Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditálás a napok semmi kuszaságain…
r>
r>Megbolondult lét!
r>Végtelen nagy küzdések.
r>Csukott szem mit lát?
r>
r>Lét,
r>Milyen
r>Küzdések
r>Áldozata?
r>Bolond a világ…
r>*
r>
r>Lét a semmiben?
r>Minden, semmivel telve.
r>Semmi meg üres.
r>
r>Lét,
r>Semmi?
r>Megtöltött?
r>Semmivel telt?
r>Üresen telt lét…
r>*
r>
r>Karnyújtásnyira
r>Mi még, nem következett…
r>Semmire várás.
r>
r>Lét
r>Várás
r>Semmiből…
r>Semmi-várás…
r>Karnyújtásnyira!
r>*
r>
r>Áthaladt határ,
r>A széttépett ködfoltok…
r>Gyors ölelkezés?
r>
r>Lét
r>Ködben
r>Lépdelő…
r>Ködfolt-határ?
r>Köd a léthatár?
r>*
r>
r>Álmok lopottak,
r>De, az is a semmiből…
r>Hulló bilincsek?
r>
r>Lét,
r>Álmok
r>Gyűjtője.
r>Lét valami?
r>Bilincscsörgések?
r>*
r>
r>Tobzódó mi is?
r>Megvan! Álmon lovaglás.
r>Feleslegesség…
r>
r>Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.
r>
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
r>Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
r>Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
r>Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
r>
r>A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
r>Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
r>Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
r>Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
r>
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
r>Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
r>
r>A közelgő tél… elő dísze
r>A növények szép őszi színe…
r>A közelgő tél, elő dísze.
r>
r>Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
r>Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
r>Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
r>Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
r>
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
r>Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
r>
r>Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
r>
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
r>Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
r>
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
r>Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Mi lesz?
r>Vész lesz?
r>Kerítésem lesz?
r>
r>Semmim szétfolyt!
r>Nem vágyok tébolyt,
r>Forgópisztolyt,
r>Esetleg könyvmolyt.
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Ember, saját partján ücsörögve bámul,
r>Eme áradást végignézve, bambán ámul…
r>
r>Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
r>Eltelne az idő… végére elenyészni…
r>*
r>A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
r>A hegytől, elmenekülni?
r>
r>Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
r>Fölöttem, már dől feszület!
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
r>
Őrület, hogy mily’ peches az élet,
r>Hiába látogatom karácsonyi miséket…
r>
r>Van nekem is lekötöző láncom,
r>Ettől nem erősödik szabadság álmom.
r>*
r>
r>Olyan vagyok, mint a Tisza,
r>Minek nem volt elég partja.
r>
r>Hevesen eltépte a láncot,
r>Én is akartam ezt a vircsaftot.
r>*
r>
r>A Tiszának olyan könnyen ment,
r>Én is gyűrőm a lehetetlent.
r>
r>Nálam partom is magas,
r>Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
r>*
r>
r>Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
r>Közben minden körülményem vadul fékezőm.
r>
r>Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
r>Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
r>
A világ velem szemben oly’ közönyös,
r>Akadály, előttem… Az út göröngyös.
r>Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják,
r>Az emberek ilyenek… nem akarják.
r>
r>Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot,
r>De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot.
r>Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak,
r>Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak.
r>
r>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József
r>
