Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy minden szélrohama én vállamra nehezül…
r>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Ez a tavaszi vihar
r>Öröm-e nekünk, vagy nagy keserv…
r>Hogy lesz; akárhogy?
r>
r>Mindig volt ilyen vala,
r>Világban oly' sokféle keserv…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>
r>Búsulás téli éjen
r>Idő, emberekkel csak játszik…
r>Hogy lesz akárhogy?
r>*
r>
r>Kilesek én a redőny egy keskeny résén,
r>De a sötétben mit sem látok út szélén.
r>Megjött épp egy óriási fény-villanás
r>És láttam, ez a kíméletlenség, nem más.
r>*
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül,
r>Ideért és én azt érzem, hogy szélrohama reggelre szün’, addigra már elnehezül…
r>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül.
r>*
r>(Leoninus)
r>Sírjon bár várakozásból vagy hisztizzen a gyermek, rettegve villámlástól,
r>Férfi is félhet, öleli feleségét boldogságból... bújna valóságtól.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes: leoninus)
r>Bíznak, hogy első tavaszi reggel, majd színes, derűs fénnyel kel fel.
r>Bíznak, a korán kelő reggel; meleg nyár gyors várására hergel.
r>Bíznak, hogy holnap reggel a jó idő, már magát, meleggel nyergel…
r>
r>Vecsés, 2022. március 1. – Kustra Ferenc József
r>
Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket,
r>Nem találok sehol sem, eső vagy bárányfelhőket.
r>
r>Nézem és látom, felhők nem vándorolnak az égen,
r>De ha majd erre jönnek, úszva siklanak a kéken.
r>Lassan úsznak a nagy simaságba, bele sötétbe…
r>Szemmel láthatóan lelépnek a rohanó éjbe.
r>
r>Vannak súlyosak és olyan... Juj, nagyon sötétek,
r>Fél is állat és ember… ezek ilyen lelkűek.
r>Vannak nagyok, és mint egy gólya, méltósággal úsznak,
r>Meg a közepesek, mik nem rejtve, csak lassan kúsznak.
r>
r>Hohó, a kis bárányfelhők, olyan aranyosak
r>És a naplementében meg bearanyozottak.
r>Szinte hallom, hogy mendegélnek, egymásnak bégetnek,
r>Kedves szavaik jól esnek a bámuló léleknek.
r>
r>A zivatarfelhők, amikor kéretlenül ránk törnek,
r>Akkor bizony jobb, ha a mezőn dolgozók rákészülnek.
r>Aztán amikor megnyílnak az ég csatornái,
r>Vizes lesz ember, állat, a rét és liget fái.
r>Közben lehet, hogy villámlik is fényeset, nagyokat,
r>Utána dörren, ezzel minden élőlényt riogat.
r>
r>Télen a hófelhők vastagok és szürkék,
r>Mindent beborítanak, itt nincs semmi kék.
r>Ebből aztán lehet rettenetes nagy hóesés
r>Meg, ha van szélvihar, akkor hófúvásos esés.
r>
r>Vannak helyes aranyos kis felhők, amik napozáskor
r>Eltakarják a nap, éltető sugarát, haladáskor…
r>
r>Sivatagi vándor pihegve küzd a tűző napon,
r>Neki már a forró homoktól hólyagok a talpon.
r>Ez az elviselhetetlen hőség visszahatása
r>És bizony legalább egy pirinyó felhő hiánya.
r>
r>Az őszi felhők, azok fölöttébb érdekesek,
r>Mert ezek alacsonyan laknak, csak szemerkélnek.
r>Itt ne várjunk nagy és koppanós esőcseppeket,
r>Még elmehetünk gyümölcsöt szedni, de nedveset.
r>
r>Felhők vannak és lesznek,
r>Felhők jönnek és mennek…
r>Lesz még derű, borultság,
r>Létezik itt kiváltság?
r>
r>Mikor múlik a délután, közeledik az est
r>Akkor nézzük vöröses naplementét, fellegest,
r>Bizony hamarabb eljön az alvás ideje,
r>Mert előbb borít be az éjszaka sötétje.
