Idő 
Értékelés 
Értékelés Sohase mondd, hogy nincs tovább, r>bármilyen nehéz,r>ne add fel könnyen, ostobán,r>küzdj tovább, bármiképp.r>r>Ne sírj, ha minden porba hullt,r>állj fel és menj tovább,r>harcolj, ha kell, foggal, körömmel,r>bármi lesz, bármi vár.r>r>Tarts ki, ha kell, minden erőddel,r>ne hagyd, hogy mélybe rántsanak!r>Ne törődj vele, mit szólnak mások,r>csak irigy, hazug szavak.r>r>Tarts ki erősen, s győzni fogsz!r>Dobd félre, bármi bánt,r>hisz a kemény kősziklák közt isr>nyílik még virág.
Mennyire szeretszr>Mennyire szeretsz? Mondd el újra,r>hallani szeretném hangodat,r>ahogy kimondod újra és újra,r>nevemet suttogva, boldogan.r>Szeretsz e úgy, mint a legszebbik rózsát,r>mely tenéked ontja minden illatát,r>mely ablakod alatt lágyan és szelídenr>bűvös illattal lengi be szobád?r>Hiányzom e, vagy eloltja bárkir>hirtelen feltámadt, égő szomjadat?r>Hiányzom e, ha messze vagyok tőled,r>s nem érzed ajkadon forró csókomat?r>Látod? Én, szeretlek, s kínzó szomjamatr>nem olthatja el senki sem,r>csak tőled akarok minden apró bókot,r>melytől melegség járja át szívem.r>Tőled akarom a bársony színű rózsát,r>a gyöngéd ölelést, a forró csókokat,r>nem kell senki más ezen a világon,r>csak te olthatod el égő szomjamat.r>Csak te vagy nekem egyedül a földön,r>ki elhozza nékem a virágzó tavaszt,r>és ha te nem jössz, nem is kell senki,r>magamba temettem minden álmomat.
Lángokban égtünk akkor éjjel,r>nem is értem, már, hogy lehetr>olyan hirtelen lángra kapni,r>ahogyan akkor ott, veled.r>r>Ma is érzem a forróságát,r>amely átjárja mindenem,r>hisz az a tűz, mi benned égett,r>felgyújtotta a szívemet.r>r>Nem hittem el, hogy tudok szeretnir>olyan tűzzel, mely oly heves,r>mint a pillanat töredéke,r>mely átsuhan rajtad hirtelen.r>r>Nem is értettem akkor éjjelr>magam sem azt, hogy mért teszem,r>nem akartam már úgy szeretnir>senkit, hisz lelkem oly sebes.r>r>Lángokban égtünk, s akkor úgy tűnt,r>sosem alszik ki teljesen,r>hisz az a szikra oly erős volt,r>s egy röpke perc alatt lángra kelt.r>r>Mégis kihunyt, de mégse bánom,r>hisz melege most is úgy ölel,r>hogy felmelegít, és elvarázsolr>újjá élesztve mindenem.r>r>Most itt vagyok. Izzó parázskéntr>várva, hogy újra lángra kelts,r>tudom, hogy lángod perzsel, éget,r>de mégis: te vagy a mindenem!
Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,r>hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,r>szerettem volna mindent neked adni,r>de nem adta meg ez a gonosz világ.r>r>Nem éreztem a lassan pergő percet,r>amely úgy folyt át szívem érfalán,r>mint a vér, amely ereimben áradr>magába fojtva szívem dallamát.r>r>Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,r>s nélküled nincs más, csak halott némaság,r>elmondanám, de megrekedt a hangom,r>hangszálam néma. Csak lelkem kiált.r>r>Oly messze vagy, és nem látod arcomr>s szemeimben a könnyes csillogást,r>amelynek gyöngye temiattad csordul,r>arcomon végig, mint egy forradás.r>r>Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!r>Minden lélegzet teérted zihál,r>amely oly mélyről felszakadva hallik,r>mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.r>r>Hogy mondjam el, hogy nélküled mindenr>céltalan, néma önmarcangolás?r>Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,r>belehalok. Már nem bírom tovább!
Nem is volt szép, és nem is volt jó,r>akadt volna tán jobb nekem,r>nem is értem, hogy mért volt bennemr>olyan végtelen szeretet.r>r>Mért nem láttam a vészjósló árnyatr>elborulni a szemeden,r>hiszen ott volt a tekintetedben,r>és én nem vettem észre sem.r>r>Azt láttam csak, mit látni akartam,r>kékséget, melyben elveszek,r>szemed fénye, mint gyöngyöző vízcsepp,r>Úgy gördült le a szívemen.r>r>Nem is értem, hogy mit szerettemr>benned meg olyan hirtelen,r>mintha a villám csapott meg volna,r>s megrezegtette mindenem.r>r>Nem is értem már, hogy az a szikrar>mért hűlt ki olyan hirtelen,r>kegyetlen perc volt, míg átgázoltálr>annyiszor bántott lelkemen.r>r>Most itt vagyok. Könnyektől ázva,r>burokba zártam szívemet,r>hogy ne törjék össze soha többé,r>légy mással boldog! Ég veled!
