Idő 
Értékelés 
Értékelés Ősz ölel tájat,
r>Rétegfelhő szétesik.
r>Hideg víz zuhog.
r>*
r>Őszi borultság,
r>Bizony lélekhangoló.
r>Támadó vihar!
r>*
r>Ősszel bizalom?
r>Veszett, mint üres magány.
r>Rézkakas forog.
r>*
r>Őszben sok szép van,
r>De lelkem már elveszett.
r>Rézkakas nyikorg’…
r>*
r>Ősz a tél elő,
r>Nem lehet már harcolni.
r>Rézkakas bólint.
r>*
r>Őszbe belemúl,
r>Élet és a szerelem.
r>Rézkakas vagyok…
r>*
r>Ősszel bizony már,
r>Nem áll helyre semmi szép.
r>Vén diófánál?
r>*
r>Ősszel, már álom
r>Is múlik… eső mossa!
r>Nyári vágy kútban.
r>*
r>Ősz figyelmeztet,
r>Úgyse... te marha öreg…
r>Hörög a vihar.
r>*
r>Ősz, mint borotvás
r>Mester, erdőt kopaszít.
r>Lelkem is sírva…
r>*
r>Ősz mosolyogva
r>Nem nevel kukoricást…
r>Öntörvényűség.
r>*
r>Ősz már fölkészít:
r>Elvesztésre, múlásra…
r>Ködnek igaza…
r>
r>Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban
r>
Korán reggel, ázott,
r>Immár őszi úton sietünk dolgunkra.
r>Őszidő vágtat nyomunkba.
r>Csoszogás is hallatszik…
r>Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra.
r>Enne, keresgél… romlott múltba.
r>A vándormadarak sehol!
r>Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek,
r>Tavaszra, új életbe érkeznek…
r>
r>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 versszakból áll. Szótagszámok: 6-12-8 – 7-14-9 – 8-16-10 Rímképlet: xaaxbbxcc
r>
Reggel, rögvest hiányzol Csinszka!
r>Ó, ha együtt lehetnénk még ma.
r>Simogatnám kezed,
r>Majd elvenném eszed…
r>De, nem vagy! Kereslek, hol vagy ma?
r>
r>Nagyon fáj, hogy nem vagyok veled,
r>Meg az is, hogy nem fogom… kezed.
r>Reggel, már kereslek,
r>Egész nap szeretlek…
r>Boldogságban úszhatnék veled.
r>
r>Szeretetem úgy kifejezném,
r>De, ha nem vagy, hogyan tehetném?
r>Reggel én felkelek,
r>Este én lefekszek.
r>Magányos vagyok, légy már enyém…
r>
r>Vecsés, 2021. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Keserű a szerelem Ágó,
r>Boldogtalan szerelem… fájó.
r>Ölelném testedet,
r>Bírnám szerelmedet…
r>Keserű, boldogtalan, málló…
r>
r>Nőmmé tennélek, édes Ágóm,
r>Keserűn ölelnélek… fájom.
r>Tán’ nem is esne jó,
r>Lelkem meg csak molyol.
r>Szerelem… tehervonat, Ágóm.
r>
r>Szívem, hang dörejjel dobogat,
r>Megőrülök… nem adsz alkalmat...
r>Ölelj, csókolj gyorsan,
r>Várnám hamarosan.
r>Bánat karcolgatja, arcomat…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Ébredek, tétova reggelen.
r>Tovább? Nincs ötletem.
r>Öregen? Az élet kegyetlen.
r>*
r>
r>Öregkor? Manipulált alkonyat
r>Már átértékel dolgokat…
r>Ezekkel ismerkedek,
r>De továbbmegyek.
r>*
r>
r>Nem álomutazás öregség…
r>Fiatal mondja, semmiség!
r>Megtudja, hogy nem csekélység.
r>*
r>
r>Kandallónál ücsörögni; kincs.
r>Hideg van, tűzifa nincs.
r>Pohár bor… sincs.
r>*
r>
r>Varázslat? Lélegzet.
r>Tompult? Képzelet.
r>Tűnnek? Emlékek…
r>Mentek? Visszanéztek,
r>Idővel… enyésztek.
