Idő 
Értékelés 
Értékelés Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Pedig ha itt volnál és fognád a kezem, micóka-cicóka…
r>Lelkem melegedne,
r>Eszem heveskedne.
r>Nyugalom… a fázás okán, legyél itt ma este, nekem, máma.
r>
r>Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Kezeddel fölkapcsolhatnád vágyam, estére, kettőnknek mára.
r>Fázok, gondolatok,
r>Gondolatok… lakók.
r>Jól bújnál, ölelnél, melegítenél… lennék este császára!
r>
r>Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
r>Szívem jég borította szeretetét, föl is oldhatnád, máma.
r>Innánk egy forralt bort?
r>Emlékeznénk… csókolt!
r>Várlak és igyekezve gyere, ne legyek este fagyott pára.
r>
r>Vecsés, 2021. február 29. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus, LIMERIK-szerű csokorban.
r>
(Septolet csokor)
r>Sorsom sanyarú,
r>Hitem lett a bú.
r>
r>Ez életem,
r>Nem vagy velem…
r>Elhagytál!
r>Itt hagytál…
r>Távoztál!
r>*
r>Próbáltam: felállok,
r>Ellenállok,
r>Belevágyok…
r>Búban ázok.
r>
r>Csak ellehetetlenülök,
r>Semmibe csüggők…
r>Bú nyakamon, így függők.
r>*
r>Reggelente kicsordul a fény,
r>Éledő őslény,
r>Rejtvény…
r>
r>Rosszul ébredek,
r>Világ nem kerek.
r>Ébredek,
r>Tévedek.
r>*
r>Bú
r>Hiú,
r>Bárgyú,
r>Egyhangú.
r>
r>Ellenségem az egész világ,
r>Rabság, vakság, némaság…
r>Álság, válság, kórság…
r>*
r>Lehet ebből élet?
r>Sorsom, mivé lett?
r>Uralkodóm a bú,
r>Ez nagyágyú…
r>
r>Véresszájú
r>Árnyalatú,
r>Álomarcú…
r>*
r>Hitem
r>Elhiszem.
r>Végletem…
r>
r>Sorsom blokkom,
r>Nincsen is voksom…
r>Elvesztettem az arcom,
r>Utánad vívom harcom…
r>
r>Vecsés, 2021. július 17. – Kustra Ferenc József
r>
Kérdésem van, hogy meddig tart az égi végtelen,
r>Meg, hogy a sok csillagot mi tartja a végeken?
r>Ja! És még, hogy a napfény tüze honnan végtelen?
r>
r>Kérdésem van, ugyan a fránya nyár, hogy fér össze a viharral,
r>Meg, hogy mi lesz a viharos szél által tőlem elfújt kalappal?
r>Ja! És még ha szütyőg az elázott cipő le vele, hamarral?
r>
r>Kérdésem van, az élet miért nem szép, én nem haragszok rá,
r>Meg mások mért' haragszanak, én erre nem nagyon szoknék rá?
r>Ja! Párkapcsolatban vannak viták, pedig még nem szoktak rá...
r>
r>Kérdésem van, miért van, hogy nappal a Nap, éjjel meg csak a Hold mosolyog,
r>De, ha az ég beborul, akkor nem látszik, hogy éppen melyik-ki mosolyog?
r>Ja! Miért vannak rossz kapcsolatok, hol nem látod, néha, másik mosolyog…
r>
r>Kérdésem van, bár az élet nem végtelen, sokszor, sokan, kéretlenül beleszólnak,
r>De lehet, nem is tudják az okokat, eredőket, csak tudósan beledumálnak?
r>Ja! Mindenki átgondolhatná, hogy mit mond és tesz, de miért rajtam filozofálnak?
r>
r>Vecsés, 2020. december 30. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, belső rímes, bokorrímesben.
r>
(Anaforás, dupla belsőrímes, önrímes-bokorrímes)
r>Hírem van! Nos, hallgatom én önmagam.
r>Hírem van! Nos, méláztatom önmagam…
r>Hírem van! Nos, ez volnék én önmagam?
r>Hírem van! Nos, sorsomban van önmagam.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Felismertem magam benső lelkiségét,
r>A belső, szenvedős küzdésem lényegét…
r>Felismertem magam benső lelkiségét.
r>
r>Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom,
r>Ha nem uralkodok eléggé magamon… de nincs más, fölvállalom…
r>Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom.
r>
r>Ez még nem a haldokló szívem beteges össze-visszarángása,
r>Hanem a végtelenül-végesen kifáradt lelkem fásultsága…
r>Nos, ezzel együtt már kiveszett a szerető szívem csacsogása.
r>
r>Orvosság erre biz', még nem is létezik,
r>Nincsenek, amik fásultságom fékezik…
r>Hetven fölött erre módszer nem létezik.
r>
r>Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár,
r>De, ő is hetvenkettő múlt, ne feledjük immár…
r>Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár.
r>
r>Régi öregektől sokszor hallottam én:
r>Öreg örüljön, hogy luk van a fenekén…
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Nem vagyok élet vidor,
r>Ok sincsen… életmulatásra.
r>Éltem: lélekcsúz.
r>*
r>Avatott lovag vagyok,
r>De már nincs keresztes háború.
r>Már örömöm sincs.
r>*
r>Tudták az igazságot:
r>Öreg örüljön fenékluknak.
r>Az még jó, ha van…
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Lényem kesernyés már!
r>Mi értelme van még?
r>Minden… értelmét veszített.
r>
r>Már nem is érdekel a jobb jövő,
r>Már közelg a halál... Ideér ő...
r>Kaszája életlen... Nyűszögöl ő…
r>
r>Vecsés, 2020. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>A 3 soros-zárttükrös -t olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
A jövőm, terítéken van a boncasztalon,
r>De valóság nincs… sejtéseimet, már unom.
r>
r>Sűrű könnyem és a vastag köd azonos,
r>Nem látok át rajta, sőt, még a könnyem sós!
r>
r>Kissé fúj a szél, a falevelek belezúgnak a fülembe,
r>Kis zúgással, nagyon-nagy mondanivalót dalolnak… lelkembe.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 21. - Kustra Ferenc József
r>
