Idő 
Értékelés 
Értékelés Kinézek az ablakon, ez gyönyörű az ősz,
r>Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz.
r>Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban,
r>Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban.
r>
r>Mai napon is szép vénasszonyok nyara van,
r>Férfiként is örülök neki, mert amolyan
r>Kellemes nyárutó, amit jól átélek,
r>Levetem ingem is, így jobban átérzek.
r>
r>Ma talán nincs is ború csak igazi derű,
r>Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű
r>Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól
r>Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról.
r>
r>Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik,
r>Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik.
r>Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat,
r>Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat.
r>
r>Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak?
r>Húzzák maguk után a nagy potrohukat.
r>Lilaakác terpeszkedik, már várja telet,
r>Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet.
r>
r>Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos,
r>Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos.
r>Most béke uralkodik lelkem zugaiban…
r>Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban!
r>
r>Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József
r>
(Anaforás, 3 soros-zártükrös)
r>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
r>Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első…
r>Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső!
r>*
r>
r>(Senrjú csokor)
r>Nézem bámulva,
r>Hogy az eső, hogy esik.
r>Tócsába toccsan.
r>*
r>Fák színesednek,
r>Körötte, minden szürke.
r>Fönt, sötét felhő.
r>*
r>Gyorsan csendesül
r>A zuhogó vízfolyam.
r>Utak, sárosak.
r>*
r>A macskakő út
r>Nagyon elázott, tócsás.
r>Szél is megnyugszik!
r>*
r>Felhő, oldalog
r>És helyet ad a napnak.
r>Zápor illata!
r>*
r>Szél, fel-fellebben,
r>Sok levél is, megrezdül.
r>Nap, mindent szárít.
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Minden, gyors esőben megázott
r>Sok vizes levél, még nem száradott.
r>
r>Minden gyors esőben, macskakő is elázik,
r>Kövek közt, tócsa fázik.
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Látom az ősz színeit,
r>Eső után vizes levelek.
r>Lassú száradás.
r>
r>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József - íródott: Alloiostrofikus versformátumban.
r>
Pihenő vízcsepp
r>Hulló levélen szánkáz.
r>Levél már nem zöld.
r>*
r>Színes bélyegét,
r>Idő nyomta levélre.
r>Lehűlt levegő.
r>*
r>Nap, még igyekszik…
r>Nappalok már hűvösek.
r>Fény, harmatcseppben.
r>
r>Vecsés, 2015. november 9. – Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban.
r>Készült: a Buddha.fm. 2015. évi, őszi haiku pályázatára.
r>
Versben és HIAQ – ban…
r>
r>A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
r>Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
r>A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
r>Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
r>*
r>Fény, maga az élet,
r>De vajon a sötét is fény?
r>Első a napsugár.
r>*
r>Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
r>Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
r>Fényre, melegre, és a választékra...
r>
r>Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
r>Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
r>És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.
r>
r>Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
r>Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
r>*
r>Hol csökken éltető
r>Nap, hol meg megjön a tavasz!
r>Szedd össze, mit elérsz.
r>*
r>Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
r>Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.
r>
r>Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
r>Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…
r>
r>Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
r>
(3 soros zárttükrös)
r>Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
r>Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk…
r>Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk.
r>*
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk,
r>Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk…
r>Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk.
r>*
r>(Senrjon)
r>Néztük a színes tájat,
r>Színkavalkád folyvást csak mesélt.
r>Volt mit… javából.
r>*
r>(Apeva)
r>A
r>Színes
r>Táj, mint egy
r>Kidőlt színség,
r>Jelmezszerűség.
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt,
r>Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt…
r>Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt.
r>*
r>(15 szavas, 6 sorban)
r>Sárban battyogunk
r>Landolunk,
r>Tüzet raktunk!
r>Kis dombon száraz rész,
r>Szalonna sebész…
r>Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész.
r>*
r>(Senrjú)
r>Úti célunkat
r>Elértük, sőt, jóléltünk…
r>Telihas böffent.
r>*
r>(Anaforás, önrímes)
r>Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk,
r>Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk…
r>Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk.
r>*
r>(Haiku csokor)
r>Árnyék lopakszik
r>És sötétbe borít mindent.
r>Elbújt csillagok.
r>
r>Hűlt a levegő,
r>Élőlény fagyoskodott.
r>Sötét vaksizás.
r>
r>Majd’ kopott színek
r>Éj paraván mögülre…
r>Hűvöske szélcsend.
r>
r>Sötét, nap vége.
r>A táj éj alá bukik,
r>Felhők, Hold sincsen.
r>
r>Úton régi sár,
r>Mélye, állaga maradt…
r>Cipőkben pocs’ lé.
r>
r>Kopaszos ősvény,
r>Vaddisznócsapat vonul.
r>Csapat amarra…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
