Idő 
Értékelés 
Értékelés Üdvözöllek ismét Ősz!
r>Tudtam, hogy megint eljössz…
r>Te nélküled élet úgysem lehet,
r>Utánad jön… a hideg kikelet...
r>
r>Nékem hozza vastag, barna avart.
r>Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart.
r>Én azonban, csak nyár után vágyok,
r>Bár tudom, hogy ezek már csak álmok.
r>
r>Miattad már a hajnalok is hűvösek,
r>Isibe, kabátba mennek a gyerekek.
r>Reám néz az Ősz, és csak legyint,
r>Hogy mit okoskodok már megint.
r>
r>Idejön és összegyűri fák levelét!
r>Esőt is hoz, kimossa az ember eszét…
r>A Nap meg már csak haldoklik, nyöszörög,
r>Hallom, még kis nyárutóért könyörög…
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 23. - Kustra Ferenc Józse
r>
Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös,
r>Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős.
r>
r>Levelek már szomorúan, csüngve lógnak,
r>Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak.
r>
r>A drót szamarunkat is lassan eltesszük,
r>Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük.
r>
r>Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van,
r>Még a maradék… a szép nyárutó megvan.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József
r>
Az ősz az elmúlás előjele,
r>De benne van a kikelet szele.
r>Mondják minden rosszat jó követ…
r>Ebben én nem hiszek… de lehet.
r>
r>Tavaszt is a jobb nyár követi
r>Így nyáron az ember azt hiszi,
r>Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
r>Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.
r>
r>Nem tudni azonban, kinek mi a jó
r>És azt sem, hogy vajon neki mi való.
r>Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
r>De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.
r>
r>A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
r>Nem egyenes, inkább jó kanyargós
r>És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
r>Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.
r>
r>Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
r>Az be is következik. Élet nem komfortos,
r>Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
r>És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.
r>
r>Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
r>De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
r>Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
r>De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.
r>
r>Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
r>Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
r>Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
r>Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.
r>
r>Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József
r>
Jöjj már hideg!
r>Egész nyáron melegem, volt, már ilyen nem kellene!
r>Hideg karod, élvezettel fogna, úgy ölelgetne…
r>Kérem, akkor elmúlhatna a szenny, a bűn, a sár,
r>Ez az mire sokan is vágyunk, megtörhetne már.
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Jöjj már hó!
r>Építenénk klassz időjárást álló hóvárat és meg hógolyóznánk…
r>Kesztyűbe nem nagyon lehet hógolyózni, meztelen kézzel meg fáznánk.
r>Aztán gyorsan egymás ellen fordulnánk,
r>Hógolyót kemény-acélosra gyúrnánk…
r>Klassz lenne a végzetünk ellen megküzdeni
r>Ezért még a szembe árokba is elmenni…
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Jöjj már fagy!
r>Gyere csak, úgy hallottam a forró szívek orvosa vagy…
r>Jóságból tán’ szép szavakat rebegnél… Velünk oly’ jó vagy.
r>Az én és a mi álmainkat hűtenéd, perzselő nyár már úgyis elillant,
r>De bizony, mi még szeretettel a szívünkben őrizzük… rémült, ha rád pillant!
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Vecsés, 2022. február 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Jörgné Draskóczy Ilma (1884-1945) „Jöjj tél!” c. verse átirataként!
r>
Az elmúlás mozgalma…
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
r>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek,
r>Látod? Erdei lombok is muriznak, de ők már avarban hevernek…
r>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek.
r>
r>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak,
r>Már bizony eljött az idő és mindőjük elveszti szép színét, elfakulnak…
r>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak.
r>
r>(Leoninus duó)
r>Elhallgata erdőn a madárdal, és a közeli temető csendje maga a dal…
r>Azért a hideg szél, ha futó edzést vesz, visít és a csendtörő önön maga lesz.
r>Ez a szél, mikor jönöcskél visszafele, az avar lesz, mint halk lépés ellenfele.
r>
r>Neszt hallok föntről, fejem fölött... emelem fejem, szállnak a daruk messzire… vélem.
r>Van ez a oly' nagy V betű, tán’ több száz is, nem számolom, van szárny sokkal több... még több száz is!
r>Micsoda ’emberi hangok', nem győzőm figyelni, mennek... szemmel nem tudom követni…
r>
r>(Anaforás, haiku trió)
r>Ősszel igy múlnak
r>Percek, órák, idő fogy.
r>Távozó vígság…
r>
r>Ősszel múlik az
r>Ábránd, időkerék forg’.
r>Hallgató vígság.
r>
r>Ősszel az idő
r>Ellenfele… szemfedél.
r>Gyors időkerék.
r>
r>Vecsés, 2022. október 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Baróthi Elemér (1800. - ???) azonos c. verse átirataként.
r>
