Nem vársz rám többé a meleg szobában,r>reszketek. Szinte megfagyok,r>pedig a tűz vöröslő lángjar>a kandallóban most úgy lobog.r>r>r>A rádobott tölgyfa tűznyalábjar>hosszú lángnyelvet öltöget,r>de a melegét mégsem érzem,r>nélküled minden oly hideg.r>r>Meleg paplanba burkolózom,r>s ahogy a csöndet hallgatom,r>a hirtelen hangzó faroppanásrar>összerezzenek, bár tudom.r>r>Magam előtt már hiába látlak,r>nem jössz vissza, és jól tudom,r>nélküled puszta, hideg tél leszr>örökké már az otthonom.r>r>Te már lent pihensz. Nem fáj semmi,r>de bennem most is úgy sajogr>minden szó, mely a lelkembe égett,r>szinte úgy érzem, meghalok.r>r>Lehunyt szemekkel, tépelődver>magamban némán mormolom,r>a te szíved kihűlt, az enyém csak vérzik,r>de mégis: ugyan oly halott.
Szeretlek. Hidd el. De hangom már elhalt.r>Torkomban nincsenek szavak,r>csak szenvedély, mely a lelkemet őrli,r>néha úgy érzem, szétszakad.r>r>Akár egy vulkán, mely belülről forrong,r>s kitörni nem tudott soha,r>ugyanúgy lázad, ugyanúgy tombolr>lelkemben most az indulat.r>r>Hozzád bújnék. De félek: megégetr>az a tűz, amely lángra kapr>szemedben, melyet látni vélek,r>mikor átfogod vállamat.r>r>Lelkem már most is annyira megtört,r>mint üveggyöngy, amely meghasadt,r>szeretnélek, de annyira félek!r>Nem bírom már, ha bántanak.r>r>Neked az érzés szalmaláng csak,r>amely könnyedén lángra kap,r>de nekem izzó, forrongó láva,r>mely mindent magával ragad.r>r>Ne kísérts engem! Kerülj messze!r>Máshol is vár rád pirkadat,r>szikrázó fény, mely rád világítr>eloltva minden vágyadat.r>r>Nekem a láng az akkor kell csak,r>ha a parázs is itt marad,r>s ugyanúgy fűt, ha téli fagy van,r>megőrizve a lángomat.
Könnyekben úszik, sír a lelkem,r>fájdalom marja mindenem,r>Ne kínozzatok! Nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!r>r>Szerettem volna mindent adnir>magamból, mit csak lehetett,r>nem maradt másom, csak a szívem,r>tépjétek ki, hogy ne legyenr>r>Belsőmben annyi keserűség,r>amely mardossa mindenem,r>felgyülemlett, akár az égenr>feltornyosuló fellegek.r>r>Törékeny szívem, mint egy tárgyat!r>Tálcán kínáltam fel neked,r>de te széttépted, mint egy rongyot,r>mely a sarokban ott hever.r>r>Csak egy darabja maradt nékem,r>a többi széttépve ott hever,r>azt a darabot mért hagytad meg?r>Mért nem tépted ki teljesen!r>r>Akkor többé nem fájna semmi.r>Csak béke lenne, mely végtelen,r>ne bántsatok, hisz nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!
Végtelen hosszúnak tűnnek a percekr>ameddig hozzád érkezem,r>pedig sietek. S a kavicsos útonr>szinte már futva lépkedek.r>r>Lassan pereg a perc, az óra,r>szinte már alig észlelemr>csak szívem nyugtalan dobbanása,r> sürgeti minden ízemet.r>r>Tudod: tegnap még nem akartam,r>hogy magadhoz láncolj teljesen,r>hiszen annyian bántottak már,r>s túl sok seb van a lelkemen.r>r>Mégis: valami belülről úgy űz,r>szinte égeti mindenem,r>mint futótűz, amely sebesen terjed,r>keresztül gázolva mindenen.r>r>Ez a tűz most már hozzád láncol,r>te gyújtottad fel mindenem.r>Te vagy csak, aki elolthatja!r>Többé már nem kell senki sem!r>r>Olyan félénken érek hozzád,r>még a szívem is megremeg,r>s érzem ereid lüktetésén,r>ugyan úgy vágysz rám, és szeretsz.r>r>Sosem hittem, hogy valaki egyszerr>áthatol még a szívemenr>Hiszen úgy védtem, mint a páncél,r>amelyről minden lepereg.r>r>Most itt vagyok. Karodba bújva,r>s szerelmem olyan végtelen,r>mint a csillagok fent az égen,r>melyek annyira fénylenek.
Nincsen helyem e csillogó világban,r>a tűző napban nem lelem helyem,r>nem vakít el a színek sokasága,r>bármilyen szép is, nem fontos nekem.r>r>Lennék inkább csendes félhomálybanr>megbújva, hol rám talál a csend,r>míg az alkony szárnyait kibontva,r>hűs szellővel végigpermetez.r>r>Nem kell más, csak nyugalom, és béke,r>amelyben testem-lelkem megpihen,r>néma csönd, mely oly nyugalmat áraszt,r>s úgy simogat, mint a hűs selyem.r>r>Nem szeretnék semmi mást, csak élni,r>s messze tűnni olyan hirtelen,r>mint a villám, amely egyet dörren,r>s eltűnik a felhős ég felett.r>r>Nem kell más, csak meghitt, meleg otthon,r>ahol végre nyugalmat lelek,r>s úgy tűnik el, mint a nyári villámr>minden rossz, mely megtörtént velem.