r>
r>A felhők miért olyanok, mint a vízhordó lányok?
r>Vajon sikeresek-e a modern esőcsinálók?
r>Vízgőz, tengerpára, árok tócsa mind-mind felhő lesz
r>És jó esőben sétálni, hátad kissé vizes lesz.
r>
r>A rózsaszín felhők, az esti fényben
r>Csodásak... sötétedő mindenségben.
r>Ha közben jönnek mégis csak a bárányfelhők
r>Az már nem olyan rossz... nézem, a kis csellengők…
r>
r>Láttam én már, amikor az esőfelhők a földig értek,
r>Olyanok voltak, mint a stikában életre kelt lidércek.
r>Voltam már úgy, hogy nem is vártam, de csak leszakadt az ég,
r>Majd ahogy jött elment, szél elült és lett végtelen kékség.
r>
r>Amikor meg az esőfelhőből lecsap a villám,
r>Az nem olyan, mint patronos pisztoly hangja, mi méltán
r>Kelt félelmet emberben és állatban,
r>Meg nagy riadalmat, lakott ólakban.
r>
r>De volt olyan is, hogy egy télen, egy zúzmarás reggelen
r>A hóförgeteg lecsapott, felhők rohantak esztelen…
r>Aztán meg a sűrű fekete felhő szoknyát vett már délután,
r>Tudta a vihar majd házibulit rendez, keményet, nem sután.
r>
r>A kemény felhőkben van eső és kitartás bőven,
r>A végtelen kőszívűségük kinyilvánul bőszen.
r>Az ily' felhőkben, mint olasz vándor zsoldosé a mentalitás,
r>Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos és nincs szeretetosztás.
r>
r>Sötét felhőkön ülnek talán a lelketlen gengszterek,
r>Míg a földön bőrig áznak a kint lévő jó emberek?
r>Mikor az égbolt riadó kolompja a semmiben megkondul,
r>Ijedtem keresem szememmel, a sok felhő merre tornyosul…
r>
r>Eső után, igazán maga a szépség
r>Ha kilátszik, felhőből szivárvány ívség…
r>Majd ég kiderül, a vihar után, mintha nem lett volna soha,
r>Láthatod a szivárványt, csoda, a víz és napfény nászmámora.
r>Van, vízszintes szivárvány, ami akkor alakulhat,
r>De akár holdfénynél éjszaka is kialakulhat,
r>Ha magas szintű, jégkristályos felhőkön törik meg a fény.
r>Ez a jelenség az, amihez nem kell feltétlen a napfény.
r>
r>Vannak már UFO felhők, amik a természet csodái,
r>Ezek olyanok, mint csészealj, felhősödéskor látni.
r>
r>Vannak még a Mammatus felhők, tán a világvégét hordozzák?
r>Felhődudorok, a zivatarfelhő aljához ragasztották.
r>
r>Gyöngyház fényű felhők, este-éjjel látni, kell hideg légköre.
r>Leginkább Északi és a Déli-sark környékén jönnek létre.
r>
r>„Undulatus asperatus” ígérem, utolsó felhőm nékem,
r>Globális felmelegedés hatása, új felhőtípus lészen
r>Ami mint mérgesen hullámzó tenger költözött az égboltra.
r>Látszik, hullámot vet, vihart arat, az egész égboltozatra.
r>Érdekessége, hogy ijesztően néz ki, embert ijesztgetik…
r>De nem kíséri vihar: egyszerűen, békésen csak szétoszlik.
r>
r>Megúszni szárazon egy vizes-jeges égi háborút,
r>Olyan élmény, mint napsütésben füvészkerti vándorút.
r>Bajtalanul átélni egy zuhét és villámlást,
r>Nagy öröm… meg felhők alatti kényszer-sátrazást.
r>
r>Látom, ott fenn még kis fátyolfelhősödés készül,
r>Elveszi a napsugárzást, ettől kielégül.
