Idő 
Értékelés 
Értékelés Mereven bámulok
r>Álmélkodó rosszallással,
r>Arra, mi nem tetszik.
r>*
r>Lehetetlen az, mit
r>Én nem tudok megcsinálni.
r>Rosszak, körülmények.
r>*
r>A hideg kávémat
r>Iszom, nem megyek innen el.
r>Most lesz még csak a nyár.
r>*
r>Az új fészekrakás.
r>Toll nélküli az esküvő.
r>A közös otthon új.
r>*
r>A Hold ágyadba néz,
r>Bekukucskál kékes sugár!
r>Alszol, nagyon horkolsz.
r>*
r>Hold, itten nem számít.
r>Két köntös is fellebbenhet.
r>Már nincsen horkolás.
r>*
r>Reggel majd Hold elmegy
r>Föld túloldalán elalszik.
r>Felhős lett az idő.
r>*
r>A szavak, holt sora...
r>Érzések, szavak, egyveleg.
r>Mindennel felérhet.
r>*
r>Kihez forduljak, hogy
r>Lecsökkenjen a távolság?
r>A szerencse felé?
r>*
r>Sárga rózsa csokor
r>Szirmai, már mind hervadnak.
r>Szárazság. Vízhiány.
r>*
r>Pihenget a csend is.
r>Még hegyorom is lepihen.
r>Esti harangszó száll.
r>*
r>Kertem már nem terem,
r>Meleg szárazság a károm…
r>Esőváró táncok…
r>*
r>Kombájn vágja búzát,
r>Kinyílt pipacsot letarol.
r>Mezítláb a tarlón…
r>*
r>Nagyon szép alkotás,
r>Távlataid végtelenek.
r>Pazar eszmeiség…
r>*
r>Életem az álom…
r>Utazok élet tengerén…
r>Realitás vágyam…
r>*
r>Csak magam vagyok, az
r>Oly’ sűrű rengetegemben.
r>Szabadság: álmomban.
r>*
r>Elrohant az élet,
r>Közben hajtja benned, véred.
r>Büszkeség, reménység…
r>*
r>Félszeg vagy? Félszegen
r>Nem tudsz intézni semmit sem.
r>Végy erőt magadon.
r>*
r>Álomba borul, ma!
r>Holdfényfüggöny teríti be.
r>Reggel átöltözik.
r>*
r>Kezek remegőek?
r>Játékos ujjak csak voltak?
r>Rozsda, győz test felett!
r>*
r>Nagy láng, már lelohadt.
r>A lélekparázs, még izzik!
r>Fáradt, elmúlt élet.
r>*
r>Erre száll kékmadár,
r>Ujjongó csiviteléssel.
r>Nem hagyott is semmit.
r>*
r>Könnyekben úszok és
r>Fuldoklok. Párás a látás.
r>Nekem, kell kékmadár.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…
r>
A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem…
r>Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem.
r>Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk, de, majd, ha megérem!
r>Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem?
r>
r>Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek,
r>Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek…
r>Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek.
r>
r>Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó nagy igát,
r>Viszont, már tán' nem én fogom eltüntetni az élet mocskát…
r>Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát.
r>
r>Várj még... előttem az élet, csak győzködőm magamat,
r>Leélem, ami még van, bár már nem lelek aranyat…
r>Még van időm... bejárom a saját útvonalakat.
r>
r>Vecsés, 2016. március 8. - Kustra Ferenc József
r>
Sokat szenved a vándorkomédiás.
r>Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér.
r>Nappal koplal, este nincs vacsorázás,
r>Fáradt, mire szénapadlásra felér.
r>
r>Hosszú, döcögős életben semmi sem jó.
r>Vándoréletben nincs normális élet.
r>Ellenséges, lenéző környezet ’való’,
r>A képzelet állít neki síremléket.
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott; eme amatőr művészek emléke előtti tisztelgésként!
r>
Kis medvebocsok
r>Verekszenek. Életet,
r>Így gyakorolják.
r>*
r>Ha esik eső
r>Csak ázzál és hadd essen.
r>Ez élet rendje.
r>*
r>Isten hozott Ősz.
r>Vártam, tudtam, hogy eljössz.
r>Lesz még hideg is.
r>*
r>A tél jéghideg,
r>Ágról a jégcsap lelóg.
r>Messze még a nyár.
r>*
r>A részeg éjben,
r>Árokban henteregnek.
r>Reményt vesztettek.
r>*
r>Ülünk est alatt,
r>Várjuk, hogy lemegy a nap.
r>Készül a reggel.
r>*
r>Nézem az eget.
r>Sötét, nézzem hajnalig?
r>Nem látok semmit.
r> *
r>Fénylő csillagok
r>Fent vannak egész éjjel…
r>Figyelem, kéjjel.
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 7. - Kustra Ferenc -József- íródott: senrjú csokorban.
r>
A relaxálás, szféra zenéje a csend,
r>Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend.
r>Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés?
r>A csendben lehet így elmélkedés?
r>
r>Forró feketekávé csöpög államon,
r>Hangja csak elandalít, én így álmodom…
r>Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok,
r>Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók…
r>
r>Majd, ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra,
r>Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva... fájva!
r>Villámlik, belegázol az én csend világomba,
r>Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
r>
r>Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc József
r>
