Idő 
Értékelés 
Értékelés A Teremtő ereje tette az embert emberré,
r>A teremtő szeretet erejével lett emberré.
r>Összetartozás malterja a teremtő szeretet,
r>Ez kell, hogy vezérelje, ebben hívő embereket.
r>
r>Légy hívő, és higgy a szeretetben
r>És így a teremtő emberekben.
r>Embertársaddal együtt, Ti vagytok... Te is vagy a Teremtő,
r>Add át a szereteted, mielőtt lakhelyed lesz… temető.
r>
r>Magasztos Tőled, ha átadod a dúló szereteted,
r>Ha összetartozva, szeretetben éled életedet.
r>Higgy, óh, magadban és a szeretetben,
r>Így lelsz önmagadra az emberekben.
r>
r>Ember az, ki hisz az emberségben!
r>Ember, ki hisz a szeretettségben!
r>A szeretet hatalma adja a hitet,
r>A szeretet, mit ember magával vihet.
r>
r>Szeretetben élni, a teljesség és boldogság.
r>Szeretettelenül, az ördög műve… gonoszság.
r>Szeretetben élni; kiteljesedsz…
r>Szeretettelenül; elveszejtetsz…
r>
r>Kell nekünk emberek, a jóság, szelídség, békében
r>Sütkérezzünk karácsony és család szeretetében
r>És bízzunk, hogy a rossz elleni küzdelem már megáll,
r>Mert karácsonyeste boldogság madara, fölénk száll…
r>
r>Vecsés, 2012. október 25. - Kustra Ferenc József – karácsonyi ima…
r>
Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Mikor mindent elönt a lágy gyertyafény,
r>Szeretni kellene egymást emberek,
r>Elsimítani, mik viták köztetek.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Kiújul és feltámad a vak remény,
r>Kiürül szívetekből a gyűlölet,
r>Levetitek mindaz, mi nem szeretet.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Mindent eláraszt az Isteni dicsfény,
r>Mikor pompában csillog... karácsonyfa,
r>Béke honol kis lakba, palotába.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Ne vessen árnyékot a szeretetfény.
r>Az angyalok figyelnek ott fent bennünket,
r>Együvé tartozás feszítse keblünket.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Ilyenkor, hideg tél kellős közepén,
r>Künn, hóban, didergünk sokan eleget,
r>Becsüljük meg a családi meleget.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Mért nincs szeretet a gyűlölet helyén?
r>Mikor karácsonyfa csillog-villog,
r>Az állkapcsotok vajh’ mért vicsorog?
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>A szeretet lehetne a költemény.
r>Az övéit szerethetné mindenki,
r>Estét jó lenne boldogan élhetni.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>A család szétesik, mint a szétlőtt trén.
r>Ha nem együtt ünnepelünk e napon,
r>Elveszünk szeretet nélkül és vakon.
r>
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén,
r>Mentsük már meg, a szeretetet hetykén.
r>Értsd meg a jövőt, de viselkedj hetykén
r>Karácsonykor a szeretet ünnepén.
r>
r>Vecsés, 1998. december 19. - Kustra Ferenc József
r>
Kigyúlnak ünnepi fényekr>Szentkarácsony ünnepén,r>feldíszített fenyőfa állr>bent a város főterén.r>r>Két kis gyermek áll a hóbanr>bámul rongyos ruhában,r>szállni látnak angyalokatr>hisznek még a csodában.r>r>Gazdag házak ablakábanr>sütemény illatozik,r>halból, kalácsból nincs hiányr>itt mindenki jól lakik.r>r>Elindul a két kis gyermekr>városszéli házukba,r>útközben a sok-sok csodátr>tátott szájjal bámulva.r>r>Kopottas kis házhoz érnekr>szegénység is itt lakik,r>bízik benne a két gyermekr>talán ma még jól lakik.r>r>Toporogva lépnek hát ber>jól befűtött helyiségbe,r>örömkönnyet csalva ezzelr>édesanyjuk szemébe.r>r>Mosolyogva ad kezükber>egy-egy szelet kalácsot,r>pislákoló fény köszöntir>ezt a kedves családot.r>r>Asztalon ég egy szál gyertyar>rá nem tettek egyebet,r>de az összes gazdagságnálr>fontosabb a szeretet.
Csendes erdő sötét mélyénr>kis házikó bújik meg.r>Hajnaltájban idős asszonyr>a ház előtt eltipeg.r>r>Karjában egy vászonkosárr>benne dió, mogyoró.r>Lépte fájdalmasan lassú,r>de az arca mosolygó.r>r>Erdő szélen kis állatokr>gyülekeznek nesztelen,r>egerek is családostólr>vannak is, vagy negyvenen.r>r>Jóllakik az összes állatr>a kosár tartalmából,r>egyikük sem álmodhatottr>ekkora gazdagságról.r>r>Hideg télben falatokértr>hálás a kis cinege,r>kis állatnak senki más, csakr>az ember az istene.
Télkezdeti vendégségben voltunk a tízedik emeleten,
r>Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen.
r>Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót,
r>A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót.
r>*
r>
r>(Senrjonok)
r>Ő régi kollégánk volt,
r>Emlegettük és adomáztunk…
r>Míg néztem tájat.
r>*
r>Már ahogy esteledett,
r>Magasból is jól látszott a tél.
r>Tízemeletnyi.
r>*
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
r>Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott,
r>Föntről láttam a téli este hamar ködfátyolba burkolózott…
r>Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott.
r>*
r>
r>Az ablak nyugat felé nézett, így láttam,
r>Hogy már sejtelmes a napkorong… így láttam,
r>Hogy már távolban véglegesen horizont alá csúszott
r>És a köd narancsra festésével az napra búcsúzott!
r>*
r>
r>(10 szavas, anaforásban)
r>Valahogy a horizont, gyorsabban párásodott,
r>Valahogy ezzel gyorsította a láthatatlanságot.
r>*
r>
r>(Tízszavas)
r>Felkapcsolták a közvilágítást,
r>Talán, mint ködbeli háttér-világítást,
r>Jeges, úti dísz-kivilágítást.
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>A ködösben már látszott,
r>Autóktól a ködvágó fény…
r>Tompa fénysugár.
r>*
r>
r>Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott,
r>Egy kocsi is csúszott, igen gyorsan oldalazott…
r>Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Épen megjöttünk,
r>Lekönyveltük, jó nap volt.
r>Volt nagy durmolás.
r>
r>Vecsés, 2021. január 18. – Kustra Ferenc József
r>
