Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
r>De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
r>Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
r>
r>(Senrjon trió)
r>Nem akarok elmenni,
r>Így legyilkoljátok lelkemet…
r>Sors mibenléte?
r>*
r>Mondom: fölöttem nincsen
r>Hatalma senkinek… szeretném!
r>Hétköznapokban?
r>*
r>Koldusként járok házban,
r>Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
r>Nyomorult vagyok!
r>*
r>
r>(Kínai versformákból duó!)
r>{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
r>Fegyveretek visszahull…
r>Támadjatok, bár vadul.
r>Oly’ mélyen szenvedek én…
r>Ha megölsz… úgy voltam én.
r>*
r>{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
r>Az élő
r>Alázat büntet!
r>Velem szemben alázat,
r>Nincs, de folyton csak kerget!
r>Sírba bekerget.
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Életutamon
r>Csak zötykölődök, cél nincs.
r>Ha nincsen cél, így hová?
r>
r>Életutamon
r>Tűzvész pusztít, ár rombol.
r>Sehová, percnek élek.
r>*
r>
r>Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
r>Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
r>Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
r>De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
r>
r>Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Az egész kora reggeli napsütésben,
r>Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben.
r>Nap ébred! Még semmi meleget nem adott,
r>Beborította az árokparti bokrot.
r>
r>Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat,
r>És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat.
r>Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített,
r>Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített.
r>*
r>Fűbe léptem, ahogy mentem, vizes lett a cipőm.
r>Nem bántam, sőt élveztem, csak úgy ringott a csípőm.
r>
r>Jó kirándulás volt, csak véget ért, kár... de jó volt!
r>Már beértem a munkahelyemre. Jó reggel volt.
r>*
r>Millió fénysugár,
r>Fényük rám vetül, elborít.
r>Harmatcsepp, cipőkön.
r>Csodálat tolult ajakra,
r>Napsugárnyaláb az arcra…
r>*
r>Arcomon elégedettség,
r>Cipőn, kívül sok vizesség.
r>Csodálat szava föltolul,
r>Fénysugárban arcom virul.
r>
r>Vecsés, 2015. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott; versben, TANQ –ban…
r>
Hmm… már látom, hogy olyan vagyok, mint egy pici ólomkatona,
r>Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
r>
r>De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
r>Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
r>
r>Csak… mindent további nélkül rakosgatnak a harcmezőjükön,
r>Én meg helytállok a vártán, ettől tobzódik öröm, lelkükön…
r>
r>Meg… ólomkatona örök darab, ha festéke le is kopott,
r>Mert a beolvasztós halálig használható… mint öreg kokott…
r>
r>Biz’… ez az élet oly’ nagy örömmel nem átkozta a katonát,
r>Mert ő csak fogja a puskáját, és folyvást így láttatja magát…
r>
r>Hát… ez csatamezőn, puskával kézben, kopott felszereléssel,
r>Maga a hiányos lét, teletűzdelve út-létkereséssel…
r>
r>Látom…, hogy ez a harcmező csak az ártatlanok bárkája,
r>Elsüllyednek! Míg gazdagok ívelésének röppályája.
r>
r>Jaj, …! Ez oly' gyötrő mozdulatlanság… mit rám szabtak az öntéskor.
r>Meg már nem is látszik, mily’ volt a festéskor a ruha öltéssor…
r>
r>Ha… volna nekem loboncos hajam, ami lobogna a szélben,
r>Hagynám és pihenőben leülnék egy fa nagy árnyéka-szélben.
r>
r>Juj, …! De nagyon nagy izgalommal várom
r>Mikor osszák már nekem az obsitom…
r>
r>Erről… persze csak, állva álmodozom,
r>Mert rám szabott sorsom át nem hághatom...
r>
r>Lesz(!) itt vég beolvasztó kemencében,
r>Ha nem vesztenek el a harc hevében…
r>
r>Vecsés, 2015. április 6. - Kustra Ferenc József
r>
Imádott életperc!
r>Elkorhadt tövűek
r>Életpercim, mind… konyultak!
r>*
r>Életperc, Te csodás.
r>Korhadtak, zuhanók,
r>Életperceimben élek.
r>*
r>Életperc állapot.
r>Élet részletei,
r>A megélt életperceim.
r>*
r>Elmúlt életpercek.
r>Bennük található,
r>Egész történelmi múltam.
r>*
r>Jövendő életperc.
r>Hozhatnál már jót is!
r>Élvezném a boldogságot.
r>*
r>Imádlak életperc!
r>Te adod életet.
r>Benne élem meg a jövőt!
r>
r>Vecsés, 2017. június 1. – Kustra Ferenc – HIAfo –ban írva.(HIAfo; a HIAQ utolsó sora feljön első sornak, így lesz fordított! Így először az összegzést olvassuk, és csak utána jön a leíró rész!)
r>
Torz idő a múlt,
r>Kopott sírok porosak.
r>Kínban szenvedés.
r>Vonat halad, kattogással,
r>Lassan, vágányjavítással.
r>*
r>Múlt nem ismeret,
r>Súlyos lélekszegénység.
r>És elbutulás.
r>Áthaladunk szikes réten,
r>Madártáncot látunk éppen.
r>*
r>Reszket a tudatunk
r>Szembejön velünk a jövő…
r>Az arcunkba nevet.
r>Nagy Alföldünkön haladunk,
r>A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
r>*
r>Álmok égben jártan,
r>Bizakodva, reménykedőn.
r>Múlt, olyan, amilyen.
r>Látom, versenyt fut, őz csapat,
r>Kis gida, nagyon lemaradt.
r>*
r>A múlt fényei,
r>Vissza, már nem hozhatók.
r>Keresd, szépséget…
r>Odébb van, nagyobb belvíz tó,
r>Gólya áll, szeme kutató.
r>*
r>Eltemet múltad?
r>Hiszed, hogy a jövő szebb?
r>Mért hitetlenkedsz?
r>Vágányjavításnak vége,
r>Indul mozdony füstölgése.
r>
r>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)
r>
