Idő 
Értékelés 
Értékelés Csermely az élet, botorkálunk,r>Bár a kövek közt meg- meg állunk.r>Messze van, nem látjuk ér végét,r>Ki, hogy fogja élni életét?r>r>Kinek élete hosszan folyik,r>Ő az életével jól játszik.r>De, élete széles is lesz?r>Ez nem tudni, hogyan is lesz...r>r>Az életnek is van hordaléka,r>Mi lerakódik a folyópartra.r>Úsznak benne motoros hajók,r>És csorognak rakott uszályok.r>r>Vagy kanális, vagy Amazonas,r>Vagy csak banális, vagy hatalmas.r>De mindenképpen tovább kell élünk,r>Medrében, továbbfolyik életünk...r>r>Budapest, 1997. augusztus 30. ? Kustra Ferenc Józsefr>
A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel
r>Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő
r>Útszéli fák között, versenyez a kikelettel
r>És a betonúton mutatta, hogy ő az erő.
r>
r>Az út olyan lett, mintha egy termoszból
r>Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak
r>Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából
r>És az úti vándorok lassacskán haladtak.
r>
r>Korán keltem, úton voltam
r>Suhantam a célom felé.
r>Jött a pirkadat, haladtam
r>Mint, ahogy a vándor teszé.
r>
r>Kísértetként lebegve suhanok az úton,
r>Opel Zafirából a szememet meresztem,
r>Hogy jól lássak a sötét, ködárnyék monoton
r>Sötétjében… kormányt, félelmet nem eresztem.
r>
r>Suhanok ködbeveszően, mint ninja…
r>A sötét és nyálkás út nem akadály.
r>Én vagyok a sötétség eltűnő harcosa,
r>Repülök előre, mint a tengeri sirály.
r>
r>Olyan volt, mint háború vérgőzös ködje,
r>Én suhantam, hogy odaérjek mielőbb.
r>Csak attak volt és rohantam előre,
r>Bennem volt az, hogy mi lehet, lesz később…
r>
r>Épp, hogy észrevettem, az átvágó vaddisznókat,
r>Libasorban meneteltek, mint köd katonái…
r>Tapostam a féket, koptattam a gumikat,
r>Sikerült… áldom Urunkat, jók az imáim!
r>
r>A hátamon nem volt batyu pogácsával,
r>Mentem dolgozni, kávét vittem magammal.
r>Ködös hajnalon róttam a betont kocsival,
r>Lett napfelkelte… napfényt is vittem magammal.
r>
r>Budapest, 2011. november 14. – Kustra Ferenc József
r>
Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak,
r>Viharban is repülnek a madarak…
r>
r>Siránkozó lőrések vágyják a harcot,
r>Én mikor vághatok csodálkozó arcot?
r>
r>Sokan várjuk, eljön az idén is a tavasz,
r>Bár a zord tél, még hamiskás, sőt talán ravasz.
r>
r>Gügye álmából, bízzunk, felébred a világ,
r>Lesz még itt jó lét, akarjuk… lesz még boldogság.
r>
r>Vecsés, 2013. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
Veled, ágyba menni,r>Ott kéj-réteden legelni?r>Isteni eledel.r>*r>Pettinget akarnál?r>Kettő, három vagy négyujjast?r>Orgazmusod számít!r>*r>Beléd hatolhatnék,r>Fék nélkül, nyakra csókokat?r>Vad csípőringatás.r>*r>Cickókat, érzéki r>Simogatással szeretném.r>Hátra? puszi halmaz.r>*r>Megint.még akarod??r>Nyomjam szerelem-fészekbe?r>Orgazmus őrület!r>*r>Hason akarsz lenni?r>Kielégítetlen vadvágy.r>Helyezkedj jólesőn?r>r>Vecsés, 2019. január 15. ? Kustra Ferenc ? íródott; kissé erotikus HIAQ csokorban.
Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában.
r>
r>(Senrjon)
r>Járvány még nem múlt végleg,
r>De pluszban már van egy háború.
r>Harc dúl egy hete…
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Lesz cudar világ,
r>Egyhamar nem múlik el.
r>Egy hete harc dúl.
r>*
r>
r>(Leoninusban)
r>Rettenetes veszteségek lesznek, érzem is, hogy most erre éppen-nagyon ráérzek.
r>Emberiséget és a mai világot ismerve, szomorú… részt veszünk figyelve.
r>Szemlélőnek lehetnek víziói, de jelzem, már nem lehetnek illúziói.
r>*
r>
r>(6 sorosban, leoninusban)
r>Európa középső részén kitört a háború, ez mit hoz, az maga a ború!
r>Itt hetven éve nem volt háborús összetűzés, nem kellett semmilyen visszaszerzés.
r>Nagyon messze vannak ők, a kiagyalók, jelen háborúban ők a ragadozók!
r>De
r>Nagy a baj, de nagyon, mert meghülyült mindenki, majd egyszer, ki fogja ezt jóvá tenni?
r>
r>Múlthoz képest már „éhező” a jelen, nép védtelen, pártolók szeme meg sem rebben…
r>*
r>
r>(Sedoka duó – félhaiku láncszerűen)
r>Nagy disznóság ez
r>Az emberiségtől… no!
r>Ártatlanok megszívják!
r>
r>Pénz-hatalmasok,
r>Emberiség részei!
r>Ártatlanok… megszívják!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Menekültek,
r>Szerencsétlenek,
r>Gyerekek!
r>Családok szétesnek!
r>
r>Katonák, majd meghalnak…
r>Gyerekek apa nélkül maradnak…
r>Özvegyek lakolnak…!
r>
r> Vecsés, 2022. március l. – Kustra Ferenc József – íródott: a világban beállt életrealitásról, alloiostrofikus versformában.
r>
