Idő 
Értékelés 
Értékelés Írni szerettem volna nékedr>valami nagyon kedveset,r>de a papír, amelyre írtamr>átitatta a könnyeket.r>r>Mért is sírok? Nem bántott senki,r>mégis: a könnyem úgy csorog,r>áttetsző cseppel legördülver>gyöngyként csordul le arcomon.r>r>Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!r>Sóvárgó szívem úgy dobog,r>mintha millió tüske szúrná,r>minden légzésnél úgy sajog.r>r>Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,r>és a szívedben ott vagyok,r>mint a derengő őszi napfény,r> mely végigsimít az arcodon.r>r>Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,r>bármilyen messze is vagyok,r>minden feltörő lélegzetben,r>elnyomott vágyban ott vagyok.r>r>Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.r>Nélküled oly magam vagyok,r>mint az ég alján messze tűnőr>zuhanó hulló csillagok.
Légy jó hozzám, ha sötét hajamrar>majd a tél borít csipkefedőt,r>ha nem ölel már úgy karom, mint régen,r>s olyan szorosan, mint azelőtt.r>r>Légy jó hozzám, ha arcom már ránctólr>torzult, s nem lesz már annyi erőm,r>s ne vess meg majd, ha agyam is tompul,r> hisz egyre kevesebb már az időm. r>r>Szívem még most is ugyanúgy érez,r>épp olyan forrón, mint azelőtt,r>s bármi is lesz, én szeretni foglak r>akkor is, ha az éj szele jő.r>r>Légy jó hozzám, hisz nélküled én isr> olyan védtelen, s árva vagyok,r>mint hervadt virág, s ha nem látlak többé,r> félek, hogy lassan belehalok.
Nézd meg Uram a könny áztatta, kétségbeesett arcokat,r>Látod? Tegnap még mindenük volt, s mára már semmi sem maradt.r>Tegnap még csillagfényes éj volt, most ében fekete éjszaka,r>melynek homálya eltakarja a reményt, s nem tudják, merre van.r>r>Mennyi ártatlan, apró gyermek vágyna, de nem mehet haza,r>s ki tudja, holnap mire ébred? Lesz e hazája, otthona?r>Oly sok ártatlan ember szenved néhány kegyetlen zsarnokért,r>kik pénzéhségből, hatalomvágyból dúlnak. Istenem! Mondd, miért?r>r>Jóság kellene Uram végre! Kérlek! Nyisd meg a szívüket!r>Oly sok ártatlan vétlen ember nem leli helyét nélküled.r>Hisz az életünk olyan röpke. Úgy száll, akár a porszemek,r>miért nem tudjuk békességben leélni ezt a keveset?r>r>Uram! Nem tudod, milyen szörnyű hol sátrat vert már a félelem,r>s zokogva, sírva hozzád szólnak, segíts meg minket Istenem!r>Ezt a kis időt hadd élhessük azokkal, kiket szeretünk!r>Kérlek Uram! Most nézz a földre, s hozd el a békét mindenütt!
Voltam már fent és voltam már lent is,r>néha az élet mostoha,r>próbára tesz és mázsás súllyalr>földig húzza a vállamat.r>r>Néha megrogyok. Majd felállok,r>ugyanúgy, ahogy máskor is,r>ember vagyok, és néha gyönge,r>de tudom: Isten jó, s megsegít.r>r>Minden nehézség egy – egy próba,r>mégis kiállom szüntelen,r>erős vagyok és talpra állok!r>Nem fog ki rajtam semmi sem.r>r>Amíg a szívem dobban, lázad,r>s ily sok benne a szeretet,r>nem engedi, hogy összetörjek,r>s begyógyítja a sebhelyet.r>r>Mert még szeretni, élni vágyik,r>s érzem: már sokkal könnyedebb,r>hiszen ezernyi dolgom van még,r>amely vár reám idelent.
Szüntelenül csak rád gondolok,r>vágyaimtól aludni sem tudok.r>Ha látlak nagyot dobban a szívem,r>felöltözve szerelmes díszben.r>r>Testem, lelkem remegve vágy rád,r>cipelve szerelmet, mint málhát.r>Mi lenne, ha ezt mind ledobnám?r>Várnék rád szerelmünk peronján.
