Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös duó)
r>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába,
r>Ha a tél meg ideér, majd sunyizik egy mélyülő defenzívába…
r>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába.
r>
r>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal,
r>A terek, utcák, kertek leveleit, kupacra kotorja, fanyar humorral…
r>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal.
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Nincs mit tenni, ősz ilyen,
r>Tanúk vagyunk, születésénél…
r>Tetőt, sorban bont!
r>*
r>
r>(15 szavas, 6 sorban)
r>Sodor kalpagot,
r>El humort…
r>Kőszobrot!
r>Tetőn: rozsdamarta rézkakas,
r>Ijedten forog, nem ócskavas,
r>Csöppet sem nyugalmas…
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Lesz itt cudar világ,
r>Ha majd összeszedi magát.
r>Tetőt… ólat megbont!
r>*
r>
r>(Leoninus duó)
r>Úgy tűnik, most kezd rögtön edzeni, próbál melóba belelendülni.
r>Nem hagyja békén az fasor fáit, ha meg törnek, tekernünk kell… fásli.
r>
r>De, amikor meg majd elmegy, siránkozik, mint egy magányba maradt özvegy.
r>Azonban őhozzá meg, a hideg lesz kemény, ha-ha… nem lesz kemény legény.
r>
r>Vecsés, 2022. szeptember 1. – Kustra Ferenc József
r>
Garázdálkodó
r>Szelek északról fújnak.
r>Felhőket tépnek.
r>*
r>Csipkeszélűek
r>A sűrűsödő felhők.
r>Szél is feltámadt.
r>*
r>Sárguló múlás,
r>A rőt színnel keverék.
r>Szél, egekig fúj.
r>*
r>Szél belekiált
r>Az erdő mély csendjébe.
r>Vaktában, csak fúj.
r>*
r>Erdők lombjai
r>Közt, már panasz szava száll.
r>A szél a regös.
r>*
r>Szél az erdőnek
r>A szétzilált köntöse.
r>Lombot szaggató!
r>*
r>Holdnak karmai
r>Éji erdőt fésülik.
r>Szél, csendesen jár…
r>*
r>Ringató a szél,
r>Dúdolva zúg a fáknak.
r>Monotonitás.
r>*
r>Hűs szellő rebben
r>És fák között utat tőr.
r>Fa, már lombtalan.
r>*
r>Zizzenő levél
r>Adja fák nevetését?
r>Szellő besegít.
r>*
r>Napsugár fáradt,
r>Már öleltelen sugár.
r>Feltámadó szél.
r>*
r>A fenyőfák közt
r>Mint kis patak, szél folyik.
r>Morc fizimiska.
r>*
r>Szél egy nagy zenész,
r>Elmúlás hárfán játszik.
r>Új élet messze.
r>*
r>Kedves szél játszik
r>Út szélén, a dróthárfán.
r>Lengő félhangok.
r>*
r>A hideg szellő
r>Villanydróton gyakorol.
r>Nem használ kottát.
r>*
r>Hűvös hajnalban,
r>Szél kopasztgatta ágat.
r>Fonnyadt levelek.
r>*
r>Reggel céltalan,
r>Egész nap csak levél hull.
r>Pajkos szélroham.
r>*
r>Büszke diófa
r>Kopasz ággal nyújtózik.
r>Friss, hajnali szél.
r>*
r>Szellő csak rezzen,
r>Falevél zizzen és hull.
r>Ágak kopaszak.
r>*
r>Levéltelen ág
r>Komoran int semmibe…
r>Szél hajlítgatja.
r>*
r>Már hideg szelek
r>Tarolják a vidéket.
r>Kopaszított ág!
r>*
r>Rozsdaszínű rét
r>Kísérője, ökörnyál.
r>Szél elszállítja.
r>*
r>Az ördögszekér
r>Magányosan, csak gurul.
r>Heves szél, lecsap.
r>*
r>Halott kóró, mint
r>Virág, hajlong a szélben.
r>Nagy magányosság.
