Idő 
Értékelés 
Értékelés Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors…
r>Irányít is mindent, nálam a balsors.
r>Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném,
r>De miért? Ez egyet tudni szeretném…
r>
r>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
Hazánk ékköve vagy!
r>
r>A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
r>És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
r>Bajuszomat kócoló
r>És arcomat csókoló,
r>Hűvösödő fuvallat
r>Langymelegen simogat.
r>
r>Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla,
r>Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa…
r>Nincs messze tőlem a nádas, hallom benne neszez a vadkacsa,
r>Én drukkolok, jól bújjon el, nehogy belőle legyen vacsora…
r>
r>Bokáig áztatom lábamat,
r>Ezzel döntöm mai falakat…
r>Idejöttem haza, pihenni,
r>Fülledt levegőt, itt cserélni…
r>
r>A víz oly’ mintha tükör sima lenne,
r>Néha kiugranak… hal is van benne.
r>Horgászcsónakban a horgász biztos elfáradt,
r>Látszik, hogy elbóbiskol, víz csónakot ringat.
r>
r>Nézem, csak gyönyörködve nagy vizedet,
r>Mélyen beszívom az illatfelhődet,
r>Most élvezem a partodat, szerelemmel
r>Csak nézek jobb-balra, tágra nyitott szemmel
r>
r>Balatonunk, te magad a varázs vagy,
r>Míg élek, jövők… hazánk ékköve vagy.
r>
r>Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc József
r>
Poéta-csalogány…
r>
r>Csalogányszóval énekelgetek nektek,
r>Mint a vágómarhák, ha halálba mentek…
r>De utoljára legalább hallotok valamit tőlem,
r>Ez utoljára marhabőgésként tör elő... belőlem.
r>
r>A költő dala maga a kinyilatkoztatás,
r>De már kopott a ruhája a szakadt sorsomnak.
r>A költő, ha maga írja énekét, ez önlélek mutatás,
r>De más önlelkébe hatolna… kérdés, van jövője sorsomnak?
r>
r>Életem férce folyvást tovább szakadozik,
r>Megfigyeltem az élet magától is vásik…
r>Életem férce folyvást tovább szakadozik.
r>
r>A költő dala szétteríti a jót és a sok szépet,
r>Remélve, hogy növeli a be-fogadó képességet…
r>Csalogánydalom át is gázol az utcán,
r>Meg a játszótéren, az út túloldalán.
r>
r>Dalom legtöbbet használ, ha látod a beköszöntött tavaszt,
r>Akkor van ideje, hogy mindenhol új rügyéletet fakaszt…
r>Dalom legtöbbet használ, ha látod a beköszöntött tavaszt.
r>
r>A költő feladata, hogy mindenki szívében új mámort fakaszt,
r>Meg új rügyeket is, mert épp’ nincs itt ideje, hogy zörögjön haraszt…
r>A költő feladata, hogy mindenki szívében új mámort fakaszt.
r>
r>Vecsés, 2022. február 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Szamolányi Gyula, 1932 -ben íródott „A dal” c verse átirataként.
r>
Tavaszvárással, télbúcsúztató…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk,
r>Ha csendben is, fogjuk kezünket, lélek-egyesülünk...
r>A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk.
r>
r>(Senrjú duó)
r>Nézzük zöld erdőt,
r>Meglátjuk őzcsapatot.
r>Egymásnak vagyunk.
r>
r>Március idusa már jő,
r>Micsoda langy’ a szép-idő…
r>Március idusa már jő.
r>
r>Azért a kezed melege fölöttébb jólesik,
r>Csendben ücsörgünk, csukott szemmel, jó, hogy nem esik.
r>Lelkünket érzem, uralja végtelen szeretet,
r>És ez biz' régi már, jó érzés, nem hevenyészett!
r>
r>(Bokorrímes)
r>Nagyon jó, hogy nem kell lelkünkbe semmit jól beszuszakolni,
r>Népies, egyszerű tevékenységgel, hosszan szuszmákolni…
r>Utálat hiányában nem kell nekünk rögvest szunyátolni.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nem volt semmilyen havas telünk,
r>Már van tavasz, amit megleltünk…
r>Nem volt semmilyen havas telünk.
r>
r>Ez nekünk egy nyugodt és igen boldog délután,
r>Egyetértve, együtt élvezzük a csend hallatán.
r>
r>(Septolet)
r>Veled lenni,
r>Csendben ücsörögni,
r>Zöldet nézni,
r>Nem szunyátolni!
r>
r>Megjött a tavasz,
r>Télnek utószakasz;
r>Szevasz!
r>
r>Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>„Szuszakolni = belegyömöszölni – Szuszmákolni = lazsálni, bíbelődni – Szunyátolni = elbóbiskolni”
r>
A derengés kemény,
r>Hajnali a napfény!
r>Vélem, hogy ma tán' újabb világ lesz,
r>Erre a felhőtlenség jól rátesz.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Kelni kell most világnak,
r>Mindenféle állatnak.
r>Virágbimbók kibújnak,
r>Levelek lombozódnak…
r>
r>(apeva)
r>Kell
r>Kelni
r>Világnak.
r>Derengésben,
r>Hajnali napfény.
r>
r>(Senrjon)
r>A tegnap reményei…
r>Minek eltemetni? Emlékek…
r>Újra kel világ!
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 3. – Kustra Ferenc – íródott; alloiostrofikus versformában.
r>
