Már kisgyermekként észrevették rajtam,r>ha játszottam az öreg zongorán,r>lábam rögtön gyors ütemre váltott,r>ha éreztem a zene ritmusát.r>r>Egyik reggel jött hozzánk egy bácsi,r>s elvitte az öreg zongorát,r>én bennem is elhalkult a dallam,r>fájt a szívem, s nem tudtam mi bánt.r>r>Évek múltán, poros kis pincébenr>találtam egy ócska zongorát,r>és azóta minden egyes nappalr>slágerektől visszhangzott a ház.r>r>Azóta is minden este játszom,r>s dalba mondom, ha valami bánt,r>mert amíg a torkomban egy hang van,r>gyönyörűvé válik a világ.r>r>Játssz még: súgja egy halk hang,r>játssz még! Dalold el mi bánt,r>Játssz még! Énekelj, kérlek!r>Zenével szép a világ.
Folyóparton víz messze viszi a bendzsó hangokat
r>Őrülten süt a nap, de nem vetít árnyék ráncokat.
r>Halak a vízben fickándoznak, csak ki-kiugranak,
r>Lent a mély vízben nem, de tán' kint… vetnek árnyékokat.
r>
r>Fent, ég kékjében látunk vitorlázó madarakat
r>Lenn, földön látni a suhanó, pici árnyacskákat.
r>Ha helikopter érkezik, vetül kicsit nagyobb
r>Utasszállító repülőnek meg sokkal nagyobb.
r>
r>Van persze titokzatos holdfény árnyék
r>És van oly' csodás színpadi árnyjáték.
r>Árnyat vet ránk a napszemüveg
r>Hűs árnyat ad a homok üreg.
r>
r>Az elrobogó gőzös füstje illanó árnyat ad
r>De az állomáson, míg vizet vesz, kicsit megmarad.
r>A madarak című filmben tömegárny borította földet,
r>Napfogyatkozásnál a holdunk árnya öleli a földet.
r>
r>A bogrács párafelhője, illatos árnyat festeget,
r>És a szakács mikor kavarja, eljátssza a felleget.
r>A fény és árnyék, mint összeesküvők csak sutyorognak,
r>Vagy lehet, hogy szerelmesek, ezért-azért összebújnak?
r>
r>Bizony oly' sok ember van, ki árnyékban éli életét
r>Mihez nem is kell felvennie a fekete mentéjét…
r>Emberi létnek is bőven van árnyékos oldala
r>És kinek ez sötét, annak nem sokat süt Napocska!
r>
r>Simléderes sapka azért van, hogy árnyékoljon
r>Bősz napsütésben, így a szem messzire ellásson.
r>
r>Vecsés, 2014. január 26. - Kustra Ferenc József
r>
Finom embereknek ez nem kora,
r>Mit emberek hordanak, az rongya.
r>Útszéli modorban viselkednek,
r>Kedvességre erőszakkal felelnek.
r>
r>Mindenki ezt igényli?
r>
r>Úri viselkedés, modor, barátság,
r>Ugyan hol van, kinek kell manapság?
r>Szépen beszélni, együtt érezni,
r>Sőt igaz szívből segíteni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Szépen öltözni, megadni a módját,
r>Ember mutatná finom modorát.
r>Házasságban párját piedesztálná,
r>Világgal szemben helyét megállná.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Izgalmas, kilátszó combot látni,
r>De emberibb, aljjal bokát takarni.
r>Hölgyeket, Kegyednek szólítani,
r>Találkozáskor, kezet csókolni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Szépen, gyertyafénynél vacsorázni,
r>A finom bort kortyolgatva inni,
r>Feketét, könyvtárban fogyasztani.
r>Ott ráérősen beszélgetni.
r>
r>Hol van, ki igényli?
r>
r>Igaz vannak még ilyen emberek,
r>De nézeteik, nem érvényesülnek.
