Idő 
Értékelés 
Értékelés Keserű a szerelem Ágó,
r>Boldogtalan szerelem… fájó.
r>Ölelném testedet,
r>Bírnám szerelmedet…
r>Keserű, boldogtalan, málló…
r>
r>Nőmmé tennélek, édes Ágóm,
r>Keserűn ölelnélek… fájom.
r>Tán’ nem is esne jó,
r>Lelkem meg csak molyol.
r>Szerelem… tehervonat, Ágóm.
r>
r>Szívem, hang dörejjel dobogat,
r>Megőrülök… nem adsz alkalmat...
r>Ölelj, csókolj gyorsan,
r>Várnám hamarosan.
r>Bánat karcolgatja, arcomat…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Ébredek, tétova reggelen.
r>Tovább? Nincs ötletem.
r>Öregen? Az élet kegyetlen.
r>*
r>
r>Öregkor? Manipulált alkonyat
r>Már átértékel dolgokat…
r>Ezekkel ismerkedek,
r>De továbbmegyek.
r>*
r>
r>Nem álomutazás öregség…
r>Fiatal mondja, semmiség!
r>Megtudja, hogy nem csekélység.
r>*
r>
r>Kandallónál ücsörögni; kincs.
r>Hideg van, tűzifa nincs.
r>Pohár bor… sincs.
r>*
r>
r>Varázslat? Lélegzet.
r>Tompult? Képzelet.
r>Tűnnek? Emlékek…
r>Mentek? Visszanéztek,
r>Idővel… enyésztek.
r>*
r>
r>Jó lenne, még egyszer… fiatal lenni.
r>Erre gondolni se semmi.
r>*
r>
r>Bolondos álmok uralják embert,
r>Pedig nyugdíjas letette fegyvert.
r>Keveset keresett.
r>*
r>
r>Öregségre, ember elkopik,
r>Jó ötletből kifogyik…
r>Lehet… újra ujját szopik.
r>*
r>
r>Percek már szétszélednek,
r>Mégis egyfelé mennek.
r>Remegve telnek, lassan felednek…
r>*
r>
r>Öreg élet, már nem kombináció,
r>De tudjuk, nyugdíjas lét, manipuláció.
r>*
r>
r>Menni életúton, amíg lehet.
r>Már ne játszd fenegyereket!
r>Hagyjuk ezeket…
r>*
r>
r>Ember fia és lánya lelkében maradt fiatalos,
r>De azért nem olyan, mint fiatalon, már nem kisokos.
r>
r>Sokaknak öregség lett saját, végzetes magány-sivataga,
r>Meg fájnak ízületei, egyedül él, gazos az udvara…
r>
r>Röhögcsél magán, cikizi magát, jó, ha megmaradt humora.
r>Ez, öregedés és hanyatlás napjainak melodrámája.
r>Lesújtó helyzet, ez lenne az életvég, nagy-cél sármasszája?
r>
r>Mit várhatok én még betöltött hatvanhét évesen?
r>Már annak is örülök, ha nem hűl ki a levesem…
r>*
r>
r>A melodráma is
r>Része az életnek végül.
r>Öreg, kinek kell már?
r>*
r>
r>Természet útja, de
r>Öregembe nem vénember?
r>Kor, annyi amennyi.
r>*
r>
r>Öreges élet, mi
r>Sodorgat a ciklon felé.
r>Túlélés szerencse.
r>*
r>
r>Vonatfütty! Kerekek
r>Ha zakatolnak, haladunk…
r>Öreg-szem, felakad.
r>*
r>
r>Öreg láb már gyenge,
r>Kapaszkodó nincsen. Ez vég?
r>Lét szakadék szélén.
r>*
r>
r>Kenyerem megettem,
r>Már nincsen miért harcolni.
r>Öregkor letaglóz.
r>*
r>
r>Életkörülmények
r>Megváltoztak és elfogynak…
r>Bölcsesség itt kevés.
r>*
r>
r>Ahogyan múlik a lét, az az elkerülhetetlen sietség,
r>Mert, ha életemre gondolok; huh, de ideért az öregség.
r>Fiatalos ember még csak nem is gondol öregségre,
r>Öregen meg folyvást emlékszik fiatal életére.
r>
r>Szép az élet mondják és csodás az öregkor!
r>Mondja fiatal, ki nem is tudja, mi a kor.
r>Kívánom az okosnak, öregséget, így ő megéljen,
r>És akkor majd megtudja… ő is szenvedni fog keményen.
r>
r>Elgondolkoztam és kérdem én, már mi más foglalkoztasson?
r>Csak meditálok, elemzek, ezen a jégpálya- múlt sorson.
r>
r>Öregen már a pissz-fény is sok,
r>Fő kérdés, hogy meddig maradok?
