Idő 
Értékelés 
Értékelés Torz idő a múlt,
r>Kopott sírok porosak.
r>Kínban szenvedés.
r>Vonat halad, kattogással,
r>Lassan, vágányjavítással.
r>*
r>Múlt nem ismeret,
r>Súlyos lélekszegénység.
r>És elbutulás.
r>Áthaladunk szikes réten,
r>Madártáncot látunk éppen.
r>*
r>Reszket a tudatunk
r>Szembejön velünk a jövő…
r>Az arcunkba nevet.
r>Nagy Alföldünkön haladunk,
r>A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
r>*
r>Álmok égben jártan,
r>Bizakodva, reménykedőn.
r>Múlt, olyan, amilyen.
r>Látom, versenyt fut, őz csapat,
r>Kis gida, nagyon lemaradt.
r>*
r>A múlt fényei,
r>Vissza, már nem hozhatók.
r>Keresd, szépséget…
r>Odébb van, nagyobb belvíz tó,
r>Gólya áll, szeme kutató.
r>*
r>Eltemet múltad?
r>Hiszed, hogy a jövő szebb?
r>Mért hitetlenkedsz?
r>Vágányjavításnak vége,
r>Indul mozdony füstölgése.
r>
r>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)
r>
Toll-percegtető harcostársak…
r>
r>Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek?
r>Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek?
r>A vérem az még biz' nekem kellene,
r>Törölni a vétkeimet… lehetne…
r>
r>Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja,
r>És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja,
r>A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt,
r>Mint cselszövő próbálja előhozni... rejtőzködőt.
r>
r>Mi, mikor fog megtörténni, mi lesz az, ami nagyon soká tart,
r>Még nem tudom, jövőt nem ismerem, de még taposom az avart.
r>Ó, Ti poéták, Ti toll percegtető harcostársak!
r>Olvasóink örömére, percegjenek a tollak…
r>Vélem, ha ezt tesszük, Istennek nagyon tetsző cselekedet...
r>De lélekkötelességünk is, pátyolgatni más lelkeket…
r>
r>Vecsés, 2015. február 04. - Kustra Ferenc József
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz,
r>Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz…
r>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak,
r>Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak…
r>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak.
r>*
r>(Leonidus)
r>Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem,
r>Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem.
r>Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem
r>Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted.
r>Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora…
r>Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat.
r>De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült.
r>Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst,
r>Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst.
r>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst.
r>*
r>(Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös)
r>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada,
r>Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca…
r>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada.
r>*
r>(Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva)
r>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem,
r>Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem…
r>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem.
r>*
r>(Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva)
r>Az estélileg megjött
r>Magányom ismét megríkatott.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg magány
r>Úgy, vehemensen erőszakos.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg senki
r>Sincs velem, lélekőrlő nekem.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg bájos
r>Lét, magánynak, nincsen kiróva.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg újra
r>Előjött kispad ügyet… élem.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg alvás
r>Zokogással kezdődik… ez van.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>
r>Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
r>Séta az avarban, lassan tovább megyek.
r>Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
r>Embernél is van ősz, ez is… időszerű.
r>
r>Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
r>Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
r>Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
r>Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.
r>
r>Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
r>Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
r>Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
r>Múlandó életnek, testünk csak a háza.
r>
r>Lombhullást követni fogja a hideg tél,
r>Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
r>Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
r>Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…
r>
r>Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…
r>
1942 –ben a japánok által uralt Csendes-óceáni vizeken…
r>
r>***
r>A periszkóp szálkeresztje mozdulatlanul ült a célon,
r>Von Topp kapitány kígyós szeme rajta volt a préda hajón.
r>
r>Az acélcápa irányító termében teljes csend honolt,
r>Parancsnok hangja is csak néha-néha muszájból hallatszott,
r>Mikor lőelemeket még helyesbített, még pontosított!
r>
r>Az elektromos hajtóművek csak zümmögtek békés, csendes egyhangúsággal,
r>Kapitány parancsa: - Támadáshoz felkészülni! Ő, kezet fogott halállal!
r>Az U-boot már sokszorosan terhes a torpedós halállal,
r>Az alattomos tengeri rém-farkas, beállt… egyhangúsággal…
r>***
r>
r>A gőzős utasai között zűrzavar volt, és ez vad pánikba csapott át!
r>Mindenki megrohanta a mentőcsónakokat, már semmi nem tartott kordát!
r>
r>Látták, hogy a periszkóp kicsit megmozdult! Kapitány így szólt: - A támadás megkezdődik!
r>A hajógépek fékeveszetten dübörögtek, remélték torpedókat elkerülik…
r>A kazán-feszmérők mutatói minden gépegységnél pirosban álltak, bajt kettőzik...
r>
r>A fűtök, izzadva, halálra váltan, sápadtan etették a kazánokat,
r>A lomha teherhajó csak lassan túrta maga előtt a nagy hullámokat…
r>
r>***
r>Von Topp kapitány, várt még néhány, kis, békés pillanatot,
r>Majd kiáltott! – Egyes, kettes cső tűz! Kézzel nyomatékolt!
r>A vetőcsöveket elhagyó torpedók megrázták a hajótestet,
r>Legénység előreszaladt, helyrehozni, megdőlt egyensúlyhelyzetet.
r>
r>A víz felszínén, két buboréksor száguldott a gőzös felé…
r>Szemét a gumipárnára szorítva az eredményt figyelé…
r>Remélte a torpedók betalálnak, nem mennek gőzös mellé…
r>***
r>
r>- Odanézzenek! – üvöltött föl az amerikai hajó mérnők, sápadtan,
r>- Ott jönnek a torpedók, ezek a halál lovai! És lett ő bátortalan…
r>A gőzös, majdnem fölborult, ahogy gyorsan elfordulni akart,
r>De a sors úgy intézte, a két torpedó csak telibe akart!
