Idő 
Értékelés 
Értékelés Rákos mezején nemes emberek sereglettek,
r>Hogy Magyarország kormányzójáról ők döntsenek.
r>Ezernégyszáznegyvenöt, június hatodika,
r>Hunyadi János lett Magyarország kormányzója.
r>
r>Hunyadit a hadvezéri képességei,
r>Vagyona, kapcsolatteremtő ösztönei
r>És közakarat ültette a hatalomba,
r>Benne az ország, végre tán' önmagát látta.
r>
r>Ő volt az ura az egész, nagy délvidéknek,
r>Szerepe volt ebben, Szilágyi Erzsébetnek.
r>Volt neki ezer faluja, meg huszonnyolc vára,
r>Négymillió hold birtoka, ötvenhét városa.
r>
r>Végre már ismét magyar „királyt” kívánt az ország,
r>Megválasztották Csákiak és népes rokonság.
r>Állást foglalt Hédervári Lőrinc a nádor,
r>Összefogás is megvolt, mint oly régen, máskor.
r>
r>Ország irányító nemes urak mind ott voltak,
r>Véghez vitték magyar virtust, mind egyet akartak.
r>Eddig a hatalmat mások bitorolták,
r>Most jót, a Hunyadiak legalizálták.
r>
r>Ezekben az időkben bajba volt az ország,
r>Szerencsére Hunyadi lett a főméltóság.
r>Összefogás történelmi tanulság lehetne…
r>A mai zavaros időkben, szintén elkelne.
r>
r>Budapest, 1997. április 4. – Kustra Ferenc József
r>
Csőre töltöm magamat,
r>Elvágom a gúzsokat.
r>Nekilódulok világnak,
r>Lehet-e még, hogy akarjak?
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Felettem vasmadarak szállnak fel-le,
r>Erre jönnek és mennek Ferihegyre.
r>Gyomrukban eszik, iszik, alszik a sok utas,
r>Mit visznek magukban; csomag és légiutas.
r>
r>Hihetetlen, ahogy ott repülnek fenn,
r>Felolvadnak az ég végtelenében.
r>Nincsen pedig toll, szárnyukon, farkukon,
r>Mégis repülnek puhán és suhanón.
r>
r>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
A csend átölel és erős markával fogva tart,
r>Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt…
r>Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat,
r>Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat.
r>
r>Markol és a lelkemben lehullott falevelet sepreget,
r>Én meg csak nézem a földig logó, sötétedő felleget.
r>A csend, mint a csendes eső, rám szitál, de szüntelen,
r>Én meg csak várom, hogy történjen valami hirtelen.
r>
r>Lehetne ordítás, kiabálás, netán öröm sikoly!
r>Vagy lehetne más zaj, szokatlan és rettenetes, mégoly
r>Hatásos, hogy valami történjen, változzon?
r>Csend, mint pókmagány, vágyok, nehogy behálózzon!
r>
r>Fülzúgás csendem, rájöttem, maga a mocsok!
r>Nincs, elöl- hátul semmi zaj, én meg hallgatok!
r>A csendem tam-tam dobon játszik, csak úgy veri...dallam bennem elmállik!
r>Kitörök, ki kell jutnom a zajba és akkor utunk végleg elválik.
r>
r>Bízok benne, lesz még nóta, lesz még örömordítás!
r>Vagy ha nem, akkor ez is csak az… egy élet ámítás…
r>
r>Vecsés, 2013. november 23. - Kustra Ferenc József
r>
Sors szerint köztünk csak egy lehet,
r>Valós vér, frontális ütközet.
r>
r>Nekem anyám könnyű álmot ígért,
r>De csak üldöznek álmomban… miért?
r>
r>Puhátlan a helyzet: továbbra,
r>Nem nő a remény, csak árnyéka.
r>
r>A helyzet továbbra sem változott,
r>A remény nem veszett, de elfogyott.
r>
r>Vecsés, 2002. május 25.- Kustra Ferenc József – íródott: a sorsról…
r>
