Idő 
Értékelés 
Értékelés Minket láthatóan megtámadó a vihar,
r>Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar…
r>Minket láthatóan megtámadó a vihar.
r>
r>Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna,
r>Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka?
r>
r>Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet,
r>Körözgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket?
r>
r>Próbáltam a nap helyzetét pontosabban vizsgálni,
r>A felhők, résen át, kevéssé engedték meglátni.
r>A fele le volt takarva! Napfogyatkozást látni?
r>
r>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett,
r>A napsugár csillogott, villogott, így érkezett…
r>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett.
r>
r>Időnként, nagy, sötét felhők ráérősen úsztak az égen,
r>Ilyenkor eltakarták az erőlködő napot, egészen.
r>Láttuk némely felhő, fekete volt és nedvességgel teli,
r>Csupán idő kérdése kirándulókra, mikor önti ki.
r>
r>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló,
r>Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló...
r>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló.
r>
r>Vecsés, 2019. július 10. – Kustra Ferenc József
r>
Sebesvonaton utaztam…
r>
r>Néztem kifelé rohanó sebesvonat ablakán
r>És élveztem, hogy milyen szép, sorjában a táj-látvány.
r>Változtak a fasorok, zöldes rétek, zöld mezők és erdők,
r>Minden a lelkembe hatolt… néhol látszottak, parasztkendők.
r>
r>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt,
r>Nem volt időm nézni: mit csinált vaddisznó, makkolt?
r>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt.
r>
r>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
r>Kis-dombos és sík vidék, szépségbe öltözött…
r>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
r>
r>(Senrjú)
r>Nap csak mosolygott,
r>Szórta ránk a sugarát.
r>Látvány élménye.
r>*
r>Mesés a látvány,
r>Ránézésre ez idill.
r>Csak ránézésre.
r>*
r>Minden zöld, színes,
r>Szél nem fúj, lomb nem mozdul.
r>Nyugalom tája!
r>
r>Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc József
r>
Halk patak partján,
r>Nincs rohanás. Nyugalom…
r>De víz, rohangász…
r>*
r>A nyár, még maradt
r>Volna, de idő, véges!
r>Csókoknak vége!
r>*
r>Már esteledik,
r>Alkony is leszáll lassan.
r>Hőség, már múlik.
r>*
r>Hold-kifli nézte,
r>Még meddig melegedhet…
r>Ruhatár csere.
r>*
r>Már sok esőcsepp
r>Kopog, kint a teraszon.
r>Felhőkből, sapka!
r>*
r>Szép zuhatagként
r>Omlik ide lágy szellő.
r>Falevél zizeg.
r>
r>Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.
r>
Bőséges a hőség,
r>Ebből van bő bőség…
r>Bőséges a hőség.
r>
r>Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
r>Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
r>Bőséges a lövellő, sárga napsugár.
r>
r>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
r>De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
r>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
r>
r>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
r>A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
r>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.
r>
r>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
r>És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
r>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.
r>
r>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Magyarok a Nagy Háborúban…
r>
r>A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra…
r>A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa.
r>A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata.
r>
r>Komor eltökéltséggel, még a háború első napjaiba,
r>Lelkes-naiv felháborodással utaztam ki a szerb frontra.
r>Egy év múlva meg a Kárpátokban, magyar síkságra vezető utat védtem rohamok ellen.
r>A vadul támadó, de végül is erélytelen orosz csapatok tömkelege volt az ellen.
r>
r>Most már, új frontra mentem, behívtak immár harmadszorra,
r>De, már másfelé, délre, az olasz frontra, Doberdóba.
r>Igen! Három éve még béke volt.
r>De! Az óta vad háború tombolt.
r>Doberdó, kis krajnai szlovén falu,
r>Már lerombolva… a látvány sanyarú.
r>
r>Nekünk a Doberdó, régen nem csak, egy kisebb helyiséget jelentett,
r>Hanem az ott elterülő -tizenöt kilométeres ha, lehetett-,
r>Dél felél nyúló fennsíkot, ahol háborúzni nagyon jól lehetett.
r>
r>Ez igen gyér növényzetű, szikla, szikla hátán vidék volt,
r>Vér áztatta terület volt… isonzói szakasz, olasz front.
r>
r>Mit csapataink végigharcoltak, az a negyedik isonzói csata,
r>Amit találtunk, színig telt katonakórházak és tömegsírok hada.
r>Én ahová kerültem, a sereg hegyi dandárja
r>És lettem én az utász rohamosztag parancsnoka.
r>
r>Lövések hallatszottak, a légben mind kinyíltak a pamacsok,
r>Közben az olasz gépek felettünk, csak keringtek, mint a sasok.
r>Néha, messzebb de, a földön voltak kisebb bombarobbanások.
r>
r>Arnold, felkalauzolt egy meredek és nagyon csúszós kopár sziklára,
r>Fent aztán elénk tárult a doberdói fennsík, komor-szépségű tája.
r>A nap ugyan ragyogott, de a vidéket bevonta a ködszerű pára.
r>
r>Balra, vakító verőfényben ért össze az éggel az Adria,
r>Jobbra a kékes messzeségben volt a Keleti-Alpok nyúlványa.
r>Mögöttünk meg a földig rombolt városok, Görz, Gradiska látványa.
r>
r>Öt nap múlva lesz, hogy a zászlóaljunkat bevetik a tűzvonalba,
r>És leváltunk egy elnyűtt csapatot, a doberdói véringoványba…
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – népszerű történelem! Íródott: Zalka Máté: Doberdó c. önéletrajzi-dokumentumregénye alapján.
r>
