Idő 
Értékelés 
Értékelés Rád gondolok. Messze vagy tőlem,r>mégis te vagy a mindenem,r>olyan hosszú a perc, az óra,r>amikor nem vagy itt velem.r>r>Mennék hozzád, de nem tudom hol vagy,r>mindenhol magas kőfalak,r>nem látok át, elválaszt tőlem,r>és az ajtó már zárva van.r>r>Mit mondanék? Hiába szólnék,r>úgy sem hinnéd már el nekem,r>pedig nélküled sivár minden,r>értelmetlen az életem.r>r>Mintha dohos falak közt ülnék,r>melyet a penész elborít,r>párás levegőt szív a tüdőm be,r>s fullasztó fájdalom hasítr>r>mellkasomba, és végigfut rajtam,r>keresztüljárva mindenem,r>s éppen úgy fáj, mit akkor érzek,r>amikor nem vagy itt velem.r>r>Rád gondolok. És tűnődöm egyre,r>jössz e még? Vajon hazatérsz?r>Én még itt várlak, karom kitárva,r>akár egy biztos menedék.
Ne ott keress, hol ragyog a napfény,r>s csillámot vet a homokon,r>ott keress engem a kihunyt sugárban,r>hol nem süt a nap, én ott vagyok.r>r>Ne ott keress, hol örökké nyár van,r>s átsüt a fény a bokrokon,r>ott keress, ahol nyúlnak az árnyak,r>s szél süvít át a lombokon.r>r>Keress ott, ahol csikorgó tél van,r>s a megfagyott világ úgy vacog,r>hol az ereszen jégcsapok lógnak,r>dermedtté fagyva, ott vagyok.r>r>Hol a hópehely kristály fehérenr>Csillog át minden ablakon,r>s jégvirág csipke függönyt képez,r>halott fehéren ott vagyok.r>r>Némán megbújva, szavak nélkül,r>dértől belepve ott vagyok,r>s várom, hogy jöjjön valami fény is,r>Amitől újra olvadok.r>r>S ha rám találsz, melegíts engem,r>olvaszd fel, ami rám fagyott,r>nélküled halott a lelkem,r>melegíts fel, míg olvadok!
Mama. Te most csak ülj le,r>most majd én olvasok neked.r>Te csak pihenj. Hisz látom,r>már olyan gyönge a szemed.r>r>Nézd, milyen betűt találtam!r>Látod, hogy milyen kerek?r>Mint egy nagy pöttyös labda,r>mit tegnap rajzoltam neked. r>r>Mama. Most ne aludj még el!r>Valami szépet mondj nekem!r>Ó! Kicsim! Te vagy a földönr>a legdrágább kincsem nekem.r>r>Gyere. Most bújj ide hozzám,r>had érezzem a kis kezed.r>Amíg így ölelsz, nálamr>boldogabb senki sem lehet.r>r>Olvass csak. Mesélj még nékem,r>amíg átjárja mindenemr>hangod, mint apró kis csengő,r>oly szépen csilingel nekem.r>r>Istenem! De szép is lenne,r>ha mindig itt lennék veled,r>csöpp szíved burokba zárnám,r>hogy ne bántsa senki sosem.r>r>Hisz tudod: ezen a földönr>jobban már senki sem szeret,r>te vagy a legdrágább kincsem,r>mit a sors megadott nekem!
Melletted voltam hosszú éjszakákon,r>míg ébren nem ért a pirkadat,r>arcodat néztem a sápadt holdsugárnál,r>mely megvilágította arcodat.r>r>Úgy őriztelek minden kis bajtól,r>átadva szívem összes melegét,r>melletted voltam, ha féltél, ha fáztál,r>s könny a szememben miattad ég.r>r>Neked akartam a legjobbat adnir>mindenből, mit csak adni tudok,r>de te elmentél, s kitéptél véler>szívemből egy nagy darabot.r>r>Nehéz a szó, és nincs már mit mondjak,r>túl messze jársz, és nem hallanád,r>lelkemnek hulló, gyöngyöző cseppjer>szívemig hatol, s annyira fáj.r>r>Hiába mondanám, nem értenéd meg,r>nekem csak te vagy! S Érted vagyok,r>hiszen szeretlek! S nem bántanálakr>Egyetlen szóval sem, te is tudod.r>r>Hisz a lelked oly törékeny, gyönge,r>mint egy csillogó kristálypohár,r>összetörhetik egy koccanással,r>s mire megérted, késő lesz már.r>r>És most itt vagyok. remegve, félve,r>várom, hogy hozzám visszatalálj,r>s imádkozom, hogy ne törjön összer>törékeny lelked- utad során.
Még egy kutya is jobban tud szeretnir>néha, mint akit szeretünk,r>hisz ő sosem bánt. Mellénk ül nyüszítve,r>amikor látja, hogy szenvedünk.r>r>Meleg szeméből hála sugárzik,r>mit érez minden kis falatért,r>s mindig úgy vár, oly boldog csaholással,r>amikor fáradtan hazatérsz.r>r>Még egy kutya is hálásabb annál,r>mit a menhelyről elhozol,r>mint az, akin már annyit segítettél,r> ha szükséged volt rá, s elhagyott.r>r>Szó nélkül, némán, reád se nézve,r>akár egy furcsa idegen,r>nem is érdekli, mennyire fájhat,r>hogy keresztülgázolt a szíveden.r>r>Még egy kutya is többet ér annál,r>ki a lelkedbe taposott,r>Elfeledve, hogy valaha adtálr>szívedből néki egy darabot.r>r>Csak egy kis állat, de tán az egyetlen,r>ki értékeli a szeretet,r>s mindig, ugyanúgy szeretni fog, mígr>el nem fogy utolsó lehellete.
