Idő 
Értékelés 
Értékelés Már történelem
r>A tegnap, a múltba vész?
r>Ködbe veszett múlt.
r>*
r>Ma pillanata
r>Az élet, ezért, éld meg!
r>Pillanatnyi lét.
r>*
r>Titok a holnap,
r>Rejtély köde borítja…
r>Jövő csak sejtés…
r>
r>Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban…
r>
Táncot jár a hulló falevél,
r>És már csak egy nagy sasszét remél.
r>Ha majd földet ér vége lesz…
r>Reménye volt… végül… nem lesz.
r>
r>Ha menned kell, táncoló levél, táncolj csak el,
r>Fontos, hogy hamis szavak ne hangozzanak el.
r>Táncolj csak még tovább, táncolj, míg megteheted,
r>Neked ennyi volt megírva… öröm volt léted…
r>
r>Vecsés, 2013. június 6. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia útjain!
r>
r>Jó, ahol vendég a nevetés,
r>Ott az élet egy nagy ünneplés.
r>Természet reális,
r>Igen kolosszális.
r>Életben nevetés, oly’ kevés.
r>
r>Egy nagy sírás sem mindig használ
r>Főleg, ha jő halál és kaszál.
r>Az utolsó percek,
r>Oly’ lehetetlenek…
r>Innen már élet, vissza nem áll.
r>
r>Esküvő az élet szépsége,
r>Nem fittyet hányni lényegére…
r>Gyerekeket szültünk,
r>Kettévált életünk…
r>Nem ily’ lovat akartam! Vége…
r>
r>Vecsés, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: LIMERIK csokorban.
r>
Vajh, vízióm van megint…?
r>
r>A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett,
r>Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen.
r>Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen?
r>Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett.
r>
r>Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről,
r>Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét,
r>Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét.
r>Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől.
r>
r>Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok,
r>Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony,
r>Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson.
r>Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok…
r>
r>Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk.
r>Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben,
r>De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben.
r>Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk!
r>
r>A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában
r>Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét,
r>Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét.
r>De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban…
r>
r>A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború…
r>Nem vagyok és semmi.
r>Nem vagyok én senki!
r>Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú…
r>
r>Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem,
r>Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem?
r>Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem!
r>Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem…
r>
r>Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét!
r>Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért,
r>De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért…
r>Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét!
r>
r>Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
r>Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
r>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.
r>
r>(Bokorrímes)
r>A pennámat én kék tintába mártom,
r>A golyóst meg feketével használom...
r>Papíron, ha percegek, ezt imádom.
r>
r>nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
r>A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
r>Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Míg írok, álom
r>Világa vesz majd körül...
r>Nektek írok most.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Lüktető érzelmek,
r>Álmatlan éjjelek...
r>Lüktető érzelmek.
r>
r>Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
r>Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
r>Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
r>*
r>
r>Időnek írok,
r>Vélem, hogy majd megmarad.
r>Olvasók hada...
r>*
r>
r>Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
r>De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
r>Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.
r>
r>Indulnék és is a fények végtelen útján,
r>Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
r>Indulnék és is a fények végtelen útján.
r>
r>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
r>Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
r>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.
r>
r>Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
r>Én vadul kergetem a percet, magányában...
r>Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.
r>
r>Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József
r>
