Az, hogy piros a vér a Pesti utcán,r>már csak némely embernekr>maradt fakuló emlékezetében.r>Azóta már millió lábnyom és forgalom r>keresztezett e nyüzsgős városrészben.r>r>A vészharangok már régen elhallgattak, r>és a világ is az óta nagyon megváltozott.r>Nincs már harcos fegyver végzetes moraja.r>Legyen csak a Duna halk áramlata,r>Budapestnek örök és békés pillanata!
Mitől dőglik a légy?r>r>- Hé, pincér! Döglött r>légy van a levesben!r>Szerintem ez szégyenletes,r> és határozottan ellenzem!r>r>- Kérem uram!r> Értse meg!r>A légy a hőtöl r>döglött meg!r>r>De két percer>még ficánkodott,r>ezért még csak r>frissen halott.r>r>Ha kéri, hozok r>szúnyogot.r>Más már abból r>belakott!r>r>Az úszkáló légyr>r>- Helló, pincér!r>Légy úszkál a levesben,r>és én e félét csak r>kivétellel helyeslem!r>r>- Tisztelt uram!r> Bocsánat!r>A légy majd r>hamar kifárad.r>r>Mint úszó r>még csak tanuló,r>de az íze viszont r>nagyon jó!r>r>- Pincér uram, r>megható, r>hogy ez a légy r>még tanuló! r>r>Arra hogy r>légy úszni tud, r>a német válasz r>“Das ist gut!”r>r>Ez szerintem r>majd’ hogy csoda,r>de a leves leves, ésr>nem légynek szánt uszoda!r>r>
Keserűen Mártar>az alkalmat kivárta,r>hogy odapisáljonr>a községház falára.r>r>Ő volt e helységnekr>a falú bolondja, r>de ez nem jelenti,r>hogy bárkinek a rongya.r>r>Próbálják még egyszerr>megszégyeníteni!r>Majd jól kiüríti magátr>és a falra fogja kenni!
A már öregedő és már bölcs pók,
r>Nem feszít hálót két nagy fa közé…
r>Ő két ág között él, de ő nem a kaszáspók
r>Okos döntés kell, hogy beférjen élet közé…
r>
r>Az öregség vajh’ együtt jár-e az okossággal,
r>Vagy egybefullad-e a sok mondott hazugsággal?
r>
r>Vecsés, 2017. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: filozofikus frappánsban.
r>
Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
r>Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
r>Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
r>Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.
r>
r>No, de nem is ezt akartam elmesélni,
r>Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
r>Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
r>Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.
r>
r>Hosszú kitartásomnak lesz eredménye,
r>Szegény kutyuskának helyre áll a lelke.
r>Mostanában már egyre közelebb jött,
r>Velem szemben már nem ennyire csökött.
r>
r>Ma már a többivel együtt, odajött,
r>Orrával kezembe beleböködött.
r>Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét,
r>Bízom benne, most már használja eszét...
r>
r>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

