Idő 
Értékelés 
Értékelés Itt, ahol zúg a négy folyó,r>itt élünk már ezer éve,r>itt voltunk egyszer gyermekek,r>s hallgattunk tündérmeséket.r>Itt éltek mind az őseink,r>s hittük, hogy egyszer majd végrer>nekünk is jut egy földdarab,r>hol testünk nyugodni térhet.r>verejtékcseppben, izzadónr>dolgoztunk mindig keményen,r>s mégis: kifosztott szolgakéntr>itt állunk koldusszegényen.r>Éhbérért küzdve esteligr>gürcöltünk, s hittük, cseréber>tisztesség övezi vén fejünk,r>s nem kaptunk semmit sem érte.r>Könnyektől ittas hajnalonr>reszketve sír fel a lélek,r>de már nem hallja senki sem,r>bárhogy száll messze a szélben.r>Csak a kegyetlen zsarnokok,r>akik most belőlünk élnek,r>s gúnyos szavakkal hirtelenr>lelkünkbe taposnak mélyen.r>Ők élvezik a földi jót,r>melyért a te kezed kérges,r>és az a zúgó négy folyór>miattuk háborog éppen.r>Reszketve, zúgva hömpölyög,r>s tarajos hullámszemévelr>mintha mondaná: Istenem!r>Nézz le ránk! Nem bírom én sem.r>Ne bántsd a gyöngét, nincstelent!r>Szenvedtek eleget éppen!r>Arra sújtsd bőszült haragod,r>kikért oly koldusszegények.
Az én kincseim különös kincsek,r>és nekem olyan fontosak,r>mint a levegő, melyet beszívok,r>s kitágítja az orromat.r>r>Amikor tépett álmaimbólr>néha riadtan ébredek,r>úgy félek: s álmos tekintettelr>bénultan, őket keresem.r>r>Hallom, ahogyan hozzám szólnakr>álmomban. Szinte észlelemr>minden apró kis mozdulásuk,r>pedig már nincsenek velem.r>r>Olyan nehezen múlnak a percek,r>pedig az óra úgy ketyeg,r>mintha valami itt lüktetner>fejemben. Furcsán, idebent.r>r>Oly messze vannak. És olyan ritka,r>amikor velük lehetek!r>Olyankor szinte újra élekr>minden percet, mely elveszett.r>r>Annyi öröm, és annyi féltésr>él bennem, s most is őrizemr>elhasznált szívem rejtekében,r>mélyen bezárva, idebent.r>r>Istenem! Add, hogy végre egyszerr>köztük lehessek, míg lehet!r>Hiszen az idő úgy suhan márr>fölöttem, mint az éji nesz.r>r>Fehér lepellel, búcsút intver>deret szitál a fák felett,r>s messzire tűnik, akár az álom,r>amely oly régen elveszett.
Emlékezzünk egy percig most azokra,r>kiknek tollukban olyan tinta volt,r>hogy gyöngybetűt írt a pergamenpapírra,r>s szinte ringatott benne minden szó.r>r>Papírra írták minden tévedésük,r>minden örömük, minden bánatuk,r>s nem titkolták el magukba zárva,r>mikor lelkükből bánat könnye hullt.r>r>Emberek voltak, ahogyan más is,r>de bennük sokkal több volt a szenvedély,r>s úgy tudtak írni szinte minden nyelven,r>hogy a papír is szinte már beszélt.r>r>r>Magával sodorva minden érző lelket,r>meleg szavakkal, szinte hallani,r>hogyan szakad fel a lélegzetnyi csendbenr>az a tiszta hang, mit oly jó hallani.r>r>r>Harag, és bosszú. Öröm, vagy bánat.r>Vagy a féktelen, forró szenvedély,r>minden, amely a lelkükből áradt,r>a vékony papíron szinte újra élt.r>r>r>És mi olvastuk. Annyira vágyvar>minden sorát, és szinte minden szór>úgy vonzott magához bennünket mindig,r>mint egy felcsendült bűvös zeneszó.r>r>r>Ma is írnak még. Épp úgy, mint régen,r>de papírok helyett sok helyen talánr>billentyű hangja tör be a csendbe,r>s másképpen szól a hangja is ma már.r>r>Csak az érzések nem lettek mások.r>Épp úgy van harag, öröm, szeretet,r>s olyan jó, mikor lelkünkbe látvar>szinte minden szó új erőt lehel.r>r>Ma is hiszem, hogy mindegyik szó, melyr>könnyet fakaszt a gyűrött papíron,r>költők szívéből lecsurgott hála,r>amely neked szól, mikor olvasod.
Hosszú az út az állomásigr>s azon tűnődöm, mit vegyek?r>Valami szépet szeretnék most,r>amelyben örömed leled.r>Elbambulok. És nem veszem észre,r>hogy a vonat jön, s hirtelenr>csak a vonatok sípolásar>hangzik fülembe élesen.r>felszállok gyorsan, s álmos utasokr>közé leülök csendesen,r>kora hajnal van, alig van élet,r>s néhány utas még szendereg.r>Lehunyt szemekkel utazom én is,r>a kupé olyan jó meleg,r>vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,r>amellyel hozzád érkezem.r>Nem tudtam neked venni semmit,r>hisz a vonat jött hirtelen,r>pedig annyira szerettem volna,r>hogy érezd: fontos vagy énnekem.r>Rád gondolok, és feltolul bennemr>annyi öröm, és félelem,r>vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?r>Kérdezem magamtól csendesen.r>És a vonat most közelebb visz,r>egyre gyorsabban robog velem,r>olyan hangosan zakatol most,r>akár az én bolond szívem.r>Aztán hirtelen megáll, s látom,r>olyan boldogan integetsz!r>Nem tudok szólni, karodba omlok.r>De jó, hogy itt vagy kedvesem!r>Mintha valami fény derengne,r>amely átjárja mindenem,r>s összeforrunk egy ölelésben,r>szelíden, szerelmesen.
Lehoznám néked a csillagot,r>csak nevess! Hadd lássam édes,r>ahogy a szemed felragyog,r>amikor mosolyogsz éppen.r>r>Had lássam szemed íriszénr>a fényt, ha szemedbe nézek,r>amely elvakít, s mámorít,r>még sosem láttam ily szépet.r>r>Mint az égbolt, mely felragyog,r>amikor nap süt az égen,r>úgy varázsol el engem isr>szemeid csillogó kékje.r>r>Szemedben látom a holnapom,r>és ha a szívembe nézel,r>tudod, hogy bármit megadok!r>Nem is kell sohasem kérned.r>r>Tudod: nincsenek kincseim,r>csak te vagy! A mindenem nékem!r>Lágy, andalító dallamotr>hallok, ha rám nevetsz, s félek.r>r>Féltelek, mint a gyermeket,r>ki anyjától messzire téved,r>s fáradt szemekkel kutatom,r>hol vagy most? Jöjj vissza! Kérlek!r>r>Maradj! Hisz rövid az életünk,r>s ki tudja mennyi időnk leszr>szeretni, de azt jól tudom,r>hogy én csak te érted élek.