r>Én meg picit kevésbé izzadok,
r>De már újabb sorokat nem írok…
r>
r>Először apró gondfelhők jelentek meg a homlokomon,
r>Utána meg várakozásban, befelhősödött az arcom.
r>Vártam egy kicsit, de fátyolok elmaradtak… mi a kórság!
r>Akkor még ezt leírom nektek; ez a felhőtlen boldogság!
r>
r>Vecsés, 2014. július 7. - Kustra Ferenc József
r>
Lesz még itt, hogy a téllel egybefagynak a nyarak?
r>Lesz, hogy a tört mondatokban szétesnek a szavak…?
r>Akkor már nem fogunk az udvari lugasban ücsörögni?
r>És nem fogunk meleg tűzben nyárson, húsos szalonnát sütni?
r>
r>Ha a sors ver, védd, szilaj legyél,
r>Ne add... magad ellen, ne tegyél...
r>Ha szerencséd van az életkerék, feléd is fordul
r>A szellőcske eláll, de még lehet… a vihar mozdul…
r>
r>Lesz még itt jobb világ,
r>Lesz még itt új világ,
r>Csak ember teremtse meg
r>És ne adja magát meg...
r>
r>Vecsés, 2014. május 12. - Kustra Ferenc József
r>
A furfang biz’ az a fegyver
r>Mely azé, ki szólni nem mer
r>Vagy szólnia nem célszerű,
r>Mert ellenfél nagyérdemű.
r>
r>Létezik furfang a női,
r>Ezt férfiaknál beveti
r>Ki kellőn okos, nőies.
r>Az eredmény nem kétséges.
r>
r>Ravasz fő sajátossága
r>Furfangos gondolkodása,
r>Melyet, ha kell, jól kihasznál,
r>Gondolatban messzire száll.
r>
r>A másik eszén túljárni,
r>Gondolatai közt játsz’ni
r>Őt több ésszel manipulálni,
r>Furfangosnak kell erre vágyni.
r>
r>A furfang kevesek sajátja,
r>Mert rögzült a gondolkodása
r>A sok emberek… többségének.
r>Kevesek örülnek sok észnek.
r>
r>A furfangosok előnye,
r>Hogy messze látnak előre,
r>Tudják, mit gondol a másik
r>Mire többség foga fájik.
r>
r>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Száraz leveleket fú a vehemens szél,
r>Azok mindegyike a halálról beszél
r>Vagy az elmúlt jó múltról csak mesél, mesél.
r>
r>(Senrjú)
r>Az elmúlt múltban
r>Benne van a szélfúvás.
r>Mesék ideje.
r>
r>(Senrjon)
r>Kóborló Marci gyerek…
r>Temető út! Rúg leveleket.
r>Őt nem szeretik…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak,
r>Ez bizonyítja neki, még a halálba menők se szerették…
r>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak.
r>
r>(Senrjon)
r>Bánatában indult el,
r>Szeretne egy pónit, de nem kap…
r>Ki is gondozná?
r>
r>(Septolet)
r>Éhes!
r>Türelme véges!
r>Gyomra mérges…
r>Lelke kérges.
r>
r>Haza menne,
r>Ablakon belesne,
r>Nem kapna{?}, esdene…
r>
r>(Anaforás)
r>Így elindult, mert a szülei sem tudták, hová lett,
r>Így azon is járt az esze, hogy ez volt a helyes tett?
r>Így gondolva a szüleinek igazuk van, hogy a pónit ki gondozná,
r>Így szegény állatot a mély, talán halálos veszedelembe sodorná.
r>
r>(Anaforás, önrímes)
r>Hazaérve anyja csak szelíden megkérdezte, hogy éhes vagy-e, ennél kisfiam…
r>Hazaérve anyja megjegyezte, hogy ha már felnőttél, újra beszélünk kisfiam.
r>Hazaérve kiderült, nagyon szeretik őt otthon, anyja simogatta… kisfiam…
r>
r>Vecsés, 2022. március 17. – Kustra Ferenc József - Íródott: az elcsatangolt kisfiúról, alloiostrofikus versformában.
r>
