Idő 
Értékelés 
Értékelés Jelentése: Sürgős! Azonnal! Sietni!
r>
r>Bizony állandó a halálmadár, kitartóan lebeg fölöttem,
r>Még azt is sugallja, hogy itt mi forduljon meg… biza' a fejemben.
r>El is gondolkoztam, megmaradok? Vagy véget ér rövid életem?
r>
r>Átölelem én a pillanatot és remegve kérem, hogy engem
r>Ölelésben élni hagyjon, dideregve túléljem szürkületem!
r>Erre az oximoron eredetiségre vágyok… ez életem!
r>
r>Megjöttem az ideérkezett élet-szerelvényem fékcsikorgó zajával,
r>És rögtön szembesültem a helyszín jégbe-hóba fagyott, elemi bújával…
r>Időtlenül markolom a pillanatot, ne változzon, az idő múltával…
r>
r>Láttam a halált, a végső búcsú utáni csendjét,
r>Láttam az elmúlást, a szenvedés, utolsó percét.
r>Láttam a hómezők esti fénytáncának meglétét.
r>
r>Láttam itt a poklot, a frontot, ezt az őrült őrjöngőt,
r>Láttam itt már napsugaras deleket, mind a tündöklőt.
r>Láttam én azt is, hogy mily’ a robbanás… nagyon üvöltőt.
r>
r>Már tudom, hogy itt ez a fronti lét, maga a posvány, a métely,
r>Már tudom, hogy befészkelte magát agyunkba a konok kétely.
r>Már tudom, hogy nagy kétség, életben maradunk-e... van ki, némely.
r>
r>Napon észlelem, nem szállnak fel a boldog dalok,
r>A fájdalomból kiszakadnak, a csend-sóhajok,
r>Ha, csak elcsúszol a jégen, halál a kezét nyújtja,
r>Kit itt baj ér és lefekszik, hódomb az új vánkosa!
r>
r>Fiatal katonának otthon van a mátkája, a szülei,
r>Harchelyzetben rájuk gondolni sem lehet, meg postát küldeni…
r>Ha már a levelet megírtad, tedd a zsebedbe a szíved fölé
r>De tudd, ha átlőtték, akkor azt a posta már ki, nem kézbesíté…
r>
r>Katona hamar úgy jár, hogy ölelgeti az idegen földet,
r>De még jó, ha önszántából és félelmében nagyon remegett.
r>Itt hamar úgy jár a katona, hogy parancsra idesiet,
r>De még jó, ha önszántából megvédheti saját életet.
r>*
r>(10 szavas)
r>Itt a vágy fölemelkedik tökélyre,
r>De megvan-e katona lelki kielégülése?
r>*
r>(Haiku)
r>Halál pillanat
r>Hómagány-élet vége.
r>Üzenet haza…
r>*
r>(HIAQ)
r>Behívó érvényben.
r>Orosszal harc folyamatban.
r>Fiatal életek…
r>*
r>Ki tudja, hogy innen mikor szabadulunk el
r>Elásnak egy gödörbe, vagy megyünk… élettel.
r>Itt bizony, erre-arra állandóan vágtat a halál.
r>Én hazamennék! Jó lenne, ha erre, felém nem kaszál…
r>
r>Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József – történelmi emlékezés az ott veszett katonáinkra…
r>
De vágyom, társaságod Ivett!
r>Ezzel, elmondtam a lényeget.
r>Persze kén’ ölelni,
r>Veszetten csókolni.
r>Ruhádat lerángatni lehet?
r>
r>Legott magam alá gyűrnélek
r>Kihunynának bennem a fékek.
r>Tennék a kedvedre,
r>Csókolnék kebledre.
r>Élvezném… izzadt ölelések.
r>
r>Veled lenni, olyan jó lenne,
r>Meglásd, válik ez majd kedvedre.
r>Jó összeforrásban,
r>Sok-sok orgazmusban.
r>Ivett, Te vagy vágyunk kényszere!
r>
r>Vecsés, 2019. január 15. – Kustra Ferenc – erotikus LIMERIK csokor.
r>
Türelmetlenség…
r>
r>Számolt napokban
r>Telik a sok perc fürtje.
r>Türelmetlenség.
r>*
r>Várt nap lassan jön,
r>Fürtős mosolyod várom.
r>Türelmetlenség.
r>*
r>Ahogy ideérsz,
r>Mosolyokat látsz fürtben.
r>Türelmetlenség.
r>***
r>
r>Bőregerek…
r>
r>Az őserdőben
r>Bőregér, fürtökben lóg!
r>Így természetes.
r>*
r>A bőregerek
r>Fejjel lefelé, fürtökben
r>Sem szédülnek el.
r>*
r>Fürtök látványa,
r>Bőregerek ottléte.
r>Társas életű.
r>*
r>Padlás sarkában
r>Lógnak, bőregér fürtök.
r>Jóllakottság… csend.
r>***
r>
r>Varjak, télen…
r>
r>A kopár fákat
r>Feketíti varjúhad.
r>Fürtök! Hófoltok...
r>*
r>Varjúcsapat a
r>Szántásban, fürtben nézgél.
r>Kóbor magszemek...
r>*
r>Éhes varjúhad
r>Fürtben keres. Remélt mag...
r>Szántás, lefagyott.
r>
r>Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc – 3 db. senrjú csokor. Pályázatra készült!
r> Így egyben, -a kiírás szerint- egy műnek számítanak!
r>
Fák csikorognak,
r>Égető hegyi fagyban.
r>Csöndes nyugalom.
r>*
r>Az erdő tompán
r>Csendes. Halkan eső hó.
r>Recsegő kristály.
r>*
r>Havas erdőrész…
r>Ott, járt ősvény hiánya.
r>Magas, puha hó!
r>*
r>Veszélyes ősvény.
r>Szakadékos hegyi út.
r>Hógörgetegek.
r>*
r>Csillag, mit mutat
r>Csendes, téli estéken?
r>Tél, még soká tart!
r>*
r>Havas szélörvény.
r>Fehér pelyhekben hó hull.
r>Magasan torlaszt.
r>*
r>Hajnalsugárban
r>Kékesen csillogó hó.
r>Őrt álló hegyek.
r>*
r>Hófödte hegycsúcs.
r>Hó borította ősvény.
r>Jeges szél süvít.
r>*
r>Kopár csúcsok közt,
r>Menekülő ősvények.
r>Hóesés, folyton.
r>*
r>Havas hegycsúcsok.
r>Havas, ritkás tölgyerdő.
r>Nagyon hideg tél.
r>*
r>Hegytetőt, fehér
r>Dara jól beborítja.
r>A szépség; szűzi.
r>*
r>Meredek ösvény,
r>Erdei házhoz vezet.
r>Hófödte tető.
r>
r>Vecsés, 2016. december 26. – Kustra Ferenc József - Eredeti, Baso féle haiku stílusban…
r>
Hó még nincs, de már fagyos a reggel,
r>Az időjárás köddel szemetel.
r>Efkáefvé ezt nem szedi össze,
r>Minden ez, csak nem hölgyek öröme.
r>
r>Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is,
r>Autóst érinti, gyalogost is.
r>Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen…
r>Autós, gyalogos el ne essen!
r>
r>Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József
r>