r>
r>A két torpedórobbanás hangjai nem korrodáltak,
r>A hajó mélyéből, súlyos dörrenések hallatszottak…
r>Széthasadó oldallemezek, fülsértőn csikorogtak.
r>
r>Jobb oldalon a víz szökőkútként fölvágódott a magasba
r>És ott embereket sodort magával, vitte őket halálba.
r>
r>A gépek elnémultak, a gépház-élet véget ért...
r>A Yucatan futása megtorpant, tovább már nem ért…
r>A gőzös igen gyorsan, szinte jobb oldalára dőlt,
r>Belsejéből előhömpölygő gőzzel telítődött.
r>
r>Mindenki össze-vissza, ordítozott, félelmében remegett,
r>A hangzavarba asszony sikoly és gyereksírás keveredett.
r>Tömeggel a tisztek nem bírtak, fejetlenség, megveszekedett...
r>
r>A főgépész Castaneda jelentette: - két találat érte a hajót,
r>Egy kazánházat robbantott, másikat is elmondom, azt, hogy volt, de nem jót!
r>Másik torpedó eltörte a hajógerincet, így az már nem bírja,
r>Bármelyik pillanatban összecsukódhat, hajónkból lesz két darabka…
r>
r>A kapitány rendelkezett: - mindenki a fedélzetre és elhagyni a hajót,
r>A mentőcsónakoknál nőtt a zűrzavar, mindenki tudta… várták már a bakót.
r>
r>A kártyacsapat megkapta a kapitánytól a parancsnoki motorost
r>És vízre szálltak! – Én emberekkel maradok, segítem a sok utazót…
r>A hajó rakterében fékezhetetlenül tombolt a tűz,
r>Látták, hogy ez, az első mentőcsónakot jó messzire űz…
r>
r>Alig voltak ötven méterre a nagyon dőlt a hajótesttől,
r>Mikor hatalmas robbanás rázta meg a roncsot mindenestől…
r>A Yucatan-roncs mélyéből iszonyú tűzoszlop tört a magasba,
r>A lángok majd’ fölértek az égig, és majd beszakadt a dobhártya…
r>
r>Koromfekete füstgomolyag mindent beborított,
r>Közben félelmetesen hangos morajlás hallatszott.
r>A hajó, ettől kettőbe, teljesen kettétört,
r>A robbanás mindenkit -élőt- halálba lökött.
r>
r>A távolodó parancsnoki motorost hatalmas ütés érte,
r>Egy nagy, fém roncsdarab repült, utolérte, így elérte a vége…
r>
r>A becsapódás ereje olyan erős volt, hogy az utasok
r>Magatehetetlenül, kábán estek deszkára... elalélók.
r>A kis, sérült jármű, lassan megtelt vízzel... halálba suhanók.
r>
r>***
r>A kapitány a periszkópban látta, hogy Yucatan fölrobbant,
r>Majd kettészakadva, azonnal elsüllyedt. De, mi volt mi robbant?
r>Utasítást adott: - Föl emelkedni a felszínre!
r>Periszkópmélységből, rögtön fönt is voltak… ízibe.
r>
r>A sűrített levegő sziszegve áramlott -víz meg ki- a tartályokba,
r>A hajótest, nekifeszülve a víztömegnek, emelkedett hullámra…
r>Sivítva futott körbe a toronytető ajtót záró kerék,
r>A súlyos acéllap fölcsapódott, kinyílt, működik... oly’ derék.
r>
r>Von topp körülnézett, mindenhol holttestek voltak,
r>De, látszott, hogy ezek nem csak úgy a vízbe fúltak.
r>Most látta csak, hogy a hajón, utasok is voltak…
r>
r>Utolsónak von Topp is leereszkedett az irányítótérbe,
r>A tenger beömlött a tartályokba, ez már hajó merülése…
r>A tatfedélzetre már futottak föl az első hullámok,
r>Majd az első részt nyalták -mint vulkán- a második hullámok.
r>Fokozatosan víz alá kerültek az antennát tartó bakok,
r>A fedélzeti ágyú, géppuskák, majd a középső lépcsősorok.
r>Végül toronytető vizesedett két periszkópjával
r>És végül a még kitolt rádiós rúdantennájával.
r>
r>A támadó víz, még rövid ideig örvénylett,
r>Aztán a végtelen óceán, elcsöndesedett…
r>
r>Heinrich von Topp kapitány, porosz katonatiszti családból származott,
r>Emberemlékezet óta, felmenői, mind ilyen hivatást választott.
r>Hallgatag, sőt csendes és fölöttébb zárkózott ember volt,
r>Még a zárt tengeralattjáróban is ily’ volt, kimódolt.
r>Számára minden parancs maga a törvény volt… úgy kell megcsinálni,
r>Mindet fenntartás nélkül, maradéktalanul kell végrehajtani…
r>
r>Gondolatvilágát behatárolta szolgálati szabályzata,
r>Az otthon maradt családja feltétlen anyagi biztonsága,
r>Nem utolsó sorban a siker, elismerés utáni hajsza…
r>***
r>
r>Ahol a veszély rémisztett,
r>Ottan halál leselkedett…
r>Ahol a veszély rémisztett.
r>
r>Vecsés, 2017. október 8. – Kustra Ferenc – Készült-John O’Kelly: „Farkasles az óceánon” c. háborús regénye ihletésével.
r>
