Idő 
Értékelés 
Értékelés Demokráciában élünk… nem vagyunk szabadok,
r>A saját hazánkban élünk, mint a rabok.
r>A fogyasztói társadalmat… dicsőítjük,
r>Látom, már teljesen be is vezetjük.
r>
r>Ha én szabad lennék, mint a madár…
r>Nem lehetek… ide születtem már.
r>A jövő bennem nem él, nincs énképem,
r>Nincs bennem jövőkép, jövőt félem.
r>
r>Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc József
r>
Honfitársaink őszelővel elutaznak…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek,
r>Mi meg látjuk, gubbasztanak, figyelik felhőket…
r>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek.
r>*
r>
r>(Eredeti: Basó féle haiku)
r>Hajnalhasadás.
r>Napfény, meleg, majd hőség.
r>Tarló is kiég.
r>*
r>
r>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben,
r>Érzik, jön a tél, menni kell, testüknek és lelkükben…
r>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben.
r>*
r>
r>Sarlóél kopott,
r>De az asztagok állnak…
r>Éjjel eső lesz.
r>*
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak,
r>Vége már a nagy utazás előtt, sokak ábrándjának…
r>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak.
r>
r>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon,
r>Nyáron, élvezték a létet és fürödtek a homokdombon…
r>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon.
r>*
r>(Senrjú trió)
r>Haragos eső,
r>Viharos villámlások.
r>Zajok, ijesztők.
r>*
r>Kusza felhők közt,
r>Az ég, éppen felsejlik.
r>Eső várható!
r>*
r>Váratlan felhők,
r>Miket ősziszél sodor.
r>Őszi vihar jön.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Hosszú út,
r>Nincs kiút,
r>Idő fut.
r>
r>Oda kell érni,
r>Végig repülni.
r>Élet ilyen,
r>Tényes-ténytelen…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>[A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy először az 1. és a 2. sort, egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és így előjön a kétféle látásmód gondolatisága… Mintha egymással szemben ülnénk és kivágnánk a tortából a legközelebbi szeletet, ami ugyanaz, de mégsem…]
r>
Udvariatlan, buta, neveletlen emberek mindenfele,
r>Életüket úgy élik meg, hogy életben… van lehetősége…
r>Okos, értelmes, vagy gondolkozó ember olyan kevés,
r>Ismerek ilyent is és ha találkozunk, az oly’ mesés.
r>
r>Tudjuk Marxtól a pénz a jövedelmezőség felé halad,
r>De aki sötét-bugyutának születik, az, az is marad.
r>
r>Öregszem, csak csodálkozok… emberi butaság határtalan,
r>És óhatatlanul kapcsolatban vagyunk... végeláthatatlan…
r>Mindenki okosnak képzeli magát, mert ez neki szabadság!
r>Minél inkább csinálja, annál jobban segíti szabadosság!
r>
r>Bizony nagyjából ilyen ez a világ,
r>Okosnak nem terem, csak bánatvirág…
r>
r>Vecsés, 2015. június 21. – Kustra Ferenc József
r>
Ó, a nyár, akkor él a bogár…
r>Zöld akkor az összes falevél,
r>Pereg a homok, mikor mesél.
r>Ó, a nyár, bizony az elmúlt már...
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Alkony is fáradt,
r>Megviselték, hő napok…
r>Hűvös láthatár.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József
r>
A nyári zápor végigvert a kertemen,
r>Vad és heves volt, végigment a lelkemen.
r>Esett, zuhogott, nagy cseppű, és meleg volt,
r>Fújt a szél is, fakoronát összekócolt.
r>
r>Pár percig tartott, talán végtelen volt,
r>De elmúlt ez is, máshová vándorolt.
r>Friss lett a levegő, locsolni nem kell,
r>Vihar volt, már elment, magát elröstell?
r>
r>Kutya lábosban néztem; egy centi esett…
r>Bizony úgy esett, hogy kutyát is meglepett.
r>Levegő finom, frissen tiszta, pormentes lett,
r>Vihar elment, ezen mindenki továbblépett.
r>
r>Vecsés, 2011. június 3. – Kustra Ferenc József
r>
