Idő 
Értékelés 
Értékelés „Én megtehetném, és mégsem teszem,
r>csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
r>játszom magammal, ennyi az egész,
r>siratni való inkább, mint merész.”
r>
r>Hah! Most látom csak, esteledik,
r>Ember lassan a sötétben elbotlik,
r>Mert a sötétség már térdig ér,
r>E nap már tevékenységre mit sem ér.
r>
r>Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
r>Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
r>Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
r>Reggel jössz, látszani fog a jászol.
r>
r>Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
r>De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
r>Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
r>Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
r>
r>Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
r>A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
r>Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
r>Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
r>
r>Csendben mélázva, az jár az eszemben,
r>Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
r>Remélem… tovább maradó szellemben…
r>
r>Lassan elmúlik éltem egy napja,
r>Én meg térdig járok ama gazba?
r>
r>Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
r>
Csak rád gondolok, Annabella!
r>Hiányom pótolhatnád Bella…
r>Legyél testközelbe,
r>Lélekreménységbe…
r>Kezdődhetne, szép napok sora!
r>*
r>Lennél itt végre, Annabella?
r>Ó, Szerelmem bolyhos ostora…
r>Kemény a hiányod,
r>Várlak, ha nem bánod…
r>Ha jönnél… lenne nap műsora.
r>*
r>Jönnél már ide Annabella?
r>Lennél már hiánypótló, Bella?
r>Élném közelséged,
r>Szeretném a lényed…
r>Roppantul hiányzol, ó, Bella!
r>
r>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Az élet csak alakul rendezetlenül,
r>Én élem továbbra is rendületlenül.
r>Várok vonatra, mi visz dicsőség felé,
r>Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé.
r>
r>Pálya mentén, azonban sok a kitérő,
r>Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő.
r>Kilendül a vonat és dicsőség helyett,
r>Van az örültek háza, mindenek felett.
r>
r>Tán’ a világ végére kell vándorolnom?
r>És talán útközben meg éhen kell halnom?!
r>A dicsőség út örök jelöltje vagyok,
r>E vonattal én előbbre nem haladok.
r>
r>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
A tóparton békák kuruttyolnak,
r>Vacsorára szúnyogokat várnak.
r>De már a szúnyogok elrepültek,
r>Békák meg éhesen lefeküdtek.
r>
r>Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc József
r>
Repülnek a varjak a hideg légben,
r>Jól kirajzolódnak az ég, kékjében.
r>Sokan vannak, szinte fekete felhő…
r>Az ég-kékje… csak néha, de előjő.
r>
r>Nagytestű madarak és sokan vannak,
r>Határban keresik a barázdákat.
r>Ők is a hideg elől vándorolnak
r>És küzdenek, így tán éhen nem halnak.
r>
r>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
