Idő 
Értékelés 
Értékelés Talán ez a nyár visszaadja nékünkr>hitünket, mely most olyan ingatag,r>s a kétség, mely mardos lelkünket tépázva,r>holnapra már csak rossz emlék marad.r>r>r>Talán most kicsit erősebb a féltés,r>hiszen elvettek tőlünk oly sokat,r>s a remény, mely ott él lelkünk legmélyében,r>felébred majd és új erőre kap.r>r>r>Talán ez a nyár más lesz, mint a többi,r>s visszaadja az édes álmokat,r>miket annyira féltve őrizgettünk,r>s az elveszett helyett új álmokat ad.r>r>r>Talán majd holnap te is másképp látod,r>s félteni fogod azt, mi megmaradt,r>s úgy kapaszkodsz meg minden szalmaszálban,r>mintha egy erős oszlop volna az.r>r>r>Talán megérted, milyen fontos néha,r>egyetlen szó, egy kedves mozdulat,r>s megadnál mindent egyetlenegy szóért,r>amely megkínzott lelkemből fakad.r>r>r>Talán majd holnap úgy tudunk szeretni,r>hogy a végső percben elmondhassuk azt,r>szeretni oly jó, még ha néha fáj is,r>s nem bántjuk többé úgy a másikat.r>r>r>Hiszen annyira rövid ez az élet,r>ki tudja mennyi idő, mely maradt,r>egy röpke perc alatt magával ránthatr>a semmibe vésző hűvös éjszaka.
Jó volna néha mindent újra élni,r>lelassítva a száguldó időt,r>s kérve kérni, hogy álljon meg egy percre,r>csak míg a hajnal pírja újra jő.r>r>Megtenni azt, mit sűrű rohanásbanr>valahogy soha nem maradt időm,r>s újra álmodni minden egyes álmot,r>mely olyan szép volt, de vissza sose jő.r>r>Feledni mindent, mindent, ami bántott,r>szeretni szívből úgy, mint azelőtt,r>magamhoz ölelni az egész világot,r>s hinni, hogy sokkal jobb lesz, ami jön.
Valaha rég még én is messze vágytam,r>hol a hó csillog a kéklő hegyeken,r>hol magas sorházak merednek az égre,r>csodálva füstös gyárkéményeket.r>r>Gyakran engem is magával rántottr>a belvárosi zsúfolt forgatag,r>a színes neonok tarka varázsar>olyan volt, mint ki vár és hívogat.r>r>Szép volt. de mégis: agyamban tomboltr>ezernyi hang, mely úgy hívott haza,r>mint édes jó anyám szelíd mosolyával,r>melyet már többé nem látok soha.r>r>Ma is így van. És bármerre járok,r>fejemben úgy zsong ezer gondolat,r>mintha jó anyám halk szava hívna,r>ne maradj soká! S úgy vágyom haza.r>r>Bármilyen csodás tájakon jártam,r>bármily fényesen sütött rám a nap,r>visszavágytam, hol könnyet csalt szemember>anyám szava, s a szülőföld pora.
Fúj szél, S fáj a szív.r>Hullik a levél, hullik a könny.r>Mind egy évszak, S mind egy személy!r>r>Vár egy álom, S vár egy lány.r>Nap süt, S vihar siett.r>Hó hullik sáros földre, szíveket sebezve!r>r>Nem hull a levél, nincs már kedve,r>Nap se süt, hisz fáradt a lelke.r>Az álom nem jön, Szívem kihűlt.r>r>Ígéret S álom nem örök!r>Vagy jön, vagy csupán álom mi eltűn.r>A hó hullik, szívem múlik!r>r>Nem fúj a szél, S már vihar sincs.r>Virág nyílik, szívem fáj még.r>Tavasz jött, kihűlt szívem feketeöltönyt öltött.r>r>Mind az idő, mind egy ember az élet nem függ tőle!r>Könny S mosoly, mind kettő lehetr>Fekete szív sebe nem fog egyen sem.r>Mind egy évszak, S mind egy személy!
Könnyes szemmel lépek ber>az iskolaterembe,r>körülöttem díszes csodákr>és zokogó anyukák.r>Nagyot dobban a szív,r>mikor a tanár sorba állít.r>Itt az idő, induljatok, szépen sorban,r>emlékezettek az elmúlt időszakra.r>Lezárult életünk egy szaka,r>bezáródik mögöttünkr>az iskola kapuja.r>Boldog szívvel emlékezünkr>majd vissza, hisz sokat adottr>nekünk az iskola.
