Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez a világ nem az én világom,r>nekem itt már minden idegen,r>mi tegnap még szép volt mára már álom,r>önmagamat már sehol sem lelem.r>r>Tegnap még hűs szellő simította arcom,r>míg ajkaimra lágy csókot lehelt,r>most üvöltő szél fúj, mely lelkembe mardos,r>sebeimet tépve fel szüntelen.r>r>Ez a világ nem az én világom,r>oly gonoszak itt az emberek,r>szívükben már nincs segítő szándék,r>régen kihalt már a szeretet.r>r>Felnézek az éjszakai égre,r>az égbolt most olyan bársonyos,r>sötétjében fényesen ragyognakr>új reményeink, a csillagok.
Egy halk sóhaj, mit próbálsz elnyomni,r>s bágyadtan ülsz az ágyadon,r>rám gondolsz most is, bár próbálod titkolni,r>de mégis én rólam álmodozol.r>r>Most megkapsz mindent, amit csak kívánsz,r>s szerelmed fennhangon hirdeted,r>azt mondod boldog vagy, szerelmed tombol,r>de titkon másokra éhezel.r>r>Van, aki úgy szeret téged,r>rád költi szinte mindenét,r>de te csak játszod a szerelmet,r>s nem hallod lelkének énekét.r>r>Boldoggá tesz, hisz elhalmoz mindennel,r>s fennhangon mondod, szereted,r>de ha nem tud már majd többet adni,r>akkor is kedves lesz neked?r>r>Akkor majd jó lennék én is,r>de már rég messze leszek,r>eltűnök, mint a forgószélbenr>lehullott, sárgult levelek.r>r>Akkor majd ott állsz összetörve,r>s hiába hívsz, már nem megyek,r>te voltál mindig, minden álmom,r>de számodra minden elveszett.
Ha patak lennék, csak neked csobognék,r>neked kínálnám friss vizem,r>fáradt lábaid, míg pihentetnéd,r>megsimogatnám csendesen.r>Ha eső volnék, megállnék előtted,r>hogy meg ne áztassam válladat,r>csak néhány üdítő cseppet szórnék,r>hogy felfrissítse az arcodat.r>Ha felhő lennék, úgy őriznélek,r>rád teríteném köpenyem,r>betakarnálak, hogy meg ne fázzál,r>csak foltos ruhámat meg ne vesd.r>ha nap lennék, én csak neked ragyognék,r>fénybe borítva arcodat,r>minden gondodat messze űzném,r>hogy ne legyen nálad boldogabb.r>ha tűz lennék, én összeégetném,r>mi ártó szándékkal körbe vesz,r>vöröslő lánggal védenélek,r>hogy ne tudjon bántani senki sem.r>Ha szél lennék, én csak neked fújnék,r>hogy megsimíthassam selymes hajad,r>hogy érezni tudd egy érintéstől,r>nincs nálad számomra fontosabb.r>De mit tehetnék? Hisz nem vagyok semmi,r>csak néhány szétfoszlott emlékdarab,r>mely borús percekben néha még titkonr>szíved mélyéről felszakad.
Sötét hajad már régen őszbe fordult,r>de én éppen úgy szeretem,r>mint mikor először lobbant a szélben,r>míg hozzám jöttél a parti fövenyen.r>r>Szemed is megtört. Arcod is sápadt,r>de most is oly kedves énnekem,r>s szemeid, mint az esthajnalcsillagr>most is úgy ragyognak nekem.r>r>Elszállt az idő, s vele egy élet,r>de most sincs számomra kedvesebb,r>mint a te kezed, mely oly szelíden érint,r>hogy ma is éppen úgy megremegek.r>r>S ha eljön egyszer az utolsó óra,r>csak annyi lesz minden óhajom,r>hogy a te szemed csillogását lássam,r>s még utoljára öleljen karod.
Nem várok kincset, csak biztonságra vágyom,r>egy boldog családra, hol szeretet vár,r>hol megingott hitem újra megtalálom,r>s békét, mit régóta keresek már.r>r>Elveszett remények ködéből bújvar>szeretném újra látni a fényt,r>nyugalmat szeretnék. Egy kis szabadságot,r>s egy meleg kis otthont, mely csak az enyém.r>r>Rátalálni egy igaz jóbarátra,r>ki mindig szeret és mindent megért,r>kitől a könnyem is szivárvánnyá válik,r>s ugyanúgy szeret, ahogyan én.r>r>Szeretni, aki kitart mellettem,r>s hű szeremmel indul felém,r>kinek a szíve csak értem lángol,r>s szemében miattam ragyog a fény.