r>Ilyen úriember Usztics Mátyás,
r>Párja meg én volnék, senki más?
r>
r>Hol van, ki még igényli?
r>
r>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
Zordas életem, nem tud kimozdulni, kelyhetlen helyéből,
r>De szétfolyni nagyon, igen, mint a víz a dupla tenyérből.
r>Buzognak az érzelmek, hergelnek, és folyvást élesztgetnek,
r>Még ha alszom is, bele álomba, de minek ébresztgetnek?
r>
r>Vecsés, 2014. december 10. – Kustra Ferenc József
r>
Fránya só!
r>Nem hátsó
r>Gondolat kiváltó…
r>Vitára citáló!
r>
r>Együk, vagy ne együk?
r>Gondolkodunk, esszük!
r>Ne együk? Mi végre?
r>Só az élet része.
r>
r>A só az ember étkezésének a része,
r>Használni kell, főként egészség megőrzésre!
r>Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen.
r>Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen.
r>
r>Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell túlzásba vinni,
r>De hogy ne együk, mert egészségtelen, ezt nem kell elfogadni!
r>Ételekbe úgyis annyi sót teszünk, amennyit az megkíván,
r>Nincs bolond, ki direkt elsózza, hogy ehetetlen legyen talán?
r>
r>A só csak túlzó fogyasztásakor lesz egészségkárosító,
r>De annyit talán nem lehet megenni, mert nem oly' mámorító!
r>Só tablettát adnak sivatagban a gépkocsivezetőknek,
r>Fiziológiás sóoldatként vénásan a betegeknek.
r>
r>Megnézném én a sót nagyon ellenzőknél, az otthoni konyhát,
r>És fogadok, hogy ott biz' áthágják, a nekünk kiadott normát.
r>Sok évszázada a szervezet, a sóhoz orientálódott,
r>Most meg csak úgy elvenni? Ez a rossz elv, már most elhasználódott.
r>Cserélni kéne, minek a rosszat megtartani, meg káros is,
r>Ne lebegjünk tudatlanságba, élnünk kell nekünk még máskor is…
r>
r>Ha, volt só középkorban, ott a bányák emelték fel országot,
r>És kemény harc folyt azért, hogy ki lássa el ezzel a világot!
r>Volt idő, hogy fizetőeszköz volt, arannyal egyenértékű,
r>Meg volt olyan, amikor háború is indult, hány vegyértékű?
r>
r>Van oly' elefántcsorda, mindennap mennek sziklához sót nyalni!
r>Afrika dzsungelében kell otthon... egy majomhordának lakni.
r>Minden reggel mennek éhesen nyolc kilométerre, sót nyalni,
r>Aztán visszaút! Enni kell, és ebédre már otthon kell lenni!
r>
r>Magyar kutató elmondta, nem beteg felnőttnek só igénye: napi hat deka.
r>Ha valaki valamiért, többet fogyasztana, kilenc dekáig nem lesz baja!
r>A sót mellőző étkezés sokféle betegség kiváltója,
r>Ezt meg hevesen tagadja az ellen-lobbi kikiáltója!
r>
r>Egy evőkanál só, összesen két és fél deka!
r>Kétujjas csipet só, meg csak öt-hat tized grammja.
r>Háromujjas csipet só, kb. egy egész, egy tized gramm,
r>Számold ki napra, mily' keveset használsz és így stramm!
r>Egy zsíros kenyérre elég egyszer kétujjas mennyiség,
r>És hányat eszel egy étkezéskor? Edd! Ez még semmiség...
r>Méretes adag házi gulyáslevesbe, kell vagy kanálnyi,
r>De, csak egy tányérnyit eszel meg... nem fogod magad blamálni!
r>
r>Ne hagyd, hogy a tested, sóhiánnyal beteggé tegyék!
r>Sótlansággal beteggé teszik a testét! Sót? Egyék!
r>
r>Vecsés, 2015. január 7. - Kustra Ferenc József
r>