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban írva.
r>
Tévelygő levél
r>Száll, réti kóró fölött.
r>Körbe… csak köd van.
r>*
r>A ködben zajong,
r>A szélben csapkod eső.
r>Tejfölszerűség.
r>*
r>Eső nyomasztó.
r>Lelket köd átáztatja.
r>Kopasz… fa, bokor.
r>*
r>A köd nem oszlik,
r>Kutya csak ül és vinnyog.
r>Nyálkás íz szájban.
r>*
r>Néha szélroham,
r>Hármas-négyes erősség…
r>Borzolt kutyaszőr.
r>*
r>Bágyadt erdőben,
r>Ködszitálás takaró!
r>Vaksi vaddisznók!
r>*
r>Hangok nincsenek,
r>Mindent elfojtott a köd.
r>Rémségek fala.
r>*
r>A vastag ködbe,
r>Néha lyukat fúj a szél.
r>Előre jelzés.
r>*
r>Csupaszos ágak,
r>Hagyják fákat aludni.
r>Mezőn, lomha köd.
r>*
r>Fertőző sötét,
r>Reggelig uralkodik.
r>Ködben ébredés.
r>*
r>Megvadult szelek
r>Garázdálkodnak völgyben.
r>Ködöt, kisöprik.
r>*
r>Napfelkeltével
r>Elillan a ködfátyol.
r>Messzire látni.
r>
r>Vecsés, 2016. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti Baso stílusú haikuban…
r>
Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok,
r>Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok.
r>Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok.
r>
r>Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek…
r>Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek?
r>Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… öregen is még élek.
r>
r>Egy tintapaca a sorok között elfér,
r>Majd, csak lassan terjed szét, olyan, mint a vér.
r>Ahogy szétfolyik, akkor... kacéran ledér.
r>
r>A tintapaca él, mikor lecseppen,
r>Amikor terjed, akkor még eleven,
r>És már szétfolyt... akkor már tehetetlen.
r>
r>Még le kell írnom sok-sok mindent, amit szeretve akarok, és hogy vagyok,
r>Ha meg közben paca csak úgy lecseppen? Nem nagy baj, akkor is vele vagyok.
r>Hogy a versemet ne lopják el, paca jelöli... a szerzője én vagyok.
r>
r>Hálát adok minden reggel, hogy egy nappal mégis többet élek,
r>Ha meg nem jut eszembe semmi, hát nem írok… akkor sem félek,
r>Mert a papírlap nem üres, cseppent paca ott van… ő a lélek.
r>
r>Minden reggelnek nagyon is örülök, nézem, ahogy felkel a nap,
r>És erősen bízok benne, -inkább cseppentek,- de ne jöjjön a pap.
r>Paca egy reménysugár? Igen, élek még… tán' ma lesz az új tegnap.
r>
r>Vecsés, 2015. május 1. – Kustra Ferenc József
r>
Ily viharos víz
r>A fürdésre nem való.
r>Hullám elsodor.
r>*
r>Nagy hullámzásban,
r>Evezős csónak nem megy.
r>Fel is borulhat.
r>*
r>Szélvihar, eső,
r>Nagyon tajtékzó hullám…
r>Embert próbáló!
r>*
r>Hullám elsodor
r>Mindent, ami útjában áll.
r>Parton megszűnik.
r>*
r>Viharos hullám
r>Szépsége, elragadó.
r>Partról bámulni…
r>*
r>Szél, veri vizet,
r>Csapkodja betonparthoz.
r>Hullámtörő áll!
r>*
r>A hullámhegyek
r>Olyan változatosak.
r>Messziről élmény.
r>*
r>Szél, vihar atyja.
r>Víz, tőle nem csendesül.
r>Meder, lent csendes.
r>*
r>A fél sötétben
r>A halak ringatóznak.
r>Itt, nincs hányinger.
r>*
r>Szélatya elmegy,
r>Hullámzás lecsendesül.
r>Homokpart simul.
r>*
r>Víz lecsendesül
r>És a nyugalom terjed.
r>Lábáztatás jó.
r>*
r>Jó szél vettetett,
r>Rossz vihar arattatott.
r>Végül, csend legott.
r>*
r>Szél, partról elmegy,
r>Szélmalom, elcsendesül.
r>Rét füve éled.
r>
r>Vecsés, 2014. január 13. – Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban
r>
