Idő 
Értékelés 
Értékelés Van-e mély, vaksötét vagy az nincs?
r>Mert nem más, mint világosság nincs…
r>Éjszaka csak azért van (benne a sötét)
r>Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét.
r>
r>A halál nem éppen élet ellentéte
r>Hanem annak végleges hiánya, vége!
r>
r>Jégeső veri bele, földbe a fűszálat,
r>Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat.
r>Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget fejik,
r>Reggeli nap sugara hajléktalanra esik.
r>
r>Kietlen a puszta, dühöng a vágyam csendje...
r>Kiáltok vakvilágba, mi gyönyörök kertje.
r>
r>Biciklikerék a nyolcassal kacsázik,
r>Kopasz kutya hóviharban ázik-fázik.
r>Leírt ember, tán' már nem lesz parkett táncos,
r>Pedig volt ő valamikor igen sármos.
r>
r>Rám küldte a világ az ordas ebét,
r>Erdőn, nádason hajszol, hallom neszét.
r>
r>Ettem áfonyát és rágtam fa kérgét
r>Bőrömön éreztem tél gyűlöletét.
r>Halk léptek is lehetnek halált hozók,
r>Táj vonít, küzdenek a hadakozók.
r>
r>Ébren vagyok, de nekem mindig csak éj van,
r>Világgal bajlódok, mindig keresztút van…
r>
r>Van még dolgom? Mint csepp a folyamban,
r>Felolvadok hömpölygő koromban.
r>Korolvasztó tüzére dobnám a szenvedésem,
r>Majd lentről kinevetem a saját temetésem…?
r>
r>Még sosem voltam semmihez ily’ közel,
r>Derékig halálba ásva még küzdők ezzel…
r>
r>Mangrove ágakon lépegetek,
r>Krokodil várja… le mikor esek.
r>Szemben velem hat méteres boa,
r>Látom… lassan kinyílik a szája.
r>
r>Sorsom nyersanyagát mások (össze!) keverték...
r>Ha volna arcom, volna út… tovább mehetnék.
r>
r>Vecsés. 2011. augusztus 12. - Kustra Ferenc József
r>
Cipelem az élet keresztjét, csoszogva botorkálok.
r>Hiszem, hogy vinnem kell… ha állok, csak esőn ázok.
r>Segítenék én másokon is, mint szamaritánus,
r>De magam is rászorulnék, mint meglőtt ulánus.
r>
r>A lélek is küzd, kavarog benne a jó és a szépség,
r>De külhatások érik, irányítják, mi mind fékség.
r>Visz előre a HIT, REMÉNY és SZERETET.
r>Egy van… becsüljük meg ezt a rövid életet.
r>
r>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József
r>
Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba
r>Gyenge kis hullámocskákon, én mindig ezt éreztem a sárrá dagadt homokba…
r>Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba.
r>
r>Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad?
r>Én meg is fogadtam, de sorsom a bánya homokjába leragad…
r>Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad?
r>
r>E szerint immár biztos, nem is ott vagyok, ahol lennem kéne…
r>E szerint immár biztos, sárrá vált homok vagyok… mi nem kéne.
r>E szerint immár biztos, nem is ott vagyok, ahol lennem kéne.
r>
r>Életem a saját koloncom,
r>Futnék messzi… de nincs alkalom,
r>Életem a nyaki koloncom…
r>
r>Könnyem is csak folyik lefele,
r>El nem áll, mert még nincs elege?
r>Könnyem is csak folyik lefele.
r>
r>Vecsés, 2019. október 3. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Nézem a caj láncomat… kopott.
r>Olyan, mint egy nyugdíjas kokott.
r>Kopott vagy anyaghibás, törött?
r>Ügy tűnik eleget körözött.
r>
r>A cajom kormánya deformált,
r>A csengő sem szól már, korrodált.
r>Küllők töröttek, hiányosak,
r>Úton fuvallatok pofoznak.
r>
r>Haladnék a ronccsal, cajoznék,
r>Országút vándora lehetnék,
r>De nem lehetek nincs eszközöm,
r>Nem sok, de nincs ennyi örömöm.
r>
r>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
r>„caj” = szlengben; kerékpár (a „bicajból” eredeztetett)
r>
Életem hullócsillag a lelkem mélyén,
r>Nem szárnyal már bennem lelkesen a remény,
r>Hogy én majd még… majd nagy dolgokat művelek
r>És talán, majd rám hangolódnak más lelkek…
r>
r>Mondják; minden véges, egyszer majd minden véget ér…
r>Óra mutatója halad, lassan éjfélhez ér…
r>Onnan majd, végleg megszűnik… végleg e „hosszú nap”,
r>Már csak idejön... misézve elbúcsúztat a pap.
r>
r>Vecsés, 2012. február 12. - Kustra Ferenc József
r>
