Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Ha lennél még nekem, a kipihent reggeleink várágillatban tobzódnának,
r>Pedig majdnem voltál, de az átkozott sorsom és Te meg amúgy... imígy döntöttél.
r>Ha lennél még nekem hosszú éjszakáink biztosan tüzes katlanok volnának
r>És
r>A nappalokban egy életvonaton élnénk… vonatról-lelkemből kiköltöztél.
r>
r>Szerelmünket sor-paraván eltakarja, szép gondolatok, már nem bennünk hálnak.
r>
r>Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
Jó
r>Reggel,
r>Jó napot
r>Eredményez!
r>Boldog este lesz!
r>*
r>Új
r>Élet
r>Várható?
r>De nem jön el.
r>Minden a régi…
r>*
r>Új
r>Élet
r>Közeleg.
r>Rügyfakadás!
r>Kitavaszodott!
r>*
r>Új
r>Élet
r>Nem virul,
r>Magány győzött!
r>Rossz váltás után…
r>*
r>Rég
r>Elment
r>Az apám!
r>Emlékeim
r>Most, feltolulnak!
r>*
r>Ő
r>Nem volt
r>Jó ember.
r>Elzavarta
r>Szeretett apát!
r>*
r>Már
r>Ember
r>Öregen,
r>Nem oly’ sokat
r>Ér! Le is írták.
r>*
r>Nagy
r>Csendben
r>Ücsörög
r>Az unalmam…
r>Mit kéne tenni?
r>*
r>Új
r>Világ
r>Közeleg,
r>Akaratlan
r>Ránk erőltetik!
r>*
r>Éj
r>Sötét!
r>Láthatók
r>A csillagok…
r>Hold… pásztorkutya.
r>*
r>Víz
r>Hullik
r>Felhőből…
r>De, mi tartja
r>A magas polcon?
r>*
r>Nem
r>Élmény
r>Betegség
r>Jelenése.
r>Öregen… pláne!
r>
r>Vecsés, 2017. március 15. - Kustra Ferenc József - Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5. öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése, de kötelező az írásjelek alkalmazása!
r>
A tájra, fekete felhőréteg borult,
r>Ettől még a Nap sugara is lekonyult.
r>
r>Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket,
r>Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget.
r>Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele,
r>De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele.
r>Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk
r>És nagyon vizes-kócos lesz a hajunk.
r>
r>Az ősz győzködik, beszél hozzám, én meg csak hallgatom,
r>Szél, nekem zenél a levéltelen, kopasz ágakon.
r>Az egyik ágon, két varjú lebzsel.
r>Mag van a csőrükben, kora reggel.
r>
r>Az ősz hangja, ahogy szól, zizzen-reccsen... vastag avar
r>Az árva, de feltámadó szél, még száraz port kavar.
r>
r>A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára,
r>Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva
r>És marad is, míg el nem megy a napnak küldő-szavára.
r>
r>Fázósan didereg a fák-bokrok oly' meztelen teste,
r>Őket levetkőztette rohammal a köd tegnap este.
r>Lombjuk már nincs, bokroknak-fáknak, már onnan, ez nem hull le.
r>
r>Látom, hogy varjúcsapat repül az alacsony felhők alatt,
r>Lassan kezd már esni az eső is az elbujt kék ég alatt.
r>Sok levél, mint levetett gúnya, halomban gyűlik fa alatt.
r>
r>Ha lány lennék, akkor lehetne hitem is dús keblű,
r>De azt gondolom, hogy így csak, bánatosan egykedvű.
r>Tavasz kéne, virulás, napfénysugárból kötegek,
r>Még tán' azt sem bánnám, ha megjelennének a legyek…
r>
r>Udvaromban a japán lilaakác lombtalanítva más időkre vár,
r>Majd jövő tavasszal, aláülök én, ő egyszer csak, maga alatt talál.
r>
r>Vecsés, 2014, október 11. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Köszöntöm a sorsomat bár, csak nagyon frusztrált és nem adott semmit,
r>Ebédnél meg kilöttyintette a levest és benne a nokedlit.
r>Amúgy egyébként rég' kilökte alólam a rozoga hokedlit.
r>
r>Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
r>És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
r>Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Gyűlnek a szavak,
r>Sötétek… falak…
r>Gyűlnek a szavak.
r>*
r>
r>(Apeva trió)
r>A
r>Sárgás
r>Lapokon…
r>Lírikus él,
r>Új művet néznél.
r>
r>A
r>Sárgás
r>Lapokon…
r>Lírikus él,
r>Új művet remél.
r>
r>A
r>Sárgás
r>Lapokon…
r>Lírikus él,
r>Új művet regél.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Jegyzet szakszerű
r>Sorokban… sok mondandó!
r>Veletek osztom.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő,
r>Érdekes a sok betű keverékben, a gondolatuk lánggal égő…
r>Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő.
r>
r>Megvan a szabályos ritmus
r>Megvan, ez már szinte rítus…
r>Megvan a szabályos ritmus.
r>
r>A gondolatok szép sorokban elszaporodnak,
r>Az olvasók meg olvasás közben, álmodoznak…
r>A gondolatok szép sorokban elszaporodnak.
r>
r>Vecsés, 2016. április 15. - Kustra Ferenc József
r>
A poéta munkaeszköze…
r>
r>Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
r>Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
r>De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
r>
r>Persze mégis mit írjak, fölsejlenek a múlt évek,
r>Kezemben fogom a lúdtollam, ó, ti régi évek…
r>Nagy levegőt veszek, emlékezek ti kopott évek.
r>
r>Szinte hallom a papírt, ahogy zizeg, írjak már,
r>Így nekilátok, és a gyertyacsonkom gyújtom már…
r>A lángja persze nem kicsi, az lobog, mint munkás rendesen,
r>A fényében írok a lúdtollal, szinte épületesen…
r>
r>A papír, úgy látom mintha nagyot mosolyogna a gyertyacsonkra,
r>Elérte, amit akart, megindult a toll és a tinta szántása…
r>A poéta azonban már ír, közben hallgat és nőnek a sorok,
r>Írásban gyűlik a sok betű és a sok szó, meg mondanivalók.
r>
r>A gyertyacsonkom már tényleg múlik, kezdi a végét járni,
r>Bár a lángja még láthatóan tovább is akar szolgálni.
r>Csend volt, csak a tollhegy sercegett, ő is akart még szolgálni.
r>
r>A képzeletem, ahogy papírra kerül, el is kezd szárnyalni,
r>A gyertya még gyűri, él, viszont látni, hogy szeretne maradni,
r>Képzeletem már írásban, a láng fényében akkor most stilizálok,
r>A versen, a papírral, a lúdtollal, a gyertyalánggal elmélázok.
r>
r>Vecsés, 2021. július 11. - Kustra Ferenc József
r>
