Idő 
Értékelés 
Értékelés Mit tennél, mondd, ha minden egyes álmodr>összeomlana olyan hirtelen,r>mint egyetlen pillanat megtörő varázsa,r>s nem tudnál tenni semmit ellene?r>r>Ha a szívedben égő éltető szikrar>kialudna egy röpke perc alatt,r>s ha az ablakon besütő napfényr>melege már csak múlt emlék marad? r>r>Mit tennél, mondd, ha nem találnál többé,r>s nem marad más, csak puszta kőfalak,r>mely nem ád meleget, s hűvös némaságbanr>kellene élni minden napodat?r>r>Talán akkor majd ráébrednél végre,r>Hogy a lelkemben túl sok seb maradt,r>melyet te okoztál, és miattad vérzik,r>s hiába kötözöm, mégis ott marad?r>r>r>Talán akkor majd megértenéd végre,r>hogy te tépted széjjel minden álmomat,r>hiába vársz rám, nem találsz meg többé,r>s az üres falak már nem adnak vigaszt?r>r>Kereshetsz mást, hisz annyi minden van mégr>rajtam kívül, mely boldogságot ad,r>de úgy ahogy én, sosem tud szeretni r>senki, s benned is mély sebet fakaszt.
Sosem szabadna annyira szeretni,r>hogy önzetlen adod teljes szívedet,r>mert aki ilyen forrón tud szeretni,r>az egyetlen bántó szótól is remeg.r>Mint rezgő nyárfa, mely hajlong a szélben,r>és a vad vihar az ágát tépi meg,r>s jajongva sír a késő éjszakában,r>a megsebzett szív is éppen úgy rezeg.r>Sosem szabadna elhinni mindent,r>hisz az élet egy viharos sziget,r>hol pihen a test, de sajog a lélek,r>amíg nyugalmad végre megleled.r>Sosem szabadna feledni mindent,r>s az utolsó percig hinni kellene,r>hogy az a régmúlt, halomba hullt álom,r>egyszer talán még színes is lehet.r>Sosem szabadna csüggedni, sírni,r>csak küzdeni! Hiszen mindig érdemes!r>Amíg egyet is dobban a szívünk,r>hinni kell azt, hogy eztán jobb jöhet.
Vissza fog térni még egy kis időrer>a nyár is, amely most néma búcsút int,r>fáradt szemeit lehunyva, tartva,r>valahol most még mélyen álmodik.r>r>Könnyes szemekkel néz le a földre,r>szemében most is bágyadt fény ragyog,r>majd a szeptemberi napsütésbe érver>aranyló sugara újra felragyog.r>r>Vissza fogsz jönni te is, nemsokára,r>tudom, lesznek még közös holnapok,r>s együtt érünk a szeptemberi fénybe,r>mikor az ősz az ablakon kopog.r>r>Vissza vágysz majd, ha őszi lombhulláskorr>fáradt szíved majd újra feldobog,r>s hideg szobában, ágyad szélén ülver>nyirkos ősz csókol majd csak homlokon.r>r>Visszajössz majd a szeptemberi nyárral,r>hozzám száll most is titkon sóhajod,r>nappal tagadod, de párnádon éjjelr>titokban most is néma könny ragyog.
Most látni milyen esendő az ember!r>Mennyi szép álmot zúznak szerteszét,r>büszkeségből és rút hatalomvágyból,r>összerombolva mások életét.r>r>Az egyik küszködik százezernyi gonddal,r>és mégis! Mégis! Annyi jót remél,r>a másik csak dőzsöl azon is nevetve,r>ki küzd, szenved, harcol, mégis épp hogy él.r>r>Hatalomvágytól agya rég eltompult,r>s nem fogja fel, hogy az a veszteség,r>melyet okozott, nem csak másnak árthat,r>neki is épp oly fájó lehet még.r>r>Porig rombolva harcok halmazábanr>minden pusztul, az erdő és a rét,r>s kopasz, kietlen pusztasággá válik,r>ezer kórságot szórva szerteszét.r>r>Ha már nem lesznek zöld erdők és rétek,r>s nem lesz a földön biztos menedék,r>s mi tiszta ég most, csak betegséget terjeszt,r>mit ér a hatalom, s tömérdeknyi pénz?r>r>Térj észre ember! Oly rövid az élet!r>Ne rombolj, szeress! Oly magas a tét!r>Gyermekeid is, s majdan unokáidr>szeretnék megélni mindazt, ami szép!
Mielőtt még a hideg télbe érek, r>hadd mondjam el, hogy mit jelent nekem,r>minden pillanat, melyet veled töltök, r>és ez az érzés sose múlik el.r>r>Minden mosoly, mely arcodról sugárzik, r>oly nagy örömöt jelent énnekem,r>hogy széppé teszi e hervadó világot, r>s úgy érzem: szinte hazaérkezem.r>r>Mielőtt lassan elhalna a hangom, r>hadd kiáltsam ki ezerszer, ha kell,r>átmennék érted tövisen, szilánkon, r>hogy hűvös estéken melletted legyek.r>r>Tűnődöm: vajon szeretsz e még engem r>oly forrón, ahogy én is szeretek,r>s éjszakánként, ha álmaidban látsz még, r>suttogva mondod e, a nevemet?r>r>Néha még érzem csókjaidnak ízét, r>mely oly édes, mint az aranysárga méz,r>aztán eltűnik álmaim ködében, r>mint porszem, amelyet felkavar a szél.r>r>Messze vagy már, s az emlék egyre tompul, r>de te csillag vagy álmaim egén,r>mely elkísér engem egészen a sírig, r>mert én senkit így nem szerettem még.
