Az út szélén hagyták,r>Úgy hitték, hogy meghalt.r>Eltűntek pénzével,r>Kit az élet megcsalt.r>r>Fák felső gallyai némánr>lengtek a szellőben.r>Gyászos nyugalom voltr>Az elhagyott erdőben.r>r>Füleiből folyt a vér -r>Az ütéstől lecsapva.r>Elszánt bátorsággalr>Az életét feladta.
Értett a szavakhoz r>ha kifejezte magát.r>Soha sem tagadta r>hogy kedveli a cicát.r>r>Több ötlete volt mintr> legtöbb más írónak.r>Stílusa úgy siklottr>mint a versenycsónak.r>r>Nem hátrált semmitől,r>és Párizsban publikált.r>Tiltott könyveivelr>egyedién kiállt.r>r>Az életet úgy faltar>Mint kit a sors fenntart.r>Ötször házasodottr>Mire végre meghalt.
Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás!
r>Égen futó fények… a rettegett csillaghullás.
r>
r>Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet,
r>De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket.
r>
r>Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József
r>
A mindig őszinte nem igazán hódol
r>A konvencióknak, hanem másként módol.
r>Ha még ráadásul fölényes mestere
r>A szónak, akkor ez lehet a fegyvere.
r>
r>Aki mestere a tollforgatásnak
r>És fölényes mestere is a szónak,
r>Nem igazán kényszerül kész stílustémákat
r>Mankónak alkalmazni... meg üres szavakat.
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
r>Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
r>Kevéske meleg beborít utoljára,
r>Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára.
r>
r>Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget,
r>Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket.
r>Azért, mert még, néha melegek a nappalok,
r>Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok.
r>
r>Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe,
r>Visszhangként hívnak a harangok az esti misére.
r>Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz
r>De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz.
r>
r>Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll
r>Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll.
r>Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra,
r>Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra…
r>
r>A lesodort falevélnek nincsen nyugta,
r>Mert a viharos szél vadul tovább fújja,
r>Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen,
r>Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen.
r>
r>Elhervadnak a kerti virágok
r>S ottan maradnak a szár-kórók.
r>Míg a hó le nem esik, ez mementó,
r>Tartana még kis nyár, az lenne a jó!
r>
r>Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

