírázik, szárba szökken.
r>Ebből lesz az aranysárga búzaföld,
r>Szakmám, az életet adó termőföld.
r>
r>Nem csak rólam van szó, már másokról is,
r>Kérdezik, hogy boldogulunk? Mikor is?
r>Ennyiünket már mégse büntessetek,
r>Ez tán’ nem a legjobb élvezetetek.
r>
r>Győzzön végre szakértelem és tudás,
r>Ez legyen a világ sora és nem más.
r>Fontoljátok végre, eljött a döntés:
r>Feladjam, ne adjam? Ez itt biz’ kérdés…
r>
r>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József
r>
Magas falak alatt
r>Vadas falat halad…
r>Marad az akarat
r>A falat hadd halad…
r>
r>Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József
r>
Felfegyverzett eszmévelr>Nézte a világot,r>És félelmetes sereger>Elszánt szívvel csatázott.r>r>A római birodalom r>Reszketett tőle. r>A világ történelmében r>Örökre lett beszőve.r>r>Az egész Közép-Európar>Volt dicső birodalma,r>Bizánc leverése utánr>biztos lett az uralma.r>r>Csak Róma előtt állt megr>A pápa kérésére.r>A kereszt hatalmánakr>Csodás intésére.r>r>Rővid volt uralma, r>mert végül meg lett csalva.r>Csalfa feleséger>Rútul cserbenhagyta.r>r>Tőrnek pengéjer>Hatott a szívébe.r>Hamar elvérzett,r>Ez lett gyilkos vége.r>r>Halála után r>Eltűnt birodalma.r>Már csak emlékezetbenr>Maradt meg hatalma.r>r>r>r>r>r>r>r>r>
Leállítottad-e a világot,r>s feladtad-e bajait?r>Érezted-e szíved tüzét,r>s arany árnyalatait?r>r>Hátrahagytad szeszélyeid,r>s kidobtad a törmeléket?r>Szembenéztél a világgal,r>de nem szenvedtél veszteséget?r>r>Tükrözted-e a világotr>mely tisztán visszaverődik,r>é érezted-e teljességétr>hol minden egybefűződik?

Értékelés 

