Idő 
Értékelés 
Értékelés Bárcsak lehetnék én őszi szellő,r>hogy borzoljam szőke hajadat.r>Vagy lehetnék én egy remek festő,r>festhetnék szerelmes szavakat.r>r>Lehetnék egy vízzel töltött csésze,r>hogy ajkaink összeérjenek.r>Érezném, hogy enyém vagy már végre,r>rólad írnák költeményeket.r>r>Ecset az én kezembe nem való,r>szellő sem leszek soha, tudom.r>Ez a lap egy palackba zárható,r>összehajtom, bele is dugom.r>r>Beledobom vágyam tengerébe,r>bízva, hogy eljut tehozzád.r>Elindítom hát a messzeségbe,r>szerelmem bont majd rá vitorlát.
Gyönyörű volt, akár egy álom,r>mind az, mit képzeltem veled,r>gyönyörű, mit arany tollalr>színesre festett a képzelet.r>r>r>Gyönyörű, de rá kellett jönnöm,r>mind az, mit elhittem neked,r>hazugság volt. Most rideg minden,r>s nem találom a helyemet.r>r>r>Kihűlt szívemben néma gyász van,r>s a könny, mely lelkemről pereg,r>eleven sebként sajdul bennem,r>aztán elmúlik hirtelen.r>r>r>Időm kevés, és nem akarom márr>rád pazarolni, mert lehet,r>azt dobom el, ki csöndben, némán,r>tiszta szívéből szeretett.r>r>r>Néha még itt vagy álmaimban,r>de többé nem leszek veled,r>messze tűnök, hol talán egyszerr>rám talál még a szerelem.
Futnak az évekr>r>Futnak az évek, de amíg élekr>szeretnék átélni ezer csodát,r>melletted lenni, ha bármi is jönne,r>hogy elmondhasd majd, ha valami bánt.r>r>r>Futnak az évek rohanó lépttel,r>és néha nem tudjuk, hogyan tovább,r>egyetlen csak, mi biztosnak tűnik,r>hogy szeretlek téged egy életen át.r>r>r>Történjen bármi, én nem fogok bánnir>semmit sem, amíg mellettem állsz,r>mert amíg itt vagy karomba bújva,r>addig gyönyörű ez a világ.r>r>r>Jöhet a tél és pustolhat hó isr>hófehér leplét terítve ránk,r>mert az a tűz, mely belőlünk árad,r>úgy fűt, akár egy meleg kabát.r>r>r>Futnak az évek. Messze tűnt régenr>az ifjúkori álmodozás,r>de míg egy csöppnyi remény is éltet,r>Addig gyönyörű ez a világ.
Ne búsulj bent a hideg szobában,r>állj fel! Tárd ki az ablakod!r>Hagyd, míg a napfény meleget árasztr>megpihenve az arcodon.r>r>r>Ne búsulj bent, magadba hullva,r>mint egy árnyék, mely egyre fogy,r>jöjj közelebb és állj ki a fényre,r>látod? Most minden úgy ragyog.r>r>r>Nézd! Még a felhő is nyugodni készül,r>átölelve a kék eget,r>Játszi mosollyal simogatvar>bólint, azután messze megy.r>r>r>Ne gubbassz bent! Látod, most mindenr>olyan vidám és éltető,r>mint a napfény, mely simogat téged,r>mint egy érzéki szerető.r>r>r>Ne búsulj bent! Jöjj ki a fényre!r>Hadd simítsa az arcodat!r>Hagyd a bánatot messze tűnni!r>Hidd el: leszel még boldogabb.r>r>Lesz majd még időd nevetni, sírni,r>s holnap talán majd úgy ragyogsz,r>mint a csillag, mely éji sötétbenr>Olyan fényesen felragyog.
Évek múltak el, és te elmaradtál,r>emlékeimben lassan megfakulsz,r>nem fáj már úgy, ha lehunyt szemeimmelr>arcodat látom, ahogy lángra gyúlt.r>r>r>Messzire tűnt az idő sodrásábanr>szemeid fénye mely úgy csillogott,r>hogy el hittem azt a két szemedbe nézve,r>veled lehet csak biztos holnapom.r>r>r>Ma már tudom, hogy hazugság volt minden,r>s hazug volt minden szó az ajkadon,r>és az a tűz mely szemeidben égett,r>hazug volt, mikor értem csillogott.r>r>r>Évek múltak el. Szívem mélyén dér van,r>nem maradt más, csak néma, bús közöny,r>sötét hajamra sűrű dér szitál már,r>s a rút idő szárnyán én is őszülök.r>r>r>Néha még feltűnsz elmúlt álmaim közt,r>de az emléked ma már oly ködös,r>mint megfakult kép az esti szürkületben,r>míg halk sóhajjal az este beköszönt.