r>*
r>
r>Múltat felzavarja
r>A sok elfeledett emlék.
r>Hangok kavalkádja.
r>Múlt ajtót, sors jól becsapta.
r>Zárt lett. Kilincs kattanása…
r>*
r>
r>Félelem, rettegés,
r>Hogy még mit hozhat a jövő!
r>Ki öreg, félember…
r>Nincs már cél, és nincsen már út!
r>Öregségből, nincsen kiút!
r>*
r>
r>Dőre fiatalság.
r>Másként tennék ennyi ésszel…
r>Utólag már okos.
r>Az eső után köpönyeg…
r>Maradj már magadnak, öreg…
r>
r>Vecsés, 2015. április 29. - Kustra Ferenc József – íródott; 10 szavasokban, versben, HIAQ –ban és TANQ –ban…
r>
Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik,
r>És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik.
r>Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom,
r>Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom.
r>
r>Estefelé az égbolt oly' szép, gyönyörű, mámorító,
r>A milliónyi csillag beborító fénye csábító.
r>
r>Holdsugár fény is megérkezett, hozott üzenetet?
r>Legalább remény lenne, gyógyítaná a lelkemet...
r>Valahol egy szép dallam csendül... kitölti lelkemet.
r>
r>Vecsés, 2013. január 2. – Kustra Ferenc József
r>
Mostanában kapcsolja át magát egy ütemben, őszre a természet!
r>Az meg lehet, hogy nincs is tudatában: közben meg ránk dől az enyészet…
r>Az ősz, jól ledobálja magáról színkavalkádos levélruháját,
r>Ezzel meg a télnek már átadja a kopasz, sok, ágas-bogas ágát…
r>
r>(Senrjon)
r>Földben már őszi vetés,
r>Sok hóval, téli táj is mesés…
r>Évszak nem áll meg…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – íródott: az aktuális természetről.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Kacagva lengedez az őszeleji szellő,
r>Bár tán' jól tudja, még nem a legerősebb ő…
r>Kacagva lengedez az őszeleji szellő.
r>*
r>(Senrjon)
r>Kis szellőnek nincs hangja,
r>Ha lesz, vágyik, nagyon mutassa.
r>Eljő ideje!
r>*
r>(10 szavas)
r>Felhők nem nyári koszorúban vannak,
r>Őszre vastagodnak és torlódva tolakszanak.
r>*
r>(15 szavas, 6 sorban)
r>Szívem kalapál,
r>Közeledik ősz…
r>Maradjál.
r>Szívem pumpálja véremet,
r>Teljesen kitölti ereimet,
r>Ezzel erősíti a lényemet.
r>*
r>(Senrjú csokor)
r>Fák között sunnyog
r>És közelít új őszünk.
r>Lesz avargyártás.
r>*
r>A kopaszodó
r>Ágak közt morog a szél.
r>Ködöt utálja.
r>*
r>Ködgomolyban éj
r>Vaksizik sötétjével.
r>Pirkadat-homály.
r>*
r>Besárgult levél,
r>Amorf ködből márványfal.
r>Valahol varjak…
r>*
r>Csermely partokon,
r>Meztelen fák és bokrok.
r>Ruhájuk, lehullt…
r>*
r>A hűvös betört,
r>Sajátos, halk suhogás.
r>Kecses pörgések.
r>*
r>Sok levél járja
r>Örült, zuhanó táncát.
r>Szél csúszdán csúsznak.
r>*
r>Rozsdabarnás az
r>Út, mi levezet völgybe.
r>Puha az avar.
r>*
r>Az ázott fákról,
r>Hullanak a levelek.
r>Már nem zizegnek.
r>*
r>Csendesen pergő
r>Ázott levél, lehullik.
r>Leesés, csendes.
r>*
r>Lyukas ereszből
r>Kopognak esőcseppek…
r>Reménytelenség.
r>*
r>Vízcsepp simogat
r>Szemerkélő esőben.
r>Ernyő, beázik.
r>*
r>Balladát zengő
r>Hideg közeleg, fájón.
r>Meleg eső nincs.
r>*
r>Fákon a szilva,
r>Már felvette a hamvát.
r>Eső nem mossa.
r>*
r>Sárban kalucsni,
r>Segít kerülni, ázást.
r>Eső is hideg.
r>*
r>De jó, már nem is kell kis-gatyában járni, úgyis mindig bajosan kilógott
r>Belőle a zsebem, így aztán a papírzsepit oda bizony nem tehettem.
r>Most már majd, rendesnek mondott nadrágból nem lesz olyan, hogy kilógott
r>A zseb belem, így nagy gondom megoldódik, zsepit oda tehetem.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában és senrjú csokorban.
r>
