Idő 
Értékelés 
Értékelés Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben,
r>Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben.
r>Lépteim alatt a tócsa jege reccsen,
r>Kellene, de biz' meleg kabátom nincsen.
r>
r>Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak,
r>Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak.
r>Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült,
r>És ez az állapot nálam már réges-rég idült.
r>
r>Örömöm annyi, hogy nézem a Dunán a sok szép, fehér táblát,
r>A természet úgy alkotta meg, mintha látnék, sok fehér márványt.
r>Ez a hideg és a szép látvány, fázósan nincsen szinkronban,
r>De nekem csak ez, és ennyi jutott a rám rótt, rossz sorsomban.
r>
r>Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc József – [Pályázati anyagnak készült.]
r>
Nem is hiányzom neked, Csilla?
r>Búj ölembe, mint égő szikra!
r>Lelked simogatnám,
r>Arcod puszilgatnám.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Gyere már, ne várass, jőj Csilla,
r>Jer már, várok a bújásodra…
r>Érintenénk lelkünk,
r>Megjőnél… Érezünk.
r>Nekem, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Szívem oly’ érted dobog Csilla!
r>Búj ide, mint nap boldogsága.
r>Bánatról beszélnénk,
r>Boldogságot élnénk.
r>Jer már, nagyon hiányzol Csilla!
r>
r>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Versben és haikuban
r>
r>Havazik, én meg állok, várok… nem a napfényben…
r>Csak várva és állva, ázok, sűrű hóesésben,
r>És már a bajuszomat is befehéríttette,
r>Hideg meg... szám szélét lilásra elkékítette!
r>
r>Bízok, hogy reggelre a sok-sok jégvirág is kivirágzik,
r>Lesznek angyalok is… kántor jókedvű lesz és orgonázik…
r>*
r>Süvöltve száll a
r>Tél szele, árkokon át!
r>Árokparti szél.
r>*
r>Szép a fagyos kép,
r>Összekuszált hópelyhek…
r>Vízszintesen száll.
r>*
r>Hóesés! Szakad!
r>Kavarodás, fagyos kép!
r>Úgy dühöng a tél.
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hűlő testem,
r>Nagyon erőszakos, csak elállja, hogy messzire lásson szemem.
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Úgy szakad a hó,
r>Dombra megyünk szánkózni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hideg testem,
r>És az erőszakos, nem engedi, hogy messzire lásson szemem.
r>
r>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben,
r>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben.
r>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok…
r>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok…
r>
r>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem?
r>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem…
r>*
r>Ha már hó esik,
r>Dombon fogunk csúszkálni…
r>Hóba süllyedünk!
r>*
r>Hegyek, fák, lombok, utak és bokros völgyek,
r>Mind fehérek, hópelyhek befedik őket.
r>Szállnak, a hópelyhek, repülnek ott fent, a széllel,
r>Az meg fújja őket mindenfelé, szanaszéjjel.
r>
r>A hideg uralkodik hófúvással, szanaszét…
r>Már úgy várom a hófúvás végének kezdetét…
r>Vajon megérem én a vég kezdetét,
r>Vagy csak élem soká, a kezdet végét?
r>*
r>Gyönyörű, kék ég!
r>Havas, tejfehér minden.
r>Gyönyörködtető.
r>*
r>Felhőpaplan alól, ha majd kitakarják az égboltot,
r>Bízok benne, hogy látok én még szép eget… sok csillagot.
r>
r>Vecsés, 2015. január 01. - Kustra Ferenc József
r>
Ős rokonoknál…
r>
r>Lelkem imája,
r>Halkan, csendben jön elő.
r>Esdés, magányban.
r>*
r>
r>Fagyos a bánat,
r>Látogatom őseim.
r>Havas temető.
r>*
r>
r>Temető csendjét,
r>Növeli hótakaró.
r>Örökálom csend!
r>*
r>
r>Havas faágak.
r>Havasak a kispadok.
r>Jégcsapos ágak.
r>*
r>
r>A belső hangom,
r>Hangosan zokog. Bánat.
r>Kút is szétfagyott.
r>*
r>
r>Havat elsöpröm,
r>Mécsest és gyertyát gyújtok.
r>Pici láng, jelkép.
r>*
r>
r>Némán könnyezek,
r>Bánatomat csak nyelem.
r>Vigasz szava nincs!
r>*
r>
r>Hó újra esik…
r>Hópihék ülnek reám.
r>Egy gondolat mind!
r>*
r>
r>Hó, csendben esik,
r>Temető szűzies lesz.
r>Üres világom…
r>*
r>
r>Hazafelé, oly’
r>Nehezen indulok. Bú.
r>Nyomok a hóban…
r>
r>Vecsés, 2014. november 11. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokor csokorban.
r>
Borús élete egyetlen felleggel sem homályosította
r>Az öregúr arcának ragyogását, és nem behavazta
r>Ezt a furcsa tüneményt, sőt az öregúr kelleme,
r>Az eszmélés rejtett bugyrának öregedő öröme.
r>
r>Csongrád, 2012. július 28. - Kustra Ferenc József
r>
