Idő 
Értékelés 
Értékelés A Nap felveszi bíbor köntösét,
r>Földre villantja uccsó mosolyát.
r>A Nap máshol kezdi új életét,
r>A Föld megkezd egy új éjszakát.
r>
r>Erre mondjuk, hogy a naplemente
r>Minden este megelőzi az éjt.
r>Ebben gyönyörködik az ember szeme,
r>Majd elbúcsúzunk egymástól; jó éjt.
r>
r>Budapest, 1997. december 9. – Kustra Ferenc József
r>
Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem,
r>Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem...
r>
r>Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
r>Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
r>A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd!
r>Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd!
r>
r>Emeld az arcot,
r>Közönyöd, magadról le!
r>Béke, szeretet.
r>*
r>
r>Vágy benne örök,
r>Már kívánom a jövőt!
r>Gátmentes létet.
r>*
r>
r>Félsz a jövődtől?
r>Nem kell előítélet.
r>Bontsd le kőfalat.
r>*
r>
r>Akadályon át!
r>Szeretetláng világit.
r>Virágpor illat.
r>*
r>
r>Harc, mit vívni kell.
r>Szabadság. csata heve.
r>Előre, fénybe!
r>*
r>
r>Mely dimenzió
r>Vagy árny vezérli létet?
r>Együtt, végtelen.
r>*
r>
r>Már, hosszú a lét…
r>Sok teher! Évtizedek!
r>Csend magányában.
r>
r>Lelkemben már szúette fává lett a kereszt,
r>Vívódok, hogyan tovább… de, lelkem nem ereszt.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 30.- Kustra Ferenc József – íródott: versben és Európai stílusú haikuban…
r>
A tavasz, lélekderű fokozó,
r>Tél már elment, ő nem tiltakozó.
r>A léleknek utólagos adó
r>A tavasz… lélekderű fokozó.
r>Nagykabát nem kell már, derű terjed,
r>Meleg közeledik, mustként erjed.
r>Tél már elment, ő nem tiltakozó,
r>A tavasz, lélekderű fokozó…
r>
r>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – íródott: triolett versformában
r>
Már mi sem nincsen, Margarita,
r>Már nincs szerelmesi praktika.
r>Köröttem fagyott lett
r>Minden, ez biz’ sorstett.
r>Elhagytál… lelkem kifosztása.
r>
r>Volt jégvirágom, de elolvadt,
r>Sorsomban volt írva: elsorvadt.
r>Fagyos volt a létem,
r>Hiába volt hitem.
r>Picike boldogság… széthasadt.
r>
r>Már mi sem nincsen, Margarita,
r>Nem süt rám lelked napsugara.
r>Emlékemben maradsz,
r>Ott is engem tagadsz…
r>Belöktél ördög karjaiba.
r>
r>Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Öreg róka, nem vén róka,
r>Ő már nem menekül.
r>Szembenéz a puskacsővel…
r>Csak néz és leül…
r>
r>Munkája volt a vadászat,
r>De már ez sem ingerli.
r>Vadásszanak inkább a fiatalok,
r>Őt a békesség érdekli.
r>
r>Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
r>Keleten, hogy a karmája.
r>Élet kereke, lassan elgurul,
r>Ez is benne van a sorsába.
r>
r>Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
r>Élt egy kínkeserves életet.
r>Változtatni régin már nem lehet,
r>Miért rótt ki sors, ilyen életet?
r>
r>Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József
r>
