Idő 
Értékelés 
Értékelés Már hevernek lent a partonr>boldogságunk csontvázai,r>egyre beljebb a mederber>mossák víz hullámai.r>r>Feledhetjük mindörökrer>eltemeti az iszap,r>ott, a sötét mélységekbenr>az idő beleharap.
Gondolatot kuszáló szélr>üdvözöl a folyó felől,r>csak simogat és nem ítélr>hangokat csiszolva csendből.r>r>Szóra bírja a habokatr>igaz, nem nekem dalolnak,r>de hív, magához csalogatr>apró hullámok csacsognak.r>r>Szólni nem tudok hozzájuk,r>csak integetek én nekik,r>ha hallgatunk rá megbánjuk,r>bár ők csak dolgukat teszik.
A múlt szépsége elveszettr>másképp néz ki a világ,r>minden annyira elcseszettr>az idő mindent megrág.r>r>Retusált kép a hölgyeken,r>újra mázolt festmények.r>Összetört kockakövekenr>pattannak az emlékek.
Lobognak a tüzek odaát,r>vajon mit jelentenek?r>Barát emeli rám poharát,r>vagy tán veszekszenek?r>r>Olyan távol van tőlem e fényr>nem látom az árnyakat,r>sötétségben nem látszik ösvényr>a kétség rám szakad.r>r>Féljek hát a távoli tűztől,r>vagy jó barátom talán?r>Nem tudok olvasni a füstből,r>lehet, hogy jobb is talán.
(Borrímesek)
r>Mezők, rétek felett kavarog a kis susogó szellő,
r>Szerelemérzésem föl-föl támad, mint susogó szellő.
r>Lélek mezőm felett él szerelem, mint susogó szellő…
r>
r>Szerelmem, egyszer csak döntöttél, elhagytál, csak úgy leléptél,
r>Mikor lépcső előkerült, Te azonnal arra leléptél.
r>Szerelmem elhagytál! Egyszer csak életemből kiléptél.
r>Nem kéredzkedtél, az indokod semmi sem volt, kiléptél.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>Elmentél kedves, az állhatatosság nem erősséged.
r>Elmentél, de ezzel nem bizonyítottad fensőbbséged…
r>Elmentél kedves, Te tudod… nálam él az elsőbbséged.
r>
r>Én csak boldogan mosolyogtam rád, szerelmes szívünk
r>Lélekben egyesült, mára meg… pusztaság az eszünk.
r>Nagyon szerettelek, mosolyogtam, vágytam; ketten együtt legyünk!
r>Lélekben egyesült szívek eltávolodtak… már külön megyünk!
r>
r>(Kereszt anaforás)
r>Igen, látom az állhatatosság nem mindenki sajátja,
r>Lélekben egyesülés… van kinek nincs már más maradványa.
r>Igen látom, ócska sorsom… a végtelen boldogság ellenző,
r>Lélekben egyesülés: volt múlt! Nyakadban… lobog egy keszkenő.
r>
r>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