r>*
r>
r>Jó lenne, még egyszer… fiatal lenni.
r>Erre gondolni se semmi.
r>*
r>
r>Bolondos álmok uralják embert,
r>Pedig nyugdíjas letette fegyvert.
r>Keveset keresett.
r>*
r>
r>Öregségre, ember elkopik,
r>Jó ötletből kifogyik…
r>Lehet… újra ujját szopik.
r>*
r>
r>Percek már szétszélednek,
r>Mégis egyfelé mennek.
r>Remegve telnek, lassan felednek…
r>*
r>
r>Öreg élet, már nem kombináció,
r>De tudjuk, nyugdíjas lét, manipuláció.
r>*
r>
r>Menni életúton, amíg lehet.
r>Már ne játszd fenegyereket!
r>Hagyjuk ezeket…
r>*
r>
r>Ember fia és lánya lelkében maradt fiatalos,
r>De azért nem olyan, mint fiatalon, már nem kisokos.
r>
r>Sokaknak öregség lett saját, végzetes magány-sivataga,
r>Meg fájnak ízületei, egyedül él, gazos az udvara…
r>
r>Röhögcsél magán, cikizi magát, jó, ha megmaradt humora.
r>Ez, öregedés és hanyatlás napjainak melodrámája.
r>Lesújtó helyzet, ez lenne az életvég, nagy-cél sármasszája?
r>
r>Mit várhatok én még betöltött hatvanhét évesen?
r>Már annak is örülök, ha nem hűl ki a levesem…
r>*
r>
r>A melodráma is
r>Része az életnek végül.
r>Öreg, kinek kell már?
r>*
r>
r>Természet útja, de
r>Öregembe nem vénember?
r>Kor, annyi amennyi.
r>*
r>
r>Öreges élet, mi
r>Sodorgat a ciklon felé.
r>Túlélés szerencse.
r>*
r>
r>Vonatfütty! Kerekek
r>Ha zakatolnak, haladunk…
r>Öreg-szem, felakad.
r>*
r>
r>Öreg láb már gyenge,
r>Kapaszkodó nincsen. Ez vég?
r>Lét szakadék szélén.
r>*
r>
r>Kenyerem megettem,
r>Már nincsen miért harcolni.
r>Öregkor letaglóz.
r>*
r>
r>Életkörülmények
r>Megváltoztak és elfogynak…
r>Bölcsesség itt kevés.
r>*
r>
r>Ahogyan múlik a lét, az az elkerülhetetlen sietség,
r>Mert, ha életemre gondolok; huh, de ideért az öregség.
r>Fiatalos ember még csak nem is gondol öregségre,
r>Öregen meg folyvást emlékszik fiatal életére.
r>
r>Szép az élet mondják és csodás az öregkor!
r>Mondja fiatal, ki nem is tudja, mi a kor.
r>Kívánom az okosnak, öregséget, így ő megéljen,
r>És akkor majd megtudja… ő is szenvedni fog keményen.
r>
r>Elgondolkoztam és kérdem én, már mi más foglalkoztasson?
r>Csak meditálok, elemzek, ezen a jégpálya- múlt sorson.
r>
r>Öregen már a pissz-fény is sok,
r>Fő kérdés, hogy meddig maradok?
r>*
r>
r>Múltat felzavarja
r>A sok elfeledett emlék.
r>Hangok kavalkádja.
r>Múlt ajtót, sors jól becsapta.
r>Zárt lett. Kilincs kattanása…
r>*
r>
r>Félelem, rettegés,
r>Hogy még mit hozhat a jövő!
r>Ki öreg, félember…
r>Nincs már cél, és nincsen már út!
r>Öregségből, nincsen kiút!
r>*
r>
r>Dőre fiatalság.
r>Másként tennék ennyi ésszel…
r>Utólag már okos.
r>Az eső után köpönyeg…
r>Maradj már magadnak, öreg…
r>
r>Vecsés, 2015. április 29. - Kustra Ferenc József – íródott; 10 szavasokban, versben, HIAQ –ban és TANQ –ban…
r>
