Idő 
Értékelés 
Értékelés A vadász előbújt a rejtekéből és kiment a folyóparti rétre.
r>Lába nyomában a víz sorban kiserkedt és összegyűlt a mélyedésbe.
r>A folyó szokás szerint kiöntött és elöntötte a bokros berket,
r>Miközben a folyó vize rohanva-száguldott… a sok hullám csengett.
r>
r>A Hold is csak jobban felfelé araszolt-kúszott az égbolton,
r>Maradék havon a sugarai visszaverődtek vakítón.
r>Aztán egyszerre rájött, itt nincs mit keresnie, elindult.
r>Keményre fagyott rögök közt' nehéz volt menni, belepistult.
r>
r>A rögök közt bicegve tudott haladni a mezsgyéken,
r>Majd odébb meg másik faluba vezető ösvényeken.
r>Magányos alakja, szemet szúrt a szürke mezőségen.
r>
r>Hajnalodott már, így megjelentek a fogatok, amik valahová mentek.
r>Az egyik kocsin csak egy nő ült, de éppen fejét lehajtott... ily' véletlenek.
r>Alija volt a régi szerelme, akit Tadeuszhoz kényszerítettek és most
r>Már terhes is volt, de -férje akarta- a zsákokkal megrakott kocsit neki volt
r>Kötelessége elvinni az ötven kilométerre lévő városba,
r>Hogy az árut, ott a piacon eladja. Ez volt férje fő gondolata.
r>
r>Bronek ráköszönt és így beszédbe elegyedtek, hogy az asszony miért, hová megy,
r>Majd fölajánlotta, hogy mivel nincs dolga, segítőként vele a városba megy.
r>(Közben azt gondolta, hogy a lány, csak ne ellenkezzen
r>Ö szívesen megy, hogy emlékeikből évődhessen.)
r>
r>A lány egy pillanatig gondolkozott, majd a beleegyezését adta,
r>Bronek meg fölült a bakra, átvette a gyeplőt és a lovat hajtotta.
r>Közben, (gyorsan gondolta!) de jól kezdődik a nap, gyorsan átfutott rajta.
r>
r>Később az eső megint csak elkezdett esni, vigasztalanul,
r>Csendes ködfüggönnyel fedte be tájat és a kocsit, utastul…
r>
r>Vecsés, 2019. december 14. – Kustra Ferenc – íródott, Jerzy Grzymkowski: A sötét folyó c. regénye ihletésével.
r>
Sötét erdő szűri a fénytr>mit a büszke hold köpött,r>csend sikolya kiabálr>kiszáradt ágak között.r>r>Megretten itt még a fény isr>elbújik a föld alá,r>itt már a félelem az úrr>nem megy innen sehová.
Siess kedves. A horizonton márr>lassan gyűlnek a fellegek,r>fut az idő, s a mi homokóránk,r>oly gyorsan, szédítőn pereg.r>r>Lassan az éj kibontja szárnyát,r>sötét leplével küldve le,r>és én aggódom. Ki tudja azt, hogyr>meddig maradok még neked.r>r>Rohan a perc és múlik az élet.r>Fáj, és annyira féltelek,r>nekem mindennap akkor szép csak,r>amikor itt vagyok veled.r>r>Siess kedves. Hisz rövid az élet,r>és én annyira szeretekr>mindent, ami csak hozzád fűz ésr>csapong bennem az érzelem.r>r>Versenyt futni a rút idővelr>nem tudsz. S ha nem leszek veled,r>ki őrizi a lépteid majd,r>s lesz e más, aki így szeret?
Néha elég egy felcsendült dallam,r>hogy visszaadja a kedvemet,r>néha benne van egyetlen hangban,r>ami átjárja szívemet.r>r>Néha fáj a szó, s annyira éget,r>ilyenkor dallam kell nekem,r>néha kimondom, s néha leírom,r>ami tépi a lelkemet.r>r>Néha elég csak egyetlen szó, ésr>úgy ragyog tőle mindenem,r>mint a csillag, mely ott ragyog némán,r>s szivárványhídon lépkedek.r>r>Néha elég egy vers, vagy egy szó, ésr>megszépíti az életem,r>és én szárnyalok felhők közt járva,r>mert a dal, s vers az életem.
Adj, helyet magad mellett kérlek,r>hiszen tudod, hogy nélküled,r>minden perc, minden eltöltött óra,r>keserves kín és gyötrelem.r>r>Hadd legyek veled minden este,r>s mikor fáradtan érkezel,r>átveszem majd a vállaidrólr>a súlyt, mely a lelked őrli fel.r>r>Tudom: most rossz időket élünk.r>Fáj. És úgy tépi szívemet!r>Őrjítő ez a messzeség, melyr>elválaszt tőled kedvesem.r>r>Lelkem most vad viharként tombol,r>mint egy vulkán, és úgy remeg,r>nem bírnám ki, ha bármi érne,r>hiszen te vagy a mindenem.r>r>Te vagy a szikra, mely még éltet,r>s a tűz is, amely úgy lángra kelt,r>amikor nem vagy, szinte éget,r>s néha félek, hogy megsebez.r>r>Adj, helyet magad mellett kérlek,r>s szeress úgy, ahogy én teszem,r>most míg itt vagyok, hisz egy perc csak,r>s elragadhat az éj szele